Rendőri Lapok, 1907 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1907-11-01 / 10. szám
10-ik szám. RENDŐRI LAPOK 2-ik oldal. nyújtunk a közönségnek tőlünk telhető szakközleményekben a városi tüzkár-biztositásának tanulmányozására. A városi tüzkár-biztositás ellen legfőképpen és igen helyesen a nagy koczkázatot hozzák fel, mely a várost egy előre nem látható de méretei miatt nem is lokalizálható tüzveszedelemben terheli. Hol van az megírva, hogy a tüzesetekben szerencsés városunk holnap vagy holnapután elég kezdetleges tűzbiztonsági berendezkedésünk mellett nem lesz a tűz martaléka? Mielőtt tehát tüzkárbiztositásról beszélnénk, beszéljünk az előfeltételekről, melyek reális alapot szolgáltatnak nekünk arra, hogy a város koczká- zata elhárittatott, vagy legalább is az úgy mérsé- keltetett, hogy nem rántja maga után a város fejlődéséhez nagyon is szükséges közvagyont. Egy városi tűzbiztosításnak alapfeltételei: a) Tűzbiztonsági sikeres preventív intézkedések. b) A tűzoltói intézmény kiépítése modern felszerelése. c) A város vízvezetékkel való ellátása. Még alig néhány éve, hogy kiküszöböltük a a zsúp fedelű nádtetejü házakat, sőt ha jól szét nézünk, még most is találunk a város szélein. A hol pedig ily tüzfogó tetők vannak ott nagy a kocz- kázat, de elég nagy ott is, hol fazsindely tetejű házak vannak. E bajokon segít a közel jövő. A város rohamos fejlődésében jelenleg érvényben levő építkezési szabályunk szigorú érvényesitésé\el a megelőző tűzrendészed intézkedések sikeres alkalmazásának az utján vagyunk, tűzbiztos tetők építése a régieknek kicserélése, lakások összezsufolásának tilalma, régi zsúfolt épületek szétszedése, mind oly preventív intézkedések, melyek tűz esetén erősen mérséklik a koczkázatot. A koczkázat kérdésénél jelentékeny szerepet játszik, vajon a tűzoltóság hivatása magaslatán áll-e, a technika vívmányainak megfelelő modern felszereléssel rendelkezik-e ? A város áldozatkészségéből jó utón vagyunk, az intézmény kiépítése a modern szerek beszerzése folyamatban van, csak rövid idő kérdése, hogy egy minden tekintetben kifogástalan tűzoltó intézményről beszéljünk. A koczkázat megszüntetésének, helyesebben mérsékelésének főalapfeltétele azonban a vízvezeték. Vízvezeték nélkül utczán, közhelyeken lerakott tűzcsapok nélkül egyáltalán ne is gondoljunk városi tűzbiztosításra; mig az itt felsorolt alap- feltételek teljesedésbe nem mennek, addig csak maradjunk a tárgy ismertetésénél, tanulmányozásánál, melyhez mi a jövőben bő anyagot szolgáltatunk a nagy közönségnek. V. A fecskendő szerkezete. A tömlők. A tüzoltószerek legfontosabbika a fecskendő, mint azon eszköz, melynek segélyével az oltóvíz az égő tárgyra kötött sugárban löveltetik. A fecskendő feltalálója Ktesibios görög bölcs 150. Kr. szül. előtt, mig Hérom a légüst feltalálója. A légüst a fecskendőhöz csak 1784. után csatoltatott a német Leupold I. által. A szálitótömlöket Van der Heyde hollandus találta fel 167u—ben. Az első gőzfecskendőt az amerikai Shawk építette 1829—ben. Minden fecskendő—gépezet áll: a hengerekből az azokban fel és alá mozgó dugókból az összekötött csatornálrbanelhelyezettszivó- és nyomó szelepekből, továbbá a légüstből és a dugók mozgatására szolgáló szerkezetből, mely a legtöbb esetben egy hidra szerelt emeltyü-kar, nyomókar, a reá illesztett nyomórudakkal. A gép alsó részét fémből, vagy ércből készített összekötő csatorna képezi, melyre egy vagy két, egyenesen vagy ferdén álló, ritkán fekvő, henger csavartatik. A fekvő henger nem előnyös, hasonlóképpen az egy- hengerü gépezet is csak kisebb fecskendőknél fordul elő. A henger átmérője, mely tűzoltói gépeknél 80— 140 mm. szokott lenni, meghatározza a gép nagyságát, amennyiben minél nagyob a hengerátmérő és a dugó löketjének hosza, annál több viz fér el a hengerbe és annál több vizet szállít a gép, annál erősebb lesz a sugara is. A henger fémből van készítve, belsejében mozog fel és le becsiszolt felületén a dugó, mely szintén fémből való s vagy be van csiszolva és kendertö- mitéssel, vagy pedig 5 cm. tömitő bőrgallérral van ellátva. A börgallér folytonos gondozást igényel; a kendertömités ellenben igen könnyen javitható. A dugó a dugóruddal a nyomókarhoz van erősítve, úgy, hogy annak nyomása a dugóra is átvitetik. A dugó által befutott ul lökethossznak, a dugó lenyomása löketnek neveztetik. A lökethossz 100—280 mm. között váltakozik. A nyomókar lehet egyágu, ha csak egy henger van és kétágú, két henger mellett .végeire a nyomó- rudak illesztetnek, amelyek mellett a nyomólegénység foglal állást. A közlekedő csatornákban vannak elrendezve a I szelepek és pedig vagy a két henger között középen
