Rendőri Lapok, 1911 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1911-09-01 / 9. szám

2-ik oldal. RENDŐRI LAPOK De tekintsünk be az uj közkórház felállításá­nak anyagi részébe is. Ma azon húzódozik az uj kórház ügye, hogy az állam nem érzi kötelességé­nek a kórház felállítását. Vállalja ugyan a beteg ellátási költségek fedezését, de az épület felállítását, annak berendezését, illetve az ezek után járó amor­tizációs tőke törlesztését nem. A kórház építése circa egy millió koronába kerül, ennek egy évi annuitása legalább 50.000 korona, az az ápolási dijakba be nem illeszthető, ezt fizetni kell valakinek, de nem a betegápolási alapnak. Illetve a belügyi kormány régebben Ígé­retet tett, hogy 22 ezer koronát átvállal, marad még 28 ezer korona, mely évenként a városi la­kosságra nézve 14%-os községi adó megterhelést jelent, ha a belügyi kormány elfelejtkezik az Ígé­retről, amely feledékeny utón van ezideig, úgy polgáraink a humánizmus szolgálatában álló köz­kórházat 20—25%-os községi adóval fizetik meg. Az a kérdés, igazságos és méltányos kötele­zettség-e az a fenti 23—24"/o-os arány számok mellett, hogy ez a város, amelynek annyi temérdek rendezni valója van, felszabadítson egy nagy kör­nyék közönségét a teherviselés alól, amely környék­beli közönség távolról sincs úgy megadóztatva közjárulékokkal, melyek a városi közönségnek a nehezebb megélhetési viszonyok között a vidéki lakosság mellett aránytalanul viselni kell. De ne legyünk egyoldalúak s mert jelen cik­künkkel nem állást akarunk foglalni valamely irányban, mert hiszen mi a városi közönség teher­viselő képességét bírálat alá venni ez alkalommal nem akarjuk, — nem akarjuk a falusi élet gyö­nyöreit a városi életnek elébe helyezni, de ki akarjuk lehetőleg meríteni ezt a tárgyat, hogy ez ^ kérdés ne posványosodjék már a tájékozatlanság sötétségében, hanem a maga egészében felderítve mint megérlelt tárgy kerüljön az elhatározás asz­talára. Ne legyünk egyoldalúak s tárjuk fel azokat az előnyöket is, melyek egy közkórház építéséből a városra háramolnak. A közkórházat Nagykárolyban. Nagybányán, Halmiban is fel lehet állitani, nincsen az Szatmár- hoz kötve, itt be lehet szüntetni, ez nem városi, ez állami intézmény tulajdonképen, mert hiszen egy nagy környék lakossága veszi igénybe, de 9-ik szám. azért állami érdek, a környékbeli közönség kényelme szól amellett, hogy a közkórház, a vármegyének vasúti hálózattal összekötött természetes középpont­ján helyeztessék el. Ezen általános s meg nem dönthető szempont mellett fel lehet s fel kell hozni, hogy a városnak, a város polgárságának van abból jelentékeny haszna, hogy a közkőrház itt van elhelyezve, az ópitkezés, a betegek ellátása, a betegek elhelyezésével járó forgalom, jelentékeny jövedelmet biztosítanak a város lakosságának. A közkórház beteg ellátási költségvetése évi 60.000 korona, ebből lehet számítani 20°/0 hasznot vagyis 12.000 koronát, melyet a város polgárai számára biztosítana, de még mindég 28 ezer ko­ronánál 16 ezer, 50 ezer koronánál 38 ezer korona terhelné a városi közpónztárt. Most már itt az a kérdés merül fel, vájjon egy város, amely érzi és tudja s hangoztatja is, hogy mint erős kulturális, gazdasági és kereske­delmi központ, az államok újabb fejlődése szerint erős oszlopa egy nemzet egy állam fentartásának, — annyifelé ágazó hivatása mellett tud-e áldozni önerejéből egyetlen egy ágnak a humánizmusnak, a humánizmus egyetlen egy hajtásának, mert még ebben a fogalomban is, a szegények segélyezése, nagy katasztrófák idején idegenek segítése, tűz­rendészete, ezeknek tökéletesítése még a feladatok ebben az egy ágazatában is nehéz terheket ró rá. És itt áll elő a felelősség kérdése. Vájjon a város anyagi ereje kepes-e arra, hogy ezer teendői közül csupán ebben az egyben olyan áldozatot hozzon, nagyobb részben országos érdekekből, mely jelentékeny időre 50 esztendőre egy hatalmas tő­kéjét köti le. Hiszen a közkórház létesítése már a számadatok szerint is épen olyan érdeke a város­nál hatalmasabb, népesebb vármegyének, mint a városnak s ha humánizmusról emlegetünk, akkor ennek át kellene hatni a vármegyét is s anyagi áldozatok árán is oda kellene hatni, hogy a vár­megyének központján, a vármegyei közönség ké­nyelmére városunkban létesitetnék egy uj, modern közkórház. Lehet e kérdés felett gondolkozni, különösen azoknak, akik felelősséggel is tartoznak úgy a jelen, mint a jövő nemzedéknek. Az aztán más

Next

/
Thumbnails
Contents