Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1909-06-01 / 6. szám
VI. évfolyam. Szatmár, 1909. junius hó 1. 6-ik szám. Kéziratok, de csak is szakszerű czikkek a főkapitányhoz adandók be.-T A REN DŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Megjelenik minden hónap 1-ső napján. * Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. Erkölcsrendészetünk. Kossuth Ferencz kir kereskedelmügyi minister egy rendeletét adott ki, melyben úgy az erkölcsöt, mint az általános jó Ízlést rontó szenyiro- dalmat, melyet nemzetközi elnevezéssel (pornográfiának) neveznek, a vasúti pályaudvarok könyv- és újságárus asztalairól kitiltotta. E rendelet az első rést ütötte azon a falon, melyet a szabadsajtó eszményi sértetlenségének kultusza emelt, melyen belül azouban az aljasság oly buján tenyészik, hogy valóban a magyar irodalom tisztességét veszélyezteti. Felbuzditva a siker által, melyet a rendelet foganatosításától várunk, erkölcsrendészetünknek egy némely valóban égető kérdésével kívánunk foglalkozni. A gazdagság és a nyomor szélsőségeinek találkozása, a természettudományok félreismerése; a tekintélyek lehanyatlása; a közgazdasági kérdések radikális megoldása iránti törekvés; az atheizmus: mindezek együtt elég okot nyújtanak, hogy ezekben az okozatot az erkölcsi sülyedést megtaláljuk. A közigazgatási jogrend őreinek kötelessége, hogy ha palliativ eszközökkel is ennek a rothadásnak útját állják. A mi álláspontunk kívül áll a hitélet felekezeti formáin; de erős meggyőződésünk, hogy a hitélet minden alakú megnyilatkozását a hatóságnak nagyobb hatókonyssággal kell oltalmába venni. Az embert fel kell emelni a négykézláb fetrengő bestializmusból, hosy örök rendeltetésének magasabb útirányát megtalálja. Erről az álláspontról foghatunk irodalmunk reformálásához. Nem állítjuk, hogy a hétköznapi élet irodalom sajtója, költészete és művészete oka az erkölcsi züllésnek. Mindezek nem okozat. a'. ok, hanem az A mi pocsolya irodalmunk nem a lelket akarja meghódítani, hanem az érzékiséget. Mivel keletje csak annak van, a mi oesmány, tehát az ’ocsmányságban egymásra Hezitál. Midőn észreveszi, hogy már az érzéki élet mezítelensége is megszokottá, megunottá lett, belemerül a perverz gyönyörökbe és toll., még a bestializmus által sem taposott mezőkön tévelyeg. Mig az élvezetekben kimerült ember, a ki már ^sokfélét látott és próbált, tanult, egykedvüsséggel olvassa ez utálatos dolgokat, az ifjú nemzedék mohón szívja azokat magába, mint a belladonna édes, de gyilkos bogyóját. A szülő aggódva nézi sápkoros gyermekének idegességét, izgatottságát, kedv- telenségét. Éretlen szervezete az erotika romboló hatásába merül és ne csodáljuk, ha gyermekeink sorában a tüdővész inkább pusztít mint valaha. A gondos szülők gyermekeinek züllése napirenden van, s az öngyilkosságok fatalizmusa inár gyermekeink éltére ábitoz. De vájjon szabad-e büntetlenül megmélyezni ifjúságunknak, a haza reményének lelkületét ? Igaz, hogy itt már az iskolák tanáraihoz is lenne szavunk. Ezek közül azonban sokan szabad gondolkozók, történelmi materialisták, Niefzsche-bá- mulók, Haeckel-követők, ezek ma afölött vitatkoznak, hogy mikor kell felvilágosítani a gyermeket a nemi élet titkairól. Ez a korszellem nyilatkozik meg aztán abban a meztelenségi kultuszban, mely Berlin társadalmi életében, a természeti szépség ezége alatt üli orgiáit, mellyel manapság a hires berliui rendőrség nap-nap után birkózik. Sajnálkoznunk kell, hogy a pornos szennyes ormánya nemcsak a szépirodalom virágos kertjeit
