Rendőri Lapok, 1907 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1907-11-01 / 10. szám
10-ik szám. RENDŐRI LAPOK 3 ik oldal. mind a négy szelep együttesen, vagy pedig minden dugó alatt párosával, t. i. egy-egy szívó és egy-egy nyomószelep ; neveztetvén szivótelepnek az alsóbb fekvésű, nyomószelepnek a felsőfekvésü. Vannak úgynevezett kettős működésű gépek, melyeknél a henger felül is zárt s a dugó feletti résznek is megfelel egy pár szelep, vagyis mindeuik oldalon egy-egy szívó és egy-egy nyomószelep. Alakra nézve lehet a szelep: 1., gömbszelep, mely fémmaggal biró gummigolyó; 2., kupszelep, mely kupdad fénytányér alakú; 3., fémajtószelep, mely egyik oldalán csuklóban mozog; 4., gummilupszelep, mely középpontjában van leszorítva. Ezen szelepek elhelyezése igen különböző. A régi gépeknél a két szelep a henger alatt és a légüst között van s hozzá férni nem lehet. Újabb gépeknél vagy kettő helyeztetik el a henger alatt és pedig vagy egy csavaros fedővel elzárt szelep-szekrényben, vagy pedig egy csavar által, csavarrudas kengyelzár stb. által egy a csatornába szorított szelepkupban. Bármily szelepszerkezetnél a fődolog az, hogy a szelepekhez könnyen és gyorsan lehessen hozzáférni, azokat, ha kell megtisztítani s újból visszahelyezni s e tekintetben legelőnyösebb a négy szelepnek együvé való elrendezése ; hogy továbbá a szelepek pontosan zárjanak. Ezokból lelkiismeretes gondozást igényelnek. A légüst vörösrézből vert vagy régebben öntöttvasgömb, mely a csatornára rácsavartatik. A légüst alól indul ki azután a nyomócső, mely a nagyobb gépeknél a végén többnyire az országos egységes 52. mm. átméretü csavarzatban végződik, s melyhez a szállító kendertömlők csavartatnak. A szivó-nyomó fecskendők a másik oldalon is bírnak egy csővel, a szívócsővel, mely ugyancsak csavarba (nem egységes) végződik s melyhez a gummi- szivótömlők csavartatnak. Oly gépek, melyek csupán a víztartóban működnek, de tömlőkön át nem szívják fel a vizet: nyomófecskendőknek neveztetnek. Ha a fecskendő víztartóval bir, akkor úgy a nyomócsövön, mint a szivócsövön is egy-egy váltócsap legyen, hogy a cső a víztartó felé nyitható legyen. A szivóoldali csap, mely felett egy kis vörösréz légüst szokott lenni, a szivóoldali üst (pótkazán), lehetővé teszi, hogy a viz a nagy szivótömlőkön át, vagy a víztartóból szi- vassék fel; a pótkazán célja a szivótömlök lökéseit gyengíteni, a szívást egyenletesiteni épp úgy, mint a nyomólégüst a sugarát teszi egyenletessé. A nyomóoldali csap lehetővé teszi a víznek kifolyasztását a gépből s tömlőből a víztartóba. Télen, ha sugár nem kell, de a gép befagyása készenlétbentartása mellett elkerülhető, akkor a két csapnak szekrényre állítása mel- tett hagyjuk a vizet a gépben circulálni, mert igy mozgásközben az be nem fagy. A fecskendőgépezetnek úgy a szivónyujtványa, mint a nyomónyujtványa csavarban, vagy kapocsban végződik, amelyre a szívó, illetve nyomótömlők, a tömlőcsavarok, vagy tömlőkapcsok segélyével reá- erősithetők. A szivónyujtvány csavarzata annál nagyobb átméretü, minél nagyobb a gép vízszállító képessége; a nyomónyujtván azonban 80 mm. hengermérettől kezdve, az orsz. egységes csavarzattal van ellátva, mely 52. mm. átméretü s melynek csavarmenetei, apa. anya-részei a Belügyminiszter idevonatkozó 6840|1889. sz. rendelete szerinti méretekben készültek. Az oly fecskendők tehát, amelyek az orsz. egységes csavarral nem bírnak, vagy arra átalakitandók, vagy (pl. kapcsokhoz) megfelelő áttéli darabokkal látandók el, hogy az egész országban a tűzoltók nyomótömlőiket kölcsönösen felhasználhassák. A töinlökapcsok a csavarmenetek helyett horgokkal kapaszkodnak egymásba; előnyük tehát az, hogy mindkét felük teljesen azonos lehet és elcserélésük zavart nem okoz mint a csavaroknál; hátrányuk azonban a horog és gummi- tömités kényesebb volta és magas áruk. A tömlöcsa- varok és kapcsok a tömlőkbe puhított sárgarézdróttal lesznek bekötve. A nyomótömlő kenderből lenből gyapotból szövődik egyszerű vagy kettős szövettel és a nagyobb vizzállóság kedvéért gumibélessel is látható el. A csersavval való itatásnak nem sok célja van. A jó kendertömlő kelléke a sürü szövésen kívül, hogy a kender fehér, hosszuszálu és könnyű legyen és ha legalább 10. légkör viznyomást nagyobb vízveszteség nélkül kibírjon. A gumizott kendertömlöknek legalább 15. légkörnyomást kell kibírni és vizet átengednie egyáltalában nem szabad; azonban tetemesen nehezebb és drágább. A tömlőket tekercsben 15—20 mm. illetve tömömotolára 20—25 m. hosszú darabokban szoktuk tartani; egyik végébe apacsavart, a másikban anyacsavart kötünk be; előbb azonban a tömlőré 1—2 ócska, 30 cm. hosszú tömlődarabot huzunk rá később keletkező lyukak befedésére. A gyakorlatokhoz ócska tömlők használandók. A szövetük kereszteződő konderszálfonadékot képeznek, mely vizes állapotban feldagad és vízhatlanná lesz. Legcélszerűbben vagy tekerecsekbe összegöngyölve a tömlőszekrény-kocsiban vagy szerkocsin, vagy pedig összecsavart darabokban egy tömlőmotólára felgöngyölve tartatnak. Az úgynevezett tömlőkapcsok eddig még nem mutattak oly tökéletességet, hogy a régi csavarzatot kiszoríthatták volna, dacára annak, hogy kezelésük egyszerűbb és gyorsabb, mint a csavarzaté. Megemlítendő a „Reform“, illetve „Triumph“ nevű tömlőbekötési mód, mely szerint a tömlőt egy pléh- tokkal szorítjuk a kapocs belsejébe ruganyos kulcs segélyével, úgy hogy a bekötés bárki által és bárhol végezhető. A szivótömlök gumiból készülnek és egy dróttekercsre vannak huzva, hogy a szívás alatt össze ne lapulhassanak; rendesen 2 méter hosszú darabokban adatnak a gép mellé, összesen 8^-10 méter hosszúban.
