Rendőri Lapok, 1907 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1907-11-01 / 10. szám

IV. évfolyam.

Szatmár, 1907. november hó 1.

J

10-ik szám.

Kizárólag

a rendőrfőkapitányi hivatal tisztikara, rendőr- és esendőrlegénysége számára.

* *

A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA.

Megjelenik mindenhónap 1-sű napján. *

Összeállítja: Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara.

» o » o » ww m * ■

Városi tüzkár-biztositás.

A városi tüzkár-biztositás nem nagy érdeklődés mellett ugyan, de felszínen van a helyi sajtóban. Általános őszinte kritikaképen legyen előre bocsátva, az eddigi tárgyalásokat nem valami nagy szakértelem hatotta át, nem lehetett meggyőző képet alkotni sem a városi tüzkár-biztositás okszerűségéről sem pedig annak czéltalan voltáról.

A helyi vonatkozásban a ‘kérdés tárgyalását egészen a kezdetlegesség uralja, holott e tárgy körül egész irodalom fejlődött ki, melyről úgy látszik a hozzászólók nem tudnak, de nem is ismerik azokat az előfeltételeket sem, melyek a szóban forgó s nagy rizikóval járó vállalat reális megalkotásának biztosítékait képezik.

Évekkel ezelőtt a városi közgyűlésen egy indítvány hangzott el egy városi Takarékpénztár létesítése iránt, azonban testet nem ölthetett, mert az akkori felfogás szerint már tultengés mutatkozott a városban fennálló pénzintézetekben, s mi történt azóta, 4—5 pénzintézet alakult, melyek mind prosperálnák a város üzleti kereskedelmi hiteligényeinek kielégítésében.

Mi következett volna be, ha a városi Takarékpénztár felállittatott volna? A város egy jelentékeny jövedelmi forrást teremtett volna, a városi költségvetésben számottevő bevételi adatot szolgáltatott volna s talán nem merült volna fel az ingatlan birtokok után megállapított városi illeték, az ásványvizek után kivetett városi fogyasztási adó eszméje stb.

De mi történt volna még? Talán nem létesültek volna az újabb keletű pénzintézetek. És ebből semmi baj nem származott volna, a felesleges tőke talán még hasznosabb ipari, üzleti

befektetésre fordittatott volna, a miből nemcsak a tőkepénzes de a város egyeteme is hasznát élvezné.

E 6—8 év előtti eseményt csak azért iktattuk ide, hogy ily nagyszabású intézmények helyes reális alapon való szervezése és kezelése jelentékeny mérvben hozzájárul a közjövedelmek fokozásához úgy, hogy abból egyeseknek, a város polgárainak káruk nem származhatik.

A városi Uüzkár-biztositás létesítése azonban sokkal nagyobb körültekintést, megfontolást igényel mint egy városi Takarékpénztár megalkotása, mert a jövedelem biztosítása nem attól függ mindég, hogy a vezetők kellő gondossággal jártak-e az intézet ügyeinek vezetésénél, hanem sokszor az elemi erők is szabályozzák az intézménynek fenn- állhatását a város koczkázatát.

De mert a városi tüzkár-biztoBitás intézményének létesítését szintén olyan alkotásnak tekintjük, mely a szükségelt alapfeltételek és reális szervezés mellett nagy mérvben hozzájárul a közjövedelmek fokozásához, a hatóság támogatására utalt polgárok vagyoni gyai’apodásához; felszínen kívánjuk tartani és megérlelni ezt a kérdést, mely kérdéssel több város foglalkozott már és foglalkozik ma is.

Ezúttal e közlemény keretében mi sem vállalkozunk arra, — már hely szűke miatt sem — hogy a maga valódiságában feltárjuk e kérdést, hogy pro et contra megvitassuk annak előnyös és hátrányos oldalait, melyekből az olvasó tiszta képet alkothat a városi tüzkár-biztositás czélszerü vagy helytelen voltáról, csupán és kizárólag a mi helyi viszonyainkat tekintve az időszerűtlenségről az alapfeltételek hiányáról kívánunk megemlékezni, kijelentvén, hogy az alkalmas idő bekövetkeztéig az alapfeltételek megszerzéséig módot és alkalmat