Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1909-04-01 / 4. szám
4-ik szám. RENDŐRI LAPOK 5 ik oldal. munkaadók munkásaikat holmijok visszatartása által akarják a helyükön való továbbmaradásra kényszeríteni. Az illető külképviseleti hatóságaink teendőinek nagy részét oly vitás ügyekben való közbenjárások képezik, melyek a munkások és munkaadóik közt fennálló bérviszonyokból erednek. A román prefek- turák ilyen vitás kérdések elintézéséhez korábban készséggel nyújtottak segélyt, egy idő óta azonban azzal az indokolással, hogy a bérviszonyból eredő ügyek magánjogi természetűek, illetékességüket leszállítják s a munkásokat a hosszadalmas és költséges perutra utasítják. Ilyképen természetesen a külképviseleti hatóságaink közbenjárása sem vezethet kellő eredményre s az anyagiakban rendszerint szűkölködő munkások gyakran már igen rövid idő alatt szorult helyzetbe jutnak, külképviseleti hatóságaink terhére esnek és előbb-utóbb hazaszállításuk válik szükségessé. Avégből, hogy munkásaink az őket érhető károsodásoktól lehetőleg megóvassanak, felhívom a Óimét intézkedjék az iránt, hogy a Romániába szóló útlevélért folyamodó összes munkakeresők, különösen a női munkások, nemkülönben a nevelőnők és óvónők a fent előadott körülményekre és arra is figyelmeztetést nyerjenek, hogy a romániai munkaadóikkal lehetőleg még utrakelésük, de mindenesetre munkába állásuk előtt kellő alakban Írásbeli szerződést kössenek. Budapest, 1909. év február hó 15-én. A miniszter helyett: Hadik s. k. államtitkár. Befejezett vizsgálat. A kőművesek és ácsok helyi szakcsoportja ellen vezetett vizsgálat utolsó akkordjaként álljon itt a kir. ügyészség ítélete : Terge László, Nagy István, Erdélyi Gyula, Mezei József, Sipos József, Sós András, Szász József, Dobos Mihály, Bódizs Árpád Kaposi Ferenc, Baus Lajos, Fülep Ferenc szatmár-németii, Varga Ferenez aradi és Skultéti Imre győri lakosok ellen a Btk. 355. §-ba ütköző és a Btk. 356. §. szerint minősülő sikkasztás büntette miatt hivatalból indított nyomozást a Bp. 101. §. 1. pont, illetve 3 pontja alapján megszüntetem és jelen határozat jogerőre emelkedése után az 1. n. sz. a. fekvő közigazgatási iratokat, valamint a bűnjelként őrzött kezelési könyveket Szatmár-Németi szab. kir. város rendőrkapitányhoz 4819. és 4820 1908. számú átirataira hivatkozással viszsza küldeni rendelem. Indokolás. A „Magyarországi munkások Országos szövetségének Szatmár-Németi helyi csoportját, valamint a Magyarországi ácsmunkások Országos szakegyletének Szatmárnémeti helyi csoportját azon az alapon, hogy azok ügyvitele, vagyonkezelése felületesek hanyagul és megbizhatlanul történt, továbbá azért, mert a nevezett csoportok jövedelmének jelentékeny része az alapszabályoktól eltérő czélokra használtatott fel, a magyar királyi belügymiszter 10572—1908. V. illetőleg 26607—1908. V. szám alatt kelt határozásával felosztatta és a vizsgálati iratokat a fennforogni látszó sikkasztás bűntettének megtorlása czéljából a kir. ügvészséghez áttenni rendelte. A foganotositott nyomozás során gyanusitotlkónt hihallgatott mindkét helyi csoportnak a határozat rendelkező részében megnevezett tisztviselői tagadták azt, hogy a csoportok vagyonából bármily összeget is jogtalanul a saját czéljaikra forditottak volna. Az 1. n. sz. alatt elfekvő vizsgálati iratok tartalma szolgáltat ugyan bizonyítékot arra vonatkozólag, hogy mindkét helyi csoport vezetősége az 1907. évi április beállott 'munka szünetelés ideje alatt a tagjai között alapszabály ellenesen 200 koronát meghaladó összeget osztott szét, minthogy azonban úgy a szétosztott összeget, mint az egyesület egyébb vagyonát is maguk a helyi csoportok tagjai adták ösz- sze, és igy a helyi csoportok vagyona a csoport tagjainak tulajdonát képezte, ez az alapszabály ellenes vagyon kezelés csupán a hely csoportok feloszlatását vonhatta maga után a nélkül, hogy ez a cselekmény a sikkasztás bűntettének tényálladékát meg állapítaná. Arra vonaikózolag, hogy a helyi csoportok tisztviselői a vágyómból valami összeget jogtalanul a saját czéljaikra felhasználtak volna, a nyomozás adatai bizonyítékot nem nyújtanak, és ide vonatkozólag az eljárás tovább folytatásától, bizonyítékok hiányában eredmény nem várható. Ezeknél az okoknál fogva a Bp. 101. §. 1. illetőleg 3 pontja alapján a nyomozást megszüntettem. Szatmár-Németi 1909. február 19. Dr. Fabó vezető kir. ügyész. Sertésvészes hús áirusitása A m kir. földmivelósügyi miniszter a sertósvészben elpusztult állatok közfogyasztásra való bocsátását a következő rendelettel szabályozta: Rendelet szám 14174. Kérdés merült fel, hogy a sertésvészes sertések húsának vizsgálatára illetőleg közfogyasztásra bocsátására nézve a husvizsgálat tárgyában 1908 évi 54300 szám alatt kiadott rendeletem vonatkozó szakaszai mikép értelmezendők. Ezen kérdésre vonatkozólag a törvényhatóságot tudomásul és a ‘szükséges utasítások kiadása czéljából a következőkről értesítem. Sertésvész esetében, ha az állati testen tetemes lesoványodás vagy súlyos általános megbetegedés jelei észlelhetők, a husvizsgálati rendelet 75. §-ának 10. pontja értelmében az egész állati test közfogyasztásra alkalmatlan. Viszont a 77. § 10 pontja értelmében sertésvész esetén ha az állati testen tetemes lesoványodás vagy súlyos általános megbetegedés jelei nem észlelhetők,
