Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1909-04-01 / 4. szám

4-ik szám. RENDŐRI LAPOK 5 ik oldal. munkaadók munkásaikat holmijok visszatartása által akarják a helyükön való továbbmaradásra kényszerí­teni. Az illető külképviseleti hatóságaink teendőinek nagy részét oly vitás ügyekben való közbenjárások képezik, melyek a munkások és munkaadóik közt fennálló bérviszonyokból erednek. A román prefek- turák ilyen vitás kérdések elintézéséhez korábban készséggel nyújtottak segélyt, egy idő óta azonban azzal az indokolással, hogy a bérviszonyból eredő ügyek magánjogi természetűek, illetékességüket le­szállítják s a munkásokat a hosszadalmas és költsé­ges perutra utasítják. Ilyképen természetesen a kül­képviseleti hatóságaink közbenjárása sem vezethet kellő eredményre s az anyagiakban rendszerint szű­kölködő munkások gyakran már igen rövid idő alatt szorult helyzetbe jutnak, külképviseleti hatóságaink terhére esnek és előbb-utóbb hazaszállításuk válik szükségessé. Avégből, hogy munkásaink az őket érhető károsodásoktól lehetőleg megóvassanak, fel­hívom a Óimét intézkedjék az iránt, hogy a Romá­niába szóló útlevélért folyamodó összes munkakere­sők, különösen a női munkások, nemkülönben a nevelőnők és óvónők a fent előadott körülményekre és arra is figyelmeztetést nyerjenek, hogy a romániai munkaadóikkal lehetőleg még utrakelésük, de min­denesetre munkába állásuk előtt kellő alakban Írás­beli szerződést kössenek. Budapest, 1909. év február hó 15-én. A miniszter helyett: Hadik s. k. állam­titkár. Befejezett vizsgálat. A kőművesek és ácsok helyi szakcsoportja ellen vezetett vizsgálat utol­só akkordjaként álljon itt a kir. ügyészség ítélete : Terge László, Nagy István, Erdélyi Gyula, Mezei József, Sipos József, Sós András, Szász József, Do­bos Mihály, Bódizs Árpád Kaposi Ferenc, Baus La­jos, Fülep Ferenc szatmár-németii, Varga Ferenez aradi és Skultéti Imre győri lakosok ellen a Btk. 355. §-ba ütköző és a Btk. 356. §. szerint minősülő sikkasztás büntette miatt hivatalból indított nyomo­zást a Bp. 101. §. 1. pont, illetve 3 pontja alapján megszüntetem és jelen határozat jogerőre emel­kedése után az 1. n. sz. a. fekvő közigazgatási iratokat, valamint a bűnjelként őrzött kezelési könyveket Szatmár-Németi szab. kir. város rend­őrkapitányhoz 4819. és 4820 1908. számú átira­taira hivatkozással viszsza küldeni rendelem. Indokolás. A „Magyarországi munkások Országos szövetsé­gének Szatmár-Németi helyi csoportját, valamint a Magyarországi ácsmunkások Országos szakegyleté­nek Szatmárnémeti helyi csoportját azon az alapon, hogy azok ügyvitele, vagyonkezelése felületesek ha­nyagul és megbizhatlanul történt, továbbá azért, mert a nevezett csoportok jövedelmének jelentékeny része az alapszabályoktól eltérő czélokra használtatott fel, a magyar királyi belügymiszter 10572—1908. V. ille­tőleg 26607—1908. V. szám alatt kelt határozásával felosztatta és a vizsgálati iratokat a fennforogni lát­szó sikkasztás bűntettének megtorlása czéljából a kir. ügvészséghez áttenni rendelte. A foganotositott nyomozás során gyanusitotlkónt hihallgatott mindkét helyi csoportnak a határozat rendelkező részében megnevezett tisztviselői tagadták azt, hogy a csoportok vagyonából bármily összeget is jogtalanul a saját czéljaikra forditottak volna. Az 1. n. sz. alatt elfekvő vizsgálati iratok tar­talma szolgáltat ugyan bizonyítékot arra vonatkozó­lag, hogy mindkét helyi csoport vezetősége az 1907. évi április beállott 'munka szünetelés ideje alatt a tagjai között alapszabály ellenesen 200 koronát meg­haladó összeget osztott szét, minthogy azonban úgy a szétosztott összeget, mint az egyesület egyébb va­gyonát is maguk a helyi csoportok tagjai adták ösz- sze, és igy a helyi csoportok vagyona a csoport tag­jainak tulajdonát képezte, ez az alapszabály ellenes vagyon kezelés csupán a hely csoportok feloszlatá­sát vonhatta maga után a nélkül, hogy ez a cselek­mény a sikkasztás bűntettének tényálladékát meg állapítaná. Arra vonaikózolag, hogy a helyi csoportok tiszt­viselői a vágyómból valami összeget jogtalanul a sa­ját czéljaikra felhasználtak volna, a nyomozás ada­tai bizonyítékot nem nyújtanak, és ide vonatkozólag az eljárás tovább folytatásától, bizonyítékok hiányá­ban eredmény nem várható. Ezeknél az okoknál fogva a Bp. 101. §. 1. ille­tőleg 3 pontja alapján a nyomozást megszüntettem. Szatmár-Németi 1909. február 19. Dr. Fabó vezető kir. ügyész. Sertésvészes hús áirusitása A m kir. földmivelósügyi miniszter a sertósvészben elpusztult állatok közfogyasztásra való bocsátását a következő rendelettel szabályozta: Rendelet szám 14174. Kér­dés merült fel, hogy a sertésvészes sertések húsának vizsgálatára illetőleg közfogyasztásra bocsátására néz­ve a husvizsgálat tárgyában 1908 évi 54300 szám alatt kiadott rendeletem vonatkozó szakaszai mikép értelmezendők. Ezen kérdésre vonatkozólag a törvény­hatóságot tudomásul és a ‘szükséges utasítások kia­dása czéljából a következőkről értesítem. Sertésvész esetében, ha az állati testen tetemes lesoványodás vagy súlyos általános megbetegedés jelei észlelhetők, a husvizsgálati rendelet 75. §-ának 10. pontja értel­mében az egész állati test közfogyasztásra alkalmat­lan. Viszont a 77. § 10 pontja értelmében sertésvész esetén ha az állati testen tetemes lesoványodás vagy súlyos általános megbetegedés jelei nem észlelhetők,

Next

/
Thumbnails
Contents