Rendőri Lapok, 1908 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1908-11-01 / 11. szám
2-ik oldal. 11-ik zsám RENDŐRI LAPOK _________ ______________________v—__________*_ ........_ I a. piaczot. Ott is voltak piaczi házi urak, azok is zugiak, mert ők is féltették zsebüket! Tessék azonban utánna járni, hogy dacára a decentralisa- tiónak — csökkent-e házbérjövedelem ott a piacz régi helyén? Nem! sőt emelkedett! De nagy mértékben emelkedett a külső részekben épen a piacz kihelyezése folytán ! Fejlődhet-e egy város, a mely a régi korlátokon túl menni nem tud, vagy nem akar? Hiszen most is minden középület csak a piacz közelében épül (ami nagy rövidlátásra vall!) és semmi nem épül a németi részeken. S épen ezért Németi ma i« csak olyan falu, mint egy félszázaddal ezelőtt volt. Micsoda méltatlan eljárás ez?! Németinek több a lakossága mint Szatmárnak s a templomokon az állami iskolán és óvodán kívül egyetlen középülete sincs; utjai rosszak, a világítása legtöbb helyen igen sötét, a közbiztonsága gyarló ! De Németiről máskor fogok beszélni. Most azonban végtelenül csodálkozom a főkapitányon, aki ily hamar megretirált e közkérdés elöl! Nem tudom, hogy mi hatotta meg annyira: a piaczi kereskedő — háziurak jajveszéklése, vagy a viszont elárusítók — és nők megható argumentumai, vagy valami felső pressio ? ! A város egész közönségének s nem csupán 15 — 20 érdekelt urnák érdeke a város egyenletesebb fejlődése, az értékek egyenletesebb megosztása, a nagyobb köztisztaság, a nagyobb vásári rend, a közegészség fokozottabb fejlesztése! Ha 20 — 30—40 ember nem örült a kísérletezett piaczrendezésnek : annál jobban örült 15 — 20 ezer ember, akik mégis csak kitesznek annyit, mint a saját zsebérdekeiket féltő urak ! Ezt a kérdést most már napirendről levenni nem szabad ! Ezt a kérdést sem a virilisek, sem a kofák eldöntésére bizni nem lehet. Ott van a város egész közönsége hadd döntsön az ! Ha pedig döntött, — mint a hogy dönteni fog: végre kell hajtani a millenáris határozatot s meg kell alkotni az „Ezredéves emlékkerta-et. Ha Szegeden lehet papucsot meg paprikát árulni a parkban, nálunk sem lesz lehetetlen a paszulyt, krumplit és társait az „Ezredéves emlékkert“ árnyas fái alatt forgalomba hozni. Ignotus Néhány szó a piac ügyhöz. Igaza van a hires római költőnek. “Nehéz sati- rát nem irni.„ Nehéz hallgatni és beletörődni az önérdekek diadalában. Nincsen, de nem is lehet Szatmáron olyan jobb érzésű ember, akinek ne lenne tiszta meggyőződése az, hogy a napi vásárnak a Deák térről való elhelyezése aesthetikai, egészségügyi és rendészeti szempontokból üdvös intézkedés volt. S miről értesülünk a legutóbbi polgármesteri jelentésből? Mit látunk, érzünk és hallunk magunk is naponta? Azt, hogy megtörtént az in integrum restitutio, a vásár vissza lett helyezve. Nincsen az a kínai faj a világon, mely olyan ha- ^ tásosan útját állja a fejlődésnek, haladásnak, mint |az önérdek. Arról volt szó mindössze, hogy egy pár háztulajdonos a közel jövőben nem emelheti fel a már úgyis végsőig felcsigázott lakások és üzlethelyiségek bérét. Helyzetjáradékuk nem emelkedett volna olyan arányban, amint eddig emelkedett. Az érdekeltek másik része pedig, a kereskedők egy csoportja attól félt, hogy az uj piac téren nyitó uj üzletek tulajdonosaival kell majd nyereségökben osztozkodniok, ahelyett hogy örültek volna a hatósági intézkedésnek, melynek természetes következménye lett volna a boltbérek további emelésének megakadályozása. Az érdekelt kis számú kereskedő agodalma valószínűtlen, alaptalan és káros. Nem szenvedett volna a magánérdek, ha nem is ülnek olyan nagy csorbát a jól felfogott közérdeken. A Deák téri füszerkereskedök- nek az a kis része pedig, akik arra bazirozzák üzletüket, hogy az ombodi és daróci parasztasszonyok az eladott csibék és tejtermékek árából nálok fogják beszerezni kása és ecet szükségletöket, fölszedhette volna sátorfáját és követhette volna a napi vásárt oda, ahol az végleges elhelyezését találta volna föl. Más szakmabeli kereskedőket nem érinti ez a kérdés. Azok, akik divatos nyakendőket, azsuros harisnyákat, ékszereket, bútort, ruhát, cipőt, vagy könyveket vesznek, igazán nem nézik azt, hogy ugyanazon a helyen árulják e a petrezselymet, tejfölt és baromfiakat, mint az említett cikkeket. Egyedül a konyhakertészettel foglalkozó derék polgárjaink feljajdulását értjük. Hiszen taláncsak nem mehetnek ők most, az uj polgár királyság dicső korszakának első napjaiban mellék utcára árusítani, mikor a fejedelemség napjaiban is e város főterén kínálhatták messze hallható szózattal termel vényeiket? Vagy talán a piac uj helyével nem voltak megelégedve az elégedetlenkedők ? Ezen lehetett volna még változtatni. A Kölesei utca, István tér, Árpád utca stb. szintén szóba jöhetett volna, sőt talán még a leghelyesebb és egyszer már fölvetett terv megvalósításáról is lehetett volna gondolkozni, egy vásárcsarnok építéséről.
