Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
119 Források a ’62-es lépéseket� Amikor azt mondtuk, hogy lezárult a személyi kultusz időszaka122 egyszer, másodszor ugye a Marosán ‒ Kádár-vita � 123 Én ezt egy fordulópontnak ítélem meg ebben a politikai folyamatban� Tudom, hogy ez a gazdasági folyamatokban, meg a reálfolyamatokban később másképpen jelenik meg, de valójában ez egy elég lényeges fordulópont� Az 1962-es év nem jelenik itt meg� Lehet, hogy a kort kutató történészek nem így ítélik meg, de érdemes lenne ezen elgondolkоzni� Valójában nem zártuk le a személyi kultusz dolgait, sok olyan döntést hoztunk akkor, amik végtelenül nagy károkat okoztak sok minden szempontból, és ez a Marosán-kilépést megint nem, mint önmagában személyi váltást szemlélem, a mögött sokkal súlyosabb dolgok vannak� Érdemes lenne azt a dokumentumtömeget még egyszer valakinek átnézni� Nekem nem túlságosan régen módomban volt ez átnézni� Nagyon lényegesnek tartom a személyi hatalom szempontjából� A másik: én nagyon egyetértenék azzal, hogy a művelődéspolitikában vagy kultúrpolitikában Radics Katalin által elmondottakat jobban gondoljuk át� Eszembe jutott itt is két apróság� Azért 59-ben 1959 tájékán, holott ugye a Lukács Györggyel kapcsolatos művelődéspolitikai állásfoglalás� Volt egy önálló is, meg egy a művelődéspolitikai irányelvekben is volt egy, hát azért az elég kegyetlen, és azért nem hiszem, hogy ez az itteni szemlélettel adekvát lenne� A másik: még később volt a népi írókhoz való viszonyról� Ezeket ugye ma sem változtattuk meg, ma se vontuk vissza� Jó, 122 Az MSZMP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértési perek lezárásáról� In: A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956-1962. Budapest, Kossuth, 1964, 554–558 � 123 A forradalom leverését követően Marosán és Kádár összhangban működtek együtt� A konszolidáció időszakában azonban a Marosán által képviselt keményebb irányvonal már nem illeszkedett a párt új politikájához, ami a két politikus között lévő egység megbomlásához vezetett� Marosán nyíltan bírálni kezdte a párt politikáját és a párt vezetőjét, Kádár Jánost is� 1962� szeptember elsején beadványt írt a Központi Bizottságnak, amelyben részletezte „élet- és munkaviszonyának megromlását néhány vezető elvtárssal, köztük Kádár János elvtárssal is”, és lemondott a párt vezető testületeiben viselt pozícióiról� Kádár és Marosán között ezt követően több levélváltás, és személyes megbeszélés is történt, eredménytelenül� A Központi Bizottság 1962� október 12-én tárgyalta az ügyet, és felmentette Marosánt KB titkári posztjából és kizárta mind a Központi, mind a Politikai Bizottságból� Az MSZMP Központi Bizottságának 1962� október 11–12-i ülésének jegyzőkönyvét lásd: MNL OL M-KS 288� f�4/56–59� ő� e�
