Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
111 Források minden megmaradt, hogy lényegében megmaradt az ’56 előtti struktúra sok tekintetben, mégis valahogy néha nagyobbnak látszik a különbség az ’56 előtti évek és az ’56 utáni évek között� Én most természetesen gazdaságpolitikára és kultúrpolitikára gondolok, és nem internáló táborokra vagy ilyesmikre� Gondolok például arra, hogy a kontraszelekció ’56 után sajnos csak erősödött, mert sikerült a pártot megszabadítani attól a jobbik felének a nagy részétől, ami azért ’56 előtt megvolt� Ehhez kapcsolnám azt, hogy valahogy nincs meg hangsúlyosan – utalt erre Csákу elvtárs is –, hogy a Rákosi egyik legnagyobb bűne vagy hibája tulajdonképpen az volt, hogy egy olyan méretű szociálpolitikát vállalt el, amire az ország gazdasági helyzete egyszerűen nem adott alapot semmiféle felállásban és semmiféle politikával, még egy lassúbb fejlesztési ütem mellett sem� 1956 után az már tényleg egy kényszerűség volt, überelni kellett Rákosit, mert azt mégsem lehetett, hogy ez a jobb rendszer ne csináljon egy nagyobb szociálpolitikát� Ehhez jött a szövetkezetesítés, amit elő kellett segíteni azzal, hogy a társadalombiztosítás ki lett terjesztve az egész parasztságra anélkül, hogy ennek valamiféle anyagi bázisa lett volna� Tulajdonképpen ennek a terheit a mai napig nyögjük, mert ugyan a Kádár féle vezetés látta már nagyon jól a ’60-as évek elején, hogy ezt az egész üdültetési meg egyéb szisztémát le kéne építeni, de hát ezt nem lehetett, részletekben megoldani nem tudták, és tulajdonképpen ezt a mai napig hurcoljuk magunkkal� Hogyha valahol megpróbálunk valamit elvonni, akkor utána rögtön meg kell teremteni ennek az ellensúlyát� Ismert dolgok� Végül még egy nem egészen idetartozó kérdés, csak jelezni szeretném, hogy azért ez is egy nagyon fontos dolog� Kimarad lényegében a generációs probléma, mégpedig a különböző politikai változásoktól független generációs problémának a ténye� Az, hogy egyrészt ami az ötvenes években történt, az jelentős mértékben politikától függetlenül az akkori húszévesek – akik voltunk – bűncselekménye volt ugye, akik akkor éppúgy hittük, hogy mi okosabbak vagyunk a harminc éven felüli vén hülyéknél, mint ahogy ezt a mai ifjúság is hiszi; rá fog jönni, hogy téved, és ez a generációs probléma azután a legjelentősebb napjainkban� Ezt azért lényeges talán valamennyire tudatosítani, mert itt nem csak arról van szó, hogy mi hibákat követtünk el, és ezzel a fiatalság nem ért egyet� Ez a dolognak sajnos csak az egyik oldala� A dolognak a másik oldala az, hogy a 40 vagy 45 éven aluli fiatalság képtelen integrálódni a felnőttek rendszerébe, és attól tartok, hogy – miután ez a probléma Nyugaton már húsz-harminc évvel ezelőtt exponálódott – ennek nem csak a mi rossz gazdaságpolitikánk az
