Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
110 Ellenforradalomból népfelkelés Források az elől is, hogy a szociáldemokratákat nagyobb mértékben felhasználja az új rendszerben� Felhasználásról beszélek, mert mint ahogy a szegény Marosánnak nem volt egy önálló politikai vonala, Szakasitsnak vagy másnak se lett volna� Ha valami magasabb polcra helyezték volna, ugye egy börtönből kiengedett köztársasági elnököt, ami mégiscsak valami, de hát ők ledegradálták köztársasági elnökből az Újságíró Szövetség elnökévé� Nem akarom az újságírókat lebecsülni, de azért ez mégsem ugyanaz� És még továbbmenve, nem indokolják ilyen szempontok, túlkövetelések stb� azt, hogy a Kádár‒ Münnich-féle vezetés igen határozott mozdulatokkal levakarta vagy lerázta magáról azt a köztes erőt, ami azért Nagy Imre és köztük a pártban megvolt, Lukács György, Mód Aladár, Szántó Zoltán, Molnár Erik, hogy néhány kiemelkedő nevet mondjak� Ezek mind nem kellettek a pártvezetésnek, talán nem is annyira politikai okokból, hanem azért, mert a Kádár elvtárs úgy érezte, hogy neki az ország hajóját zátonyokkal teli vízen kell vezetnie, és ő ezt nem tudja csinálni, ha neki hol Molnár Erik rángatja a kabátja ujját, hol Lukács György � Vagy nem így van megírva Marxnál, ami őt különben is nagyon tudta idegesíteni� Egyetlenegy megfogalmazással kapcsolatban én egy kérdést föltennék� Én tulajdonképpen egyetértek a népfelkelés megfogalmazásával� Feltenném, mint kérdést meggondolásra, hogy népfelkelés legyen, vagy felkelés� Nem azért mintha a népet kétségbe vonnám, mert ez nyilvánvaló, hogy itt munkások és lumpenelemek voltak, hanem két okból� Az egyik az, hogy a népfelkelés kifejezés bővebb magyarázat, nagyobb háttér nélkül implikálja azt, hogy ugye a nép fölkelt az elnyomó hatalom, az uralkodó osztály, mit tudom én micsoda ellen vagy esetleg a szovjet megszálló csapatok ellen, ami még a legközelebb áll az igazsághoz� A másik pedig az, hogy politikai okból és a párton belüli elfogadtatás szempontjából is egy kicsit aggályosnak tartom, hogy miután harminckét évig mondtuk ezt az ellenforradalmat, amivel meggyőződésem, hogy a párttagság igen nagy része se értett soha egyet, de nem kérdezték enyhén szólva a véleményünket� De hát mégiscsak egy ilyen pártszerű megnyilatkozásban célszerű-e egy lépésben ekkorát fordulni? De én mondom, elvileg egyetértek a népfelkelés kifejezéssel� Még két rövid megjegyzésem lenne� Az egyik az, hogy látok egy kis különbséget, egy kis aránybeli differenciát egyrészt az ’50-es évek, másrészt a ’60-as, ’70-es évek megítélésében gazdaságpolitikai téren is az utóbbiak javára,� Tulajdonképpen nagyobbnak látszik talán, bár Berend elvtárs erre nem törekszik, sőt [...] meg is állapítja, visszanyúl arra, hogy mennyi
