Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1909-11-01 / 11. szám
VI. évfolyam. Szatmár, 1909. november hó 1. lí-ik szám. Kéziratok, de csak is szakszerű czikkek a főkapitányhoz adandók be. * ^ f^Nööí^lí ^ ^ A RENDŐRFŐ KAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. i 4 i Megjelenik minden hónap 1-ső napján. A rendőri bíráskodás reformja. A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897. évi XXXIV. t. c. 28. §-ában azt a felhatalmazást adja, hogy az igazságügyminiszter és a belügyminiszter, a törvényhozás további intézkedéséig, a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utait kihágási ügyekben való eljárást rendeleti utón szabályozzák. A két felhatalmazott miniszter ezzel a jogá- 1 val élt s megalkotta végre azt a rendeletét, melyet kihágási perrendtartásnak nevezhetnénk el, nemcsak terjedelménél fogva, de azért is, mert vajóban fon tos, teljesen modern s a praktikus életbe is be- , y váló, széleskörű uj rendelkezéseket statuál. Ezt a rendeletet, mely 05.000/900. B. M. számú 286 §-ra terjed, f. bó 1-én adta közre hi- vata'os lapjaiban a kormány, az életbeléptetést az 1901. évi XX. t. c. 13—22. §§-ainak életbeléptetéséhez köti, de — már most közkézre adja azért, hogy a rendőri bíróságok és elöljáróságoknak módjuk és elegendő idejük legyen azt tanulmányozni. A rendőri büntető, úgynevezett kihágási eljárás ugyanis a mai szerteágazó s rendezetlen formájában sem a modern jogszolgáltatásnak, sem az életnek, sem egyéb követelményeknek meg nem felel. Eltekintve attól, hogy hiányzik belőle az egyöntetűség és megállapodottság, erőszakos és inquisitorius voltánál fogva csak a népszerűtlenségét mozdította elő a közigazgatási, de főleg a rendőri hatóságoknak. A mai kihágási bíráskodásnak legképtelenebb hajtása az az anomália, hogy a legtöbb helye» s igy van nálunk is tervbe véve az eddigi községi bíráskodási rendszer megszüntetésével, hogy rendőrbiró egyesíti magában a feljelentő, a vádló, az Ítélő és végrehajtó szerepét. Ezzel a képtelenül nagy hatalommal szemben a terheltnek védelme bizony csak a minimumra szorul. A kihágás miatt feljelentett épen ezért csendes rezignációval lépte át mindig a rendőrbiró ajtajának küszöbét, mert tudta, hogy ott az ö igazságának haldoklása következik, ha csak a rendőrbiróban magában nem élt erősen az igazság és jogérzet, vagy a méltányosság. És valóban a rendőrség kezében egyesített hatalom elnyom minden ellentmondást, minden segélykiáltást s az igazságórzetébeu pervesztes fél kiábrándulva hagyja ott a jogszolgáltatás csarnokát s magával viszi — természetesen helytelenül és méltatlanul — rendőrség iránti mély ellenszenvét. Az uj miniszteri rendelet mindenekelőtt ezen kíván segíteni. E cél elérése szempontjából az egész kihágási eljárást a modern vádeljárás alapjára helyezi s nagy teret enged a védelemnek is. A kih igási tárgyaláson, — amely rendszerint nyilvános (eddig ez sem volt) — a terhelt félen kívül, ime, megjelenik, a közérdeket képviselve, a tiszti ügyész vagy ügyészi megbízott, megjelenik a védő, a maga széles alapokra fektetett jogaival, megjelennek a tanuk, a bizonyítékot szolgáltató szakértők s a rendőrbiró előbbi nagy jogaiból bizony nem marad más meg, mint csupán az ítélkezés. A tiszti ügyész megjelenése a legújabb és legfontosabb. Ez a vád képviselője, akit a közérdek hivott elő s aki most már leveszi a kihágási biró vállairól a legnehezebb s legellenszenvesebb terhet. Megjelenésével egyszerre megszűnik a legfurcsább és legkirívóbb anomália. Fontos szerepét a rendelet minden részben körvonalozza, hangsúlyozza azonban, hogy a vád képviselete rá nézve nem kötelező. Nagyon fontos és jelentőségében üdvös lesz egy másik reform: a büntető parancs alkalmazása a rendőrbirói eljárásban.
