Rendőri Lapok, 1908 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1908-04-01 / 4. szám
V. évfolyam. NDÖHI LÄPÖii -„ ,| l-ső napján. A REN DORFOKAPITANYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, « RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. j Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. Szalmát*, 1908. áprili hó 2. __________________4-ik szán>, Sz atmár éjjel. Éjjeli életünk legellenszenvesebb alakja a „nő csábász“ éji lovag után lássuk a legszinpa- tikusabb éjszakai typust a „kedélyes ivót.“ Kate- gorice kedélyes ivókról s nem általában alkohol kedvelő s éjszakázó alakokról lesz itt szó. Mert habár sok változata is van az alkoholisták képsorozatának, de egy sem olyan szines, rokonszenves s egyik sem oly megfigyelésre méltó, mint a „kedélyes ivók“ s bár köz- és erkölcs-rendészeti szempontból inkább a közbotrányt s a moralitást mélyebben érintő esetekkel kellene iog- lalkoznom, a mint későbben rá is térek hogy egy és más vonatkozásban szükséges a rendőrség (különösen ami a praeventiv intézkedéseket illeti), beavatkozása a szeszkedvelő közönség sorsának intézésébe, mégis ez alkalommal a közvetlen rendőri szempont némi elmeilőzésével szóljon az ének, a kedély és humorszülte fiairól az éjnek ; s ha egy kissé szélesebb rajzát is adnám éjjeli életünk e matadorjainak, az onnét van, mivel magam is nem egy kemény csatát vivtam meg velük s igy a személyes megfigyelés kényelmes helyzetében lévén, illő hogy a természetességig lm legyek. II „A kedélyes ivók.“ A „röndnek muszáj lönni“ aranymondás jegyében a legcsöndesebben ballagtam a múlt este magányos legénylakom felé, eltelve a szolidság- megnyugtató érzéseivel, midőn Muskotály barátom, a kiváló globtrotter harsány „bonsoir“-ja felrettentett a sétával vegyes dolce farmiente karjaiból s bor-virágzó képével eszembe juttatta, hogy nekem ma még a kedélyes ivókról kell értekeznem rendőri szempontból. Karját és az alkalmat a megfigyelésre, egyszerre ragadtam meg s elhívtam egy fél kiló „könnyűre“. (Egy félliter potyaborra.) Az öreg hammar elkészült s igy szemtől-szembe, közvetlen közelről láthattam és figyelhettem meg a kedélyes ivók pro- totypusát. a tulfejlett díszpéldányt, melyről csak felvételt kellene csinálnom, hogy mint „mellékelt ábra“ szónál ékesebben mutassa be : mire képes a kedélylyel vegyes alkohol ? ! Kedélylyel vegyes alkoholról és kedélyes ivókról szólok, mivel ón az alkoholt élvező egyének e fajtájának iszákosságát avagy csak ivásra való hajlandóságát öröklött, kedélybeli és psychológiai, okokra vezetem vissza. A „kedélyes ivás“ speciális magyar betegség, még pedig egyrészt atavisztikus alapokon nyugvó. Őseink társadalmi, gazdasági helyzete, politikai viszonyai, mind közreműködnek egy oly kedélyvilág megteremtésében, amelynek mintegy természetes szüleménye az, hogy sokat mulat és hogy sírva vigad és vigadva sir a magyar. A kurucvilág, hol vig, hol busongó hangulata, a politikai elnyomatás szülte bánat és feledés keresés a jó és bőviben levő magyar borok élvezetére szinte önkónyteleniil vitték rá a nemzet kedélyben és anyagiakban gazdag fiait s azért volt s van még ma is annyi „fecerunt magnum áldomás“ A modern idők kérlelhetetlen kényszere meglehetősen kipusztitotta már az igazi vérbeli, nagy stylü kedélyes ivók fajtáját. A magyar birtokos középosztály az, mely leginkább követné még az ősi virtust s öröklött mulató kedve nem egyszer ki tör és eget kér, de olyan az csak, mint a borban a második vagy harmadik sajtolás: Kevés a zamatja, gyönge a tüze.
