Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1909-06-01 / 6. szám
2-ik oldal. RENDŐRI LAPOK 6-ik szám túrja, hanem a tudományos irodalom berkeiben is pusztít. Nem volt kor, a melyben annyi förtelem látott volna tudományos formában napvilágot, mint épen ebben a mi szerencsétlen korunkban, midőn minden zugódondász könyvkereskedő tömegesen és olcsó pénzen árulja a »zekszualitás kérdését felkaroló tudományos munkákat Mantegazzától, Kraíft Ebing és Fóréiig. A pornos ott pusztít lapjainkban majdnem kivétel nélkül. Tekintélyes napilapjaink is oly öcs. mány kishirdetéseket közölnek napról-napra, hogy ezeknél nem ocsmányabbak azokkal a feslett alakokkal megrajzolt folyóiratok sem, melyeknek árusítását a kereskedelemügyi minister eltiltotta. A művészeti rovat során foglalkoznunk kell azokkal a reprodukcziókkal is, melyek fényképek és különösen képes levelezőlapok formájában elárasztják már a legkisebb városok üzleti kirakatait is E kiállított olcsóságoknál a művészeti és nem művészi meztelenségek és undort keltő társas jelenetek képezik az egyedüli attrakcziót. De vájjon vak-e a mi rendészetünk, hogy mindezeket nem « látja ? Tudjuk, hogy van ebben a vakságban aféle a müamatőrségbe bujtatott hipokrizis is, mely a művészetet állítja előtérbe, melynek kultusa előtt minden más felfogásnak kitérnie kell. Szálljunk szembe ezzel a hipokrizissel és üzzük el az utczák kirakataiból azokat a képeket, a melyek a közer- kölcsiségnek megrontását segítik elő. Becsüljük meg jobban a szép művészeteket, a melyek a szépművészeti múzeumba valók a hol a művészek csodálója azokra más szemmel tekint, mintha azoknak rossz utánzataival az utczán talá lkozik. Még kevésbbé lehet eltűrni azokat a reklám képeket, melyekkel az ulczasarkokon találkozunk, melyek a vaspályaudvarok várótermeit megtöltik. Nem tudjuk elképzelni, hogy annak a fürdőnek vagy ásványvíznek gyógyító hatását mennyiben mozdítja elő, ha ez a hatást mezítelen bachans- nők vagy szemérmetlen nőalakok hirtetik ? De ha erkölcstelen a napisajtó, erkölcstelen az atcza, csak oly erkölcstelen a színpad is. Bemutat színmüveket, melyek mindegyike az erköl- osi romlásnak valóságos dicshymnusa. Csodálatos, ma már erkölcsös színdarabokat nem is írnak. Igaz, hogy egynémelvikét ezeknek a színmüveknek a külföldi színpadjai is szinrehozzák. Ilyenkor ujjong a napisajtó, s ha hazatér a dicső szerző, oly lelkesedéssel fogadják, mint hajdan görögök fogadták az olympiai győzőt. íme mily nagy dicsőség ez a magyar nemzetre, arra a nemzetre, melynek fővárosa oly hírhedt a külföldi előtt; arra a nemzetre, melynek leányai a külföld piaczain oly áruczikket képeznek, mint a datolya vagy a kávébogyó. Ha irodalmunk nem sülyedne a magyar Parnasszusról a pocsolya felé, úgy az ily diadalok ellen hangosan tiltakozni kellene, hogy meghallják odakint is. Hogy megtudják, mikép ezek magyarul vannak ugyan megírva, de bennük nem lakozik magyar lélek, mert ezek nem a magyar géniusznak termékei. Ezektől a színdaraboktól a magyar nemzeti erkölcs távol áll, ezek idegen faj beli hajtások, melyek nem a magyar költészet kertjében virágoztak, melyek gyümölcsét a magyar nép erkölcsi érzéke soltó sem fogja befogadni. De ha már kénytelensógbői benne gázolunk a pocsolyábau, meg kell állatiunk azoknak a nyilvánosaknak mondott házaknak küszöbe előtt, hogy megkérdezzük, van-e valamely hatósági intézkedés az iránt, hogy ily házakba, középiskolába, vagy ennek megfelelő iskolába járó, vagy iparos ifjú a lábát be ne tehesse? íme — mennyi megoldatlan kérdése erkölcsrendészetünknek, és mi joggal kérdhetjük, hogy e kérdések miért megoldatlanok? Yajjon ez a zabolátlan szabadosság, meiylyel az erkölcsrendészeti kihágások egész rajának utat nyit, megtürhető-e egy oly államban, mely azt akarja, hogy támasza, talpköve a tiszta erkölcs legyen? Nem szab-e kötelességet az erkölcs kultusa, hogy a közrend őrei azt a vesszőnyalábot, melyet a római biró előtt a liktor hordott, felnyissa és vesszőit használatba vegye ? A kereskedelemügyi miniszterek rendeletét, mellyel a szenynyes irodalmi termékek árusítását eltiltotta, mi csak kezdő lépésnek tartjuk, mely a köztisztesség háláját akkor fogja kiérdemelni, ha gondoskodva lesz annak szigorú végrehajtásáról is
