Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
120 Ellenforradalomból népfelkelés Források gyakorlatilag megváltoztattuk érdemben, de azok olyan kemény és nem ezt a toleranciát és nyitottságot minden oldalról igazoló politikai fellépés volt� Szóval ezt én a művelődéspolitikai részt ugyanolyan egyenetlennek látom� Remélem, hogy nem tévedek, de érdemesnek tartanám ezt újragondolni� Elnézést, hogy még ezt a két apróságot hozzátettem� Balogh Sándor: Én úgy emlékszem, hogy úgy nagyjából 1960� januárig többnyire rugdosás folyt, és 1960 nyarán kezdtünk utasításra beszélgetni azokkal a tudósokkal és egyebekkel, akiket próbáltunk visszahozogatni� Radics Katalin: Bocsánat hogy közbeszólok, 1960-ban volt egy olyan Politikai Bizottsági határozat amiben az értelmiség kiemelkedő személyiségeivel való személyes kapcsolattartásra hívott fel a Politikai Bizottság� Balogh Sándor: Pontosan így� Sőt, emlékszem ugyancsak 60-ban kirúgtak bennünket a Politikai Bizottság üléséről, amikor bevittük, hogy Európában katasztrofálisan mélypontra jutottunk a főiskolai hallgatók létszámát tekintve� Szó szerint kirúgtak bennünket� Ez egy féléves huzavona volt, 1961-re nem tudom milyen alkalomból újra fogadtak és akkor engedték valamit emelni a létszámot� Bayer József: Az, amit Radics Katalin mond, érzésem szerint csak megerősíti azt, amit én ki akartam fejezni azzal a gondolattal, hogy itt nem lehetett következetes kultúrpolitikai vonalvezetés, szükségképpen esetleges volt, mert nem volt intézményesülve� Természetesen helyesebb volna úgy beszélni talán úgy kifejezni a dolgot, hogy a párt hivatalos irányvonalával, vagy hivatalosan megkérdezett irányvonalával ellentétes törekvések működtek a gyakorlatban még területi megosztottságban is, hiszen volt egy idő, amikor például az Aczél féle kultúrpolitika hivatalos pártálláspontnak minősült� Időnként persze, és itt is utaltunk a szövegben arra, hogy mivel személyfüggő volt a politika, Aczél elvtársnak a személyes politikai sorsa és az ebben való huzavonák is rányomták bélyegüket a kultúrpolitikai irányításra� Hadd jegyezzem meg ahhoz, amit Huszár elvtárs is mondott, hogy még az 1965-ös, művelődéspolitikáról, vagy ideológiáról szóló párthatározat is nagyon kemény volt, sőt egy újabb keményedés fenyegetése volt benne, hiszen ott egy ideológiai offenzívát hirdettek meg, amit szerencsére nem hajtottak végre� Ez még olyan elgondolásokat tartalmazott, amelyek ennek a régi, totális ideológiai átnevelésnek a szellemében álltak, tehát hogy az egész népet marxista-leninista világnézetre kell egyetemlegesen ránevelni és így tovább� Voltaképpen természetesen ezt részletezni kellene, amire nincs mód az anyagban, de az anyagban van egy kitétel, ami azért erre, a
