Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1909-03-01 / 3. szám
VI. évfolyam. Szatmár, 1909. márezius hó 1. 3-ik szám. ff Kéziratok, de csak is szakszerű ezikkek a fökapitánytrerz adandók be. RENDŐRI LAPO A RENDŐRFŐKAPITÁNY! HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSEN DŐR-L EGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Megjelenik minden hónap 1-ső napján. Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyeloto alatt a hivatal tisztikara. Két jelentés. Bendőrségünk a socialis mozgalmak óta kettőzött éber figyelemmel kisér minden társadalmi és politikai aktiót. A közelmúltban a „Zion“ egyesület és az „Országos Kathólikus Népszövetség“ gyűlései adtak alkalmat arra, hogy a kiküldött rendőrtisztek észleleteikről terjedelmesebben és tartalmasabban számolhassanak be s igen sok megszívlelendő és szóvátehető körülményre hívták fel a hatóságuk figyelmét. Nincs módunkban részletesen és érdemileg foglalkozni e dolgokkal, azonban a jelentéseket mégis közöljük, mert ezzel annyit mindenesetre elérni vélünk, hogy a nagyközönség és főkép az illetékes társadalmi tényezők figyelme nagyobb mértékben fog ráirányittatni e társadalmi aktió ürügye alatt, de végeredményében a társadalom szétbontását eredményező ténykedésekre. A Zion egyesület „felolvasó estély “-érői a jelentés a következő : Tekintetes Főkapitány Ur! A „Zion“ egyesület által folyó 1909. évi január hó 24-ik napján, vasárnap este 8 órakor, a Kereskedő Ifjak Köre helyiségében tartott felolvasó estélyről a következőkben van szerencsém előterjeszteni véleményes jelentésemet: Az emeleti nagytermet zsúfolásig megtöltötte az érdeklődök serege; minthogy informáltatásom után azt a meggyőződést szereztem, hogy ez estélyek állandóan nagy látogatottságnak örvendenek, nem tartom célszerűnek, sőt határozottan veszélyesnek kell mondanom a hely megválasztását úgy közbiztonsági, mint tüzrendészeti szempontból és pedig azért, mert a nagyteremnek egyetlen egy, a rendest túl nem haladó kijárata van, mely egy kis alig pár négyszögméternyi lépcsőházra nyílik. E miatt már a jelen alkalommal is oly nagy volt a tolongás, hogy a közönség testi épségét csak a bennlevők erőszakos visszaszorításával lehetett megvédelmezni. Móltóztassók elképzelni most már, mi történik a jelzett helyen, ha vak, vagy valóságos tüzilárma pánikot támaszt; a szűk kijárat, kicsiny lópcsőház, keskeny lépcső örökösen katasztrófát idézhet elő, miért is bátor vagyok előterjesztésbe hozni, hogy jövőben a felolvasó estély rendezősége a helynek célszerűbb megválasztására utasittassék, vagy pedig a közönségre nézve numerus clausus álittassók fel, s ez rendőrileg ellenőriztessék. A mi a felolvasó estély belső, érdemi részét illeti, erre nézve az a vélemény szűrődött le bennem, hogy az egyesület bevallott célján túllő, mert eltekintve attól, hogy dr. Jordán Sándor rabbinak palesztinai utazásáról tartoit-Jelolvasása csak gyengén csillogtatta a magyar társadalmi és politikai közéletnek a zsidóságra vonatkozólag fennállani vélelmezett hibáit, már a vendég Kábán Nissel galicziai származású budapesti ügyvédjelölt mintegy másfél óráig tartó beszédjében meglepően izzó szenvedelemmel tépte foszlányokra a hazai zsidóságról fennállott jó véleményt, s inig helyzetüket a más államokbeli zsidóság helyzetével összehasonlítva, tárgyalta az egyesületnek amúgy is ismert célját, a zsidóságnak minden vonalon érvényesülni kívánását hangoztatta, s beszéde oda concludált, hogy e cél megvalósítására, nem riadnak vissza attól sem, hogy a kérés teréről mint népfaj a követelés terére lépjenek, ami pedig csak egy újabb sebe lesz a magyar közéletnek. Kétségtelenül világos a beszédből, hogy az egyesületnek hirdetett célja: a szétszórt zsidóságnak közjogi néppé egyesítése s helyhez kötése a hazai zsidóság értelmesebb s vagyonosabb elemeinek csak eszköz, mert inig ezáltal egyrészt szabadulni akar azon tagjaitól, kik neki is terhére vannak, másrészt érdemeket akar szerezni a nemzett előtt újabb vívmányokra, e célját pedig a közéletnek egy újabb rázkódtatása nyomon fogja kísérni. Jelentésemet még csak annak felemlitésével kívánom kiegészíteni, hogy a magyar társadalmi
