Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1909-04-01 / 4. szám

*

■■ A'v

YL évfolyav

.vat'-TV * ■ - ■* -i

Kéziratok, de csak is szakszerű czikkek a főkapitányhoz adandók be.

*

Szatmár, 1909. április hó 1.

4-ik szám.

A REN DŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA.

Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara.

Megjelenik minden hónap ^

f Oá 1-ső nápjáíí.1Válasz

a „Rendőri Lapok“ múlt számában megjelent „Zion“ egyesületi gyűlés rendőri jelentésére.*

A „Rendőri Lapok“ 1909. évi márciusi számában Maruska János rendörirnok úr tárgyalja a szatmári cionista egyesület január 24-én tartott felolvasó estélyét és cikke keretében bírálat alá veszi ezen estélyen elhangzott beszédemet. A rendörirnok úr beszédemből tévesen közöl egy mondatot és abból levonja ' azt a következtetést, hogy a cionizmus „a hazai zsidóság érlelmesebb s vagyonosabb elemeinek csak eszköz, mert mig ezáltal egyrészt szabadulni akar azon tagjaitól, kik neki is terhére vannak, másrészt érdemeket vka: szerelni a nemzet előtt újabb vívmányokra“, beszédem általános jellemzésére pedig felhozza, hogy „a magyar társadalmi és politikai életnek, a magyar nemzet lovagiasságának oly maró szatírával, metsző sarcas- mussal való taglalását, a nemzeti önérzetnek oly arcul- ütését a legfanatikusabb nemzetköz' szociálista szónoktól sem hallottam, mint ott.“ A rendörirnok úr ezzel beszédemnek oly tendenciát tulajdonit, mely ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell. Nem mondtam, hogy „a zsidóságnak mmden vonalon érvényesülni keli“, nem mondtam, hogy a zsidóságnak, „mint népfajnak a követelés terére kell lépnie“, semmi olyasmit nem mondtam, amiből következtetni lehetne, hogy a cionisták, mint „a zsidóság értelmesebb s vagyonosabb (!)

* Fenti tárgyilagos közleménynek ama kapocsnál fogva, melyet a nagyközönséggel mindig fentartani óhajtunk, az „audiatur et altera pars“ e Ivére helyezkedve, hivatalos lapunkban szivesen helyet adunk, mert a hivatali és polgári élet között levő űrt a sajtóval véljük legcélszerűbben áthidalhatónak. Fenntartjuk azonban, hogy a válasznak alapul fekvő hivatalos jelentés nem nélkülözi a jóhiszeműséget s legrosszabb esetben félreértésről lehet szó, mert nem tételezhető fel, hogy köztisztviselő olyan jelentést terjesszen be indokolatlanul s talán ten- dentiosusan, mely egyik szempontból súlyos következményeket vonhat maga után, másik szempontból — s ezt a válasz aláírói sem vonhatják kétségbe, kik az illető egyéniségét ismerik, — el sem bírálható; nem pedig különösen azért, mert az illető előzetes tudomással birt arról, hogy jelentése a hivatalos lapban napvilágot lát.

elemei“ szabadulni akarnának a szegényebb zsidóktól és távol állott tőlem, hogy a nemzeti önérzetet akár csak egy szóval is megsértsem. Sőt ép ellenkezőleg beszédemnek az volt az egyetlen tárgya, hogy kimutassam a cionizmusnak a hazafiassággal és a magyar nemzeti érzéssel való összefórhetőségét! Beszédem nemcsak, hogy nem irányult a magyar társadalmi és politikai élet ellen, hanem ép ellenkezőleg azt a tendenciát szolgálta, hogy ezen társadalmi és politikai élet tényezőit meggyőzze arról, hogy a cionizmus a haza és nemzet érdekeit szolgálja! Ennek igazolására szolgáljon beszédemnek egész anyagát felölelő rövid kivonata :

Beszédem bevezető részében rámulattam a hazai neolog és orthodox zsidóság központi szerveinek és hivatalos sajtójának a cionizmus ellen intézet támadásaira és megemlékeztem Szrnrecsányi képviselőházi cionistaellenes interpellációjáról. Tény, hogy a cionista mozgalom ezen ellenségeinek szereplését „maró szatírával és metsző sarcasmussal“ illettem. Ezzel szemben kiemeltem, hogy úgy külföldön, mint hazánkban is a keresztény társadalom, kormányférfiak, tudósok, művészek, sőt koronázott fejedelmek a cionista mozgalmat mindeddig rokonszenvvel kísérték. Nehogy azonban a cionista mozgalom hazaellenes voltáról terjesztett vádak hitelt találjanak, bőven kifejtettem a cionizmusnak a hazafiassághoz való viszonyait: Vázoltam az oroszországi, romániai és galíciai zsidók rettenetes helyzetét, kimutattam, hogy a nyomor és üldözés évente 150000 oroszországi és romániai zsidót kényszerit a kivándorlásra és hogy ezen páriák Amerika, Anglia, Magyar- ország felé veszik útjukat, mely országok azonban a bevándorlók elől törvényes intézkedéssel elzárják kapuikat. Ezen szerencsétlen földönfutóknak akar a cionizmus Palesztinában otthont teremteni — ez a hazafi- sággal semmikép sem ellenkezik. Mindazonáltal az antiszemiták részéről gyakran lehet hallani azt a kifogást, hogy a cionizmust azért nem lehet helyeselni, / mert „magyar pénzt visz ki külföldre.“ Ezzel szemben rámutattam a péterfillér-gyüjtésekre és a legujabbi „pro Galabria“-gyüjlósre, melyet eddig senki hazaelle nesnek még nem mondott. Áttértem ezután a cionista mozgalom azon hatásának értékelésére, melyet az kellő