Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 4. Pozsgay Imre beszéde Hódmezővásárhelyen 1989. február 3-án Pozsgay 1989. január 28-i, 1956-ot népfelkelésként értelmező rádióinterjúját követő első politikai jellegű nyilvános szereplése. Megismétli az 1956-tal kapcsolatos álláspontját és érvel a demokrácia, a jogállam, valamint a politikai döntéshozatali mechanizmusok megreformálása mellett
131 Források amelyben részt vállaltunk és elkötelezettséget, újra és végérvényesen összetalálkozzék az egész nép közérzületével� Hogy jogunk legyen ennek a népnek a centrumában lenni� Ezt a centrumot nem a hatalom vonzza magára, hanem a meggyőző erő, a képesség arra, hogy programot tudunk adni a társadalomnak� Ahhoz, hogy ez az egyetemes népi együttlét meglegyen, nem kétséges, hogy néha látszólag megosztó jellegű vitákba is bele kell menni� S ez történik napjainkban, és nemcsak ’56 dolgában, mert a vita nem ezzel indult, hiszen aki itt van, az mind politikus ember a maga posztján és tudja, hogy a vita azzal indult, hogy nem vagyunk eredményesek, hogy immár másfél évtizede nem tudjuk megoldani alapvető problémáinkat� Ezeknek a problémáknak a megoldatlansága immár a nép bőrére megy, és ennek naponta éli meg következményeit� S ez a nép egyelőre türelemmel, bár növekvő elégedetlenséggel kérdezi, ki a felelős, s mit fognak itt csinálni? Én ezt tartom az alapvető problémának� Ebben a teremben nem a felelősök ülnek� Ezt meg a népnek kellene tudnia� S hogy ezt tudja és erről tudjon a nép, hogy ne mi viseljük a bőrünkön égő tekintetét, ahhoz azt is tudnia kell, hogy mi történt ebben az országban negyven éven keresztül� Hát ez a bizottság ezt a feladatot kapta, hogy erről beszéljen, illetve erről kutasson, és ennek a kutatásnak a produktumait hozza nyilvánosságra, akkor is, amikor az irodalomról szól, meg akkor is, amikor gyötrelmes önvizsgálatot és mélypont-felismeréseket tartalmaz� Ez a mozgatórugója annak a szándéknak, hogy ne egyszerűen valamiféle kegyelemből és politikai stabilitási praktikákból, hanem meggyőződésből legyünk együtt a társadalommal és a néppel, hogy itt cselekvőképes erő, politikai mozgás legyen� Én így gondolom� Ebben lehet köztünk vita, és mondom is, legyen köztünk vita� Hiszen mindenkinek életútjából, elkötelezettségeiből, a vele történt dolgokból és élményeiből adódóan a legkülönbözőbb ítéletei alakulhattak ki, s ebben legyünk toleránsak egymással� Ami az ügyet és a konkrét dolgot illeti – szólva róla és egyben átvezetve ahhoz, hogy itt most tennünk kell valamit –, csak tudósítás formájában szeretném a nagygyűlés résztvevőinek elmondani, hogy túl sokat föltételeznek rólunk azok a kommentálók, akik azt hiszik, hogy itt holmi politikai praktikák és egyebek működnek akkor, amikor – úgymond időzítve – ilyen vagy olyan megnyilvánulások hangzanak el� Esendők vagyunk, s ebbe az is beletartozik, hogy bizony nem
