Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-03-14 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA. Ajkad szava édes mézként csepegve, A világot mint menydörgés bezengve, Félig bübáj volt! — félig hatalom! * * * „Lelkesedésünk s hazánk nagy szülötte ! Magasan álló szellem óriás ! Rólad sugárzó napfényben íűrödve: Csekély purány én — ne legyek hibás, Bontott szárnyakkal a napot kerestem . . . 8 a napba vágyók balvégzete ért; Kápráző szemmel lángkörébe estem, Az el nem ért czél ott csillog felettem . . . S csak saruidhoz nyújthatok babért !“ (Jármi.) Kinos álom — egy nagy vacsora után. — — A „REFORMÁTUSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — Hát csakugyan nem tanácsos az embernek úgy bevacsorázni, mint én a múlt este cselekedtem a nagy böjt kellő közepén, mert utoléri a boszorkány-nyomás. Nem nevezhetem egyébnek a múlt éjjeli álmomat. Brrr ! . . reszketek, ha eszembe jut. Képzelje a t. olvasó, miniszter voltam álmomban. Piros bársony fotellben ültem egy kihallgatási teremben, melynek falairól elődeim olajba festett a re z képei hunyorogtak reám. Mintha kárörvendő mosoly játszadozott volna némelyiknek ajka körül. Péntek nap volt. Kihallgatási órám követ-1 kezett déli 12 órakor s én elfoglaltam helyemet. | Jönnek elsőben is a nagy-zomlini kerületi | tanító egyesület küldöttei. Sovány vézna alakok, i bágyadt fényű szemekkel, mindeniknek kezében i egy görbe bot, zsebében egy hosszuszáru pipa. Egy előlép a sorból s beszelni kezd: „Kegyelmes ur! a haza fentartó oszlopai im eljöttünk hódolatunk és tiszteletünk kijelentésére. Mi vagyunk a népnek valódi vezérei, a tudománynak és műveltségnek apostolai. Általunk terjed a világosság a hármas hegy s a négy tő lyó között, általunk lesz győzhetetlen a hadsereg. Miként Napóleont a porosz iskolamesterek úgy fogjuk mi a fehér czárt meggyőzni és elfogni egy második Szédáunál. Mi vagyunk az állam legnélklilözhetlenebb, legszükségesebb tényezői.. és fájdalom! leghitványabbul fizetett tisztviselői. Kegyelmes ur ! Egy tanítónak 300 frtot szavazott meg a képviseloház, midőn önmagának 3 ezer frtot szavazott meg minden honatya, holott van közöttük olyan, aki semmit nem csinál, vannak az államnak olyan tisztviselői, kik csak a ! nevöket szokták leinti és ezreket kapnak érte. ! A mi hivatalunk óriási lólekölő munkával jár!.. i Alázattal esedezünk exeellentiád előtt, legyen í kegyes benyújtott fizetés-emelési kérvényünket ! hathatós támogatásával érvényre juttatni s mi excelleueiád nevét mindennapi imánkba foglaljuk.“ Nagyon a szivemre esett a beszéd, meg vol- í tarn hatva. Biztató szavakkal bocsátám el a küldöttséget. Most jöttek a kongruával s a proventussal elégedetlen papok. Elöl a selyem reverendás, ki- liizott, sima képű falusi plebánusok, utánok a kopott kdpenyegü szakállas, de bajusztaían lutheránus papok, leghátul a vastag nyakú torzou- borz kálvinisták. Ez utóbbiak szinte restelkedve hátra húzódtak, úgy láttám nem oly élelmesek, mint a többiek. „Nagyinéltóságu miniszter ur! — kezdi Va- jay — a vallas szolgái, az erkölcs őrei, a művelődés oszlopai állanak kegyes szilié előtt, hogy állásunkhoz mért javadalmazást kérjenek. Ezt, a hazat iáz. István „Mária országának“ tehát az Egyház szent tulajdonának rendelte és mégis az egyház szolgai éheznek saját országukban. Minden jött-mentnek jól vagyon itt dolga, csak mi szűkölködünk a csekély kongrua mellett . . . sib. Hosszú volt a beszéd s meggyőzött telkemig, hogy a papok sorsán csakugyan segíteni kell. Ki is jelentettem nyomban, hogy számíthatnak legjobb akaratomra. Utánok jöttek a tanárok. Mindenik magas homlokkal, szemüveggel. küldöttség szónoka klasszikus szarkazmussal szavalt el egy hosszú beszédet. „Kegyelmes ur. A nemzet művelődésének | legfőbb tényezői a középiskolák. Nincs egyetem j középiskola nélkül s inig az egyetemi tanárok 14—8 ezer forint fizetést élveznek, addig mi cse- I kély 1600 forintért kínlódunk a más rósz gyermekével . . .“ stb. Hát ezeknek is van igazságuk, gondoltam Mutatvány — szatmári egyházmegyénk történetéből. — Vll-i/c korszak, 11-ik rész. Vályi János segédgondnok 25 éves jubileuma. Mielőtt egy lépéssel tovább mennénk, állapodjunk meg ama megható jelenetnél, melyben egyházmegyénk nagy közönsége szemben áll tiszteit és szeretett segédgondnoka: Vályi Jánossal, ennek betöltött 25 éves segédgondnoksága alkalmából. Egyházmegyénk közönsége ifjú kora óta páratlan szeretettel csüngött Vályi János személyiségén. A mi nem csoda. Hiszen már a család, melynek hajtása vala, elejetói kezdve a legáltalánosabb tiszteletnek örvendett vármegyeszerte. Az ifjú sarj pedig egyéniségének vonzó, fölöttébb szympathikus természetével tokozta a maga iránti rokonszenvet, ragaszkodást folyvást. Attól kezdve, a mint kilépett az élet színterére, egyházmegyénk vezércsillagáuak tekintette öt. Puritán, tiszta jelleme, emberekkel érintkezéseiben nemes egyénisége, minden pretenzió nélküli megjelenése, magatartása, egyházunk sarkalatos elveihez való tántoriihatlan hűsége, ragaszkodása, nehéz időkben kipróbált szikla szilárdsága, hogy úgy mondjuk megkövesitették az iránta való nagyrabecsülést, tiszteletet, szeretetek Nagy tudomány, tenger földi fény nem emelte ki Vályi Jánost kortársai közül, de kiemelte antik, nemes jelleme, melyen az élet hullámzó eseményei, változó forgatagai soha csorbát nem ejthetének. Valóban, róla minden tartalék nélkül bátran elmondhatjuk: Integer vitae sceleris que purus. Vonzó, tiszta példakép, talpig ember, szivvel-lélekkel magyar, egyszerűen -— kálvinista. Mikor azért elérkezett egyházmegyénk ahoz a mesgyéhez, mely 25 évnek lefolyását jelezte Vályi János segédgondnokságában, lehetetlennek tartotta, itt meg nem állapodni s megállapodva hálaoltárt nem építeni az örökkévalónak azért a kegyelemért, melylyel őt e férfiúval megajáudé- koza s annyi éven át szerencséltető. Úgy lett. Elhatározd, hogy örömünnepet ül szeretett gondnoka 25 éves hivataloskodása alkalmából. Cseppett sem ismeri az Vályi Jánost, a ki föltételezni bírná, hogy ezt az ünneplést ő várta volna. Ha minden pretenzió nélküli szerénysége útját 'állhatja: bizonynyal megteszi vala. Nem térhetett ki előle. Az 1892-ik évi áprilisi közgyűlés keretében folyt le a jubileum; tulajdonképpen ezzel vette kezdetét a gyűlés a szatmári térés templomban. A tisztelet és szeretet önkéntes nyilvánításától sarkalva egybeózönlött nagy közönség alig talált helyet a minden zugában betöltött szent házban. Fölzugott a „Jövel szent lélek ur Isten !“ gyönyörű melódiája, ennek elhangzása után Kiss Áron esperes a hely és gyűlés méltóságához méltó buzgó imával nyitotta meg a gyűlést, melyet viszont a szatmári ref. gymnázium énekkarának szabatosan összhangzó éneke követett. Aztán az I esperes beszélt. A nagy közönség rövid üdvÖz- ] lése után előadta: hogy a nagy számú müveit i gyülekezet jelenlétén ez alkalommal különösen ; örvend, mert mar a legközelebb tartott egyh. m. i közgyűlés alkalmával is csak 10 nap híja volt, 1 most pedig már Isten segélyével haladva is vau í az a 25 év, az a negyedszázad, melynek terhes I és eseménydus folyamán át Vályi Janos egyh. i m. gondnok, segédkondnoki hivatalát, a szeretet 1 Istenének dicsőségére, a szatmári egyházmegye, 11 egész magyar ref. egyház javara lankadatlan 1 buzgalommal, erélylyel viseli. — E gyűlés tehat 1 egyszersmind a Vályi Jauos 25 éves segedgund-, < nokságáuak es igy a szatmári egyházmegyének 1 is szerény, de megható emléknapja. Majd vissza- j tekintett az eltek 25 évre, élénken szemléltetve' j Vályi János kormányzói tetteit, buzgalmát s jel- : leinszilárdságát. Az 1848-iki szabadsagharczi moz-1; galmák s azokra következett gyászos évek ein- i, lékeinek felújításával rámutatott, hogy hat évi j kényszerült szünetelés után 1855. április 18-án Szatmáron, császári biztos jelenléteben tartott első gyűlés alkalmával, a még akkor irju Vályi János egyházmegyei tauácsbiróva, az 1850. juhus 30-an pedig ugyancsak tízatniáron tartott gyűlés alkalmával mar segedgoiidnokká választatott s benne azonnal visszatérni látta e megye halhatatlan. érdemű nagyátyjauak, Isaak Gáspárnak egyházgonduoki lelküVetét, egyhazvédó szellemet. És a mit előzetesen csak sejditö lélekkel látha-, tott, az e 25 évi pálya tetteiben bebizonyulva,; I valósággá lett. Vályi János protestáns egyházunk-. : nak az önkényes hatalom elleni küzdelmeiben,! i mindig az első sorban harczolt. Mar 1857-ben jjulius 23-án az ő vezetess alatt egyházmegyénk 9 pontba foglalta az osztr. vallásügyi miniszteri í aug. 21-iki törvényjavaslata ellen hozott nyilat- '■ kozatát, jelesen: 1) hogy az egyházmegye a bé- j ikekötések és 1790 91. 26. t.-cz. alapjára helyez-1 kedve, követeli, hogy a magyar prot. egyház nem j mint eltűrt, hanem mint törvényesen bevett egy- i ház tekintessék. 2) az államhatalomtól elvárja, [ hogy öntörveuyhozasában ne gátoltassék. 3) hogy | más egyházakkal viszonyos egyenjogúságot él-1 vezhessen. 4) hogy a föfelügyeleti jog elismerése , | mellett tanrendszere és szervezetében ne hábor-! i gattassék. 5) hogy az egyházi es iskolai irodalom I i szabad legyen. -6) hogy presbyreri kormányzata' I az egyházi és világi elem paritásával feumarad- j jón. 7) határozatképes general kőnventje*) 8) min-1 I den 5-ik évben zsinata lehessen és 9) kifejezte óhaját az ágost. liitv. atyafiakkal leendő egyesü-1 I lés iránt is. De — a mint tudva — a bécsi ha-j í tatom ellenkezőleg cselekedett. 1859. szept. 1-ső napján megjelent a hires' j császári nyílt parancs -—{pátens) — utána a szept. : 2-iki miniszteri rendelet, melyeket a szószékből ! kellett volna kihirdetnünk. Nem tettük s meg- j |-------------- • i *) Mily sajátságos! Később kerületünkkel együtt egyházmegyénk is határozott ellensége a határozatképes ; konventnek. j kezdődtek ellenünk a polgári hatoság zaklatásai. Ezek alatt tüntette ki Vályi János vezéri bölese- segét s bátorságát,. A pátens ellen okt. 9 én felirt az. egyházkerület, feliratát vigasz és a közszellem tamogaiasa Vegeit megküldte az egyházmegyékhez is. E feliratot egyházmegyénk decz. 14-én Bzatmaron tartott gj ülésében nagy lelkesedéssel buzgón ajánlotta Vaiyi János egyházmegyénknek, mit az azonnal el is fogadott és saját szivéből fakadottnak nyilvánított, sőt az 1860. jan. 11-én tartott egybazkerületi gyűlésre 50 képviselőt választott es egyes egyházait is külön képviselők küldésere szólította fel. E képviselőknek Vályi Janos volt vezére, a fegyveres erővel körülvett Débreczenben. A nagyjelentőségű, roppant népességű gyűlést a fegyverekre támaszkodott hatalom tiltakozása ellenére megtartotta a kerület, ismét fülirt a felséghez a patens, a szept. 2. miniszteri rendelet s újabb sérelmes kormányintézkedések ellen, melyek még a patens elleni kérvényezéseket is eltiltották ; mint ennek, mint pedig a magyarországi 4 református és egy evangélikus kerület e. tárgyban Becsben járt küldöttsége esedezései- uek nem lett semmi kedvező eredménye, sőt a küldöttség el sem is fogadtatott: ellenben újra sürgetietett, hogy a január 10-iki miniszteri rendelet a szószékekről hirdettessék ki. E zaklatott helyzetben egyházmegyénk ismét Vályi János kezdemónyezosére tartotta 1860. február 16-án az ük őri tói, május 10-én a kisnaményi gyűléseket; mindkét helyen a császári biztosok tiltakozása ellenére, melyek elsejében elhatározták, hogy a szószék úgy is csak egyházi hirdetések helye léven, onnan a miniszteri remieletekpt egy lelkész se hirdesse ki, annyival inkább, mert a lelkesei eskü is azt igényli, hogy a lelkész az egyházi dolgokban egyedül csak presbyteri egyház felsöségnek engedelmeskedjék ; az utóbbiban pedig Vályi az egyházi körleveleknek a hatalom I közegei áltál gyakorlatba vett félutoni erőszakos jelvétele felől, valamint az egyház leghívebb és ! buzgóbb elöljáróinak törvény áltál biztosított jo- Igainkhoz ragaszkodásáért megkezdett üldözőbe 1 vétele felől tartott egy oly lelkesítő beszédet, . mely ez egyházmegyének ősi autonomikus egy- j házszervezetünkhöz ragaszkodását teljesen meg- ! szilárdította és rendületlenné tette. így állo-tt ő ! mint első .védelmezője az egyházmegyének tán- ! torithutlan hűséggel, szorongatott egyházunk jogainak védelmezésében, mígnem a május 15- iki legmagasabb kézirat a patens hatályon kiről té- ! telével magyar prot. egyházunkat az 1848-ik év j előtti állapotába visszahelyezte. Volt még egy kellemetlen utóhangja e korszaknak; a Fehérgyarmaton I860, szept. 13 án tartott egyházmegyei gyűlésben az elnökök egy határozat, kimondása felett ellenkezésbe jöttek s ! Vályi János a -segédgondnokságról s utána az 'egész tisztikar hivataláról lemondott; de ugyanazon év nov. 22-én Gaesályban tartott egy báz- j megyei gyűlésen — minekutána a kerület is neki
