Rendőri Lapok, 1910 (7. évfolyam, 2-9. szám)
1910-06-01 / 6. szám
■ 6-ik szám. RENDŐRI LAPOK 3-ik oldal. tanköteles korban levő, 6—12 éves gyermekeket alkalmaznak a hirlapok utcai elárusitásánál. A tanköteles korú gyermekek ilyszerü foglalkoztatása nemcsak az iskola általános nevelési célzataival áll homlokegyenest ellentétben, hanem ezen kívül a gyermekek tanítási idő alatt elvonatnak az iskolától, vagy ha a napi szünórákban történik is az elárusitás, a gyermek figyelme teljesen ezen szolgálat körülményeire irányulván, az iskola által nyújtott hasznos ismeretek befogadására az ily gyermek úgyszólván alkalmatlanná válik. De közerkölcsi szempontból is fölötte káros, mert csavargásra, léháskodásra szokik a gyermek, az utca nyelvét eltanulja, neki nem való helyeken, csapszékekben, kávéházakban fordul meg az újság eladása révén s a bűnre is könnyen hajló gyermek bele kerülhet a rossz társaságok erkölcsrontó fertőjébe. Ez eljárás tarthatatlanságától vezéreltetve rendőrfőkapitányunk szigorú rendeletet bocsátott ki a rendőrséghez és csendőrséghez, hogy a hírlapoknak utcai elárusitasával foglalkozó, de különben tanköteles korban levő gyermekeket további intézkedések megtétel^üiáLWM|M|iil®B®l^^^"H^ . .^^iff^^^^ireg^zrvlelik e kérdésnek 75"’nemzedékre kiható olyatén megoldását, hogy a jövőben tartózkodni fognak tanköteles korban levő gyermekeknek rikkancsok gyanánt alkalmazásától. Sebzések és azok ápolása. A bőr és az alatta levő részek erőszakos megszakítása: a seb. A seb veszélyessége annak mélységétől, illetőleg attqj függ, hogy mily nemesebb szervek sérültek meg. A seb önmagától gyógyul, ha tisztán és nyugton tartjuk. A sebbe kívülről jutott szenny, szemmel nem látható, aprószervezetek, gombák bacillusok, a seb gyógyulását megakadályozzák, genyedést, lázat, vérmérgezóst, sőt halált okozhatnak. Ez akkor akadályozódik meg, ha a sebet nem érintjük, babráljuk, hanem egyszerűen befedjük tiszta kötőszerrel, hogy bele szenny ne juthasson, a kötőszert pedig a sérült testrészhez hozzáerősitjük, azaz a sebet bekötjük, Hogy ápolja az orvos a sebet? 1. Legelőbb megmossa a saját kezeit szappannal, kefével és meleg vízzel, azután leöblíti alkohollal vagy valamely más fertőtlenítő szerrel, minő például a sublimat vagy a lysohmj 2, Megtis/öc- retoleg raeg3. befödi a sebet tiszta kötőszerrel: gazét, a gaze fölé sebgyapotot tesz és azután ezeket pólyával a testhez kötözi, (Glaze sebvizzel telített vagy csak egyszerűen kifőzött, tiszta mull-szövet; ha ez nincs kéznél, mosásból jött tiszta ruhával helyettesíthető. Pólya helyett kendőt használhatunk.) Az „első segítségnyújtás“ rövid vázlata. Ezen a címen Dr. Kovách Aladár, a budapesti önkéntes mentő egyesület igazgató-főorvosa egy kis füzetet bocsátott közre, melynek célja: útmutatást adni, miként segíthetünk balesetsujtotta embertársunkon. Nemcsak a nagy közönség, de rendőr- és csendőr-legénységünk ez iránybani kioktatása végett is szükségesnek és célszerűnek tartjuk sorozatos cikkekben közrebocsátani a szó- banforgó útmutatást, hogy aZ első segítségnyújtásról fogalmat alkotva, adott alkalommal csakis olyat tegyenek, ami használ a betegnek s tartsák szem előtt, hogy ha esetleg nem segíthetnek is, legalább ne ártsanak. Aki nem orvos, az így járjon el: mossa meg a saját kezeit, a sebet pedig födje be tiszta kötöző szerrel, de a seb felesleges mosogatásától óvakodjék. A harapott sebet, kigyómarást vagy rovarcsípést azonban többszörösen ki kell mosni. Az égés okozta bőrelpirulást, vagy a keletkezett hólyagot tiszta, tehát nem avas zsirnemüvel (zsir, olaj, vazelin) bekenhetjük. Mélyebb égetésre rendes kötést kell tenni. Akinek ruhája meggyuladt, az ne futkározzék. hanem vesse földre magát s iparkodjék az égést elnyomni. A légáram elősegíti az égést és a láng lobogását! Elolthatjuk a tüzet, ha paplannal, pokróccal vagy vastag térítővel letakarjuk! i I
