Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-03-14 / 11. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA. adott igazat — ismét Vályi János választatott segédkondiiokká és mellé esperesül Kiss Áron. Ezután bekesebb napok derültek úgy egy­házmegyénkre, mint az egész protestáns egyházra. Ej Valyi János e békés korszakban az egyház­megye belügyei rendezésénél az egyházak szel­lemi és anyagi ügyei intézésénél szinte kitüntette vezéri bdlcseséget és buzgalmat. A munkában es áldozatban jó példával ment elő. Mindjárt Ívűi­ben meglátogatta elnöktársával az egyházmegye összes egyházait, megvizsgált minden iskolát, megvizsgáltatta tiz évről a gondnoki számadású-1 kát s ez altat mig egyrészről szellemi haszon] hárult az egyházakra és iskolákra, más részről! igen sok veszendőbe jutott pénze térült meg azj egyházaknak; a határrendezések alkalmával azj egyházak érdekére lehetőleg mindenütt felügyelt;1 a hol birtokos volt, ő maga áldozott,*) inasokat is! áldozatra buzdított. — Egyházmegyénk mindkét gyámintézetét lelkesen felkarolta, azoknak nem \ csak maga adott, hanem másoktól is adományt gyűjtött, úgy hogy példája, buzdítása és közben­járása folytán az akkor 2700 írt leik. gyintézeti alap csakhamar megkétszereződött, ma már 20 ezer fit. S noha a fehérgyarmati kerületnek is 5 Ízben egymásután és igy majd 17 even át volt egyhangúlag megválasztott országos képviselője, j mely tisztében folyvást a magyar alkun függet­len önállásáért küzdő elvtársai között munkait, elnöki gondját az egyházmegyéről sem vette le, annak ügyei vezetéseben folyvást részt vet. Mindezért — igy fejezte be esperes ünnepi beszédét — fogadd el melyen tisztelt férfiú, ez ünnepélyes órában e népes, buzgó és müveit gyü­lekezetnek s egész egyházmegyénknek itten Isten színe előtr, általam kifejezett őszinte és mara­dandó háláját, melylyel — egyebe nem lévén, neked irányában tanúsított bölcs jóságodért kö­szönetét mond; fogadd el áldáskivánasat, Isten­hez bocsátott imáját, melylyel óhajtja, kéri, hogy adja meg neked, adja meg mindnyájunknak azt az örömet, hogy mig meg eluökszeküukön a gond­viselés megtart, érhesd meg szatmári 9 pontunk még teljesületlen részének, a vallási viszonosság, egyenjogú szabadságnak, tanodáink szabad ön­kormányzatának, fejlesztésének boldog idejét, érd meg a testvérfelekezettel is egyesülésünket, mint megérted a többit; megérted a határozatképes konVentet, a folyamatban levő zsinatot, melyben ismét mint e megye egyhangúlag megválasztott képviselője, a ref. egyháznak felségtől vedetés iránti joga (jus advocatine) felöl hozott törvény­javaslat indítója te valál és a koronát egyházi érdemeidre egyházi közalapunk 1090 frt növelé­sével, megyei, gyámoldáink 150 frt segélyezésével feltetted. — Élj soká boldogan!“ Ezután Böszörményi Elek szatmári ref. egy­házi gondnok emelt szót s fejezte ki a testvér- egyházak nevében jó kivánatait az ünnepelt fér­fiúnál, úgy is nlint a ref. gimnázium egyetemes pártfogóságának egyik áldozatkész tagjával és el­nökével szemben. Majd Valyi János mély érzelemtől áthatott hangon mondott köszönetét a kitüntetésért, mely­ben az egyházmegye személyei es szerény érde­meit reszesité. Az egész ünnepélyt a vallás és egyház ügyeinek előmeneteleibe czélzó mozzanat gyanánt tekinti — monda — és szerencsésnek érzi magát, hogy az egyházmegyétől 25 év előtt nyert bizalmat megtarthatá. Megköszönte, hogy nem csak a szatmári, hanem a szomszéd testvér nagybányai egyházmegye is küldöttei megjelené­sével kitüntette; elösinerését nyilvánitá elnöktársa az esperes iránt 20 év óta tanúsított hű támo­gatásáért s végre megemlékezve a szatmári és nemeti testvéregyhaz szivessegéröl — az egész gyülekezetre isten áldását kérte. Utána még Bencsik István a nagybányai egyházmegye esperese küldöttársavai, Ujfalusy Miklós segédgondnokkal egyházmegyéje üdvözlő jegyzőkönyvi kivonatát adta át szívélyes szavak kíséretében, nagy örömét fejezvén ki a fölött, hogy személyesen is tolmácsolhatja egyházme­gyéje jó kivánatait. A jelenlevők fölzugó éljenzésének lecsilla- pultával ismét a gimnáziumi énekkar zengett gyö­nyörű éneket és ezt a közönség hálaéneke kö vette. így folyt le az egyszerű, még is megható ünnepség, melyet e helyeD is megörökíteni nem csak a teljesség kedvéért, de azért is illőnek ta­láltunk. mert megérdemli ezt az a férfiú, ki leg- válsagosabb idejeben egyházunknak pillanatra sem lankadt, sőt Istenben vetett erős hitével küz­dött magyar református szeutegyházunk igazaiért. Egyébbel sem adózhatunk a hűségben mindvégig kitartó nagyjainknak; hadd lássa a későbbi nem­zedék. hogy ha egyebünk nincs, hálával és elös- meréssel akarunk is, bírunk is adózni. F. Varga Lajos. *) Majtison neki lehet köszönni az egyház és bel- hivatalnoki 72 magyar hold földet; a lelkészi lak fundu- sát egészen sajátjából adta stb. F. V. L. Megyünk-e a milleniumi kiál litasra ? — ajánlva püpökeink figyelmébe. — A szűkös sorsban élő református lelkészek is vágyva tekintenek a magyar főváros felé s óhajtanának megjelenni a nemzeti ünnepeken — ha ezt valahogyan lehetővé tennék részükre a felsőbb hatalmasságok. Mindenfelé mozgolódnak már az emberek az ünnepi készületekkel. Varmegyék, városok tekin­télyes összegeket szavaznak nit-g a bandériumok költségeire. Egyletek, intézetek teszik lehetove tagjainknak a kiállítás megtekintését. A Sárospa­taki kollégium 50 forintot ad mindenik tanainak útiköltségre. A kereskedelmi miniszter lehetővé tette, hogy 5 forintból egy földműves ember két napot tölthet a fővárosban, lakás, koszt és uta­zást beszámítva. Mozogjunk mi is. Vannak lelkészek, kik kénytelenek volnának lemondani vágyukról, ha nem ejtjük módját annak, hogy bizonyos kedvez­ményt nyújtsunk nekiek, mert a fővárosi drága­ságot nem bírja meg egy falusi szegény papnak a tarczája. A XlV-ik zóna éppen most drágul meg. Lé­péseket kellene tenni, hogy a szegénysorai lelké­szek némi kedvezményt nyernének a vasútjegyek árából. Hiszen a bécsi kiállításra 1873-ban a ma­gyar vasutak 33 százalékai mérsékelt retour je­gyeket adtak ki. Nem teltetik ezt most, a ma­gunk kiállítása alkalmából? Azután a budapesti ref. egyház, illetőleg a dutiameiléki kerület hatósága uem adliatná-é oda a theol. akadémia s a gimnázium helyiségeit a két havi szünidő aiatt szállásul a lelkészek szá­mára, hol egyszorü emberek közt otthon érez­hetőé magát a távol vidék lelkésze. Különösen a lakás drágasága és bizonytalansága okoz a fa­lusi embernek aggodalmat. Sőt lehetne csoportos utazást is rendezni a lelkészeknek vidékenként, mikor együttesen sok pénzt megtakaríthatnának. Csak felvetettük ezt a kérdést. Sok lelkész család hálája szállana azon püspökünk fejére, aki ezt az ügyet kezébe venni nem restellené és sikerre juttatná. Levelezés. magamban, ezek sorsán is kell segítenünk. Nyá­jas biztatással vettem búcsút a tanároktól. Már azt hittem nem jönnek többen. De csa­lódtam. Most jöttek a kissebb fizetésű hivatal­nokok küldöttei. Kifogástalan fehérségű nyakken­dők tűntek szemembe. Tisztességes fekete öltö­nyök emelték a sápadt arczok hatását. Látszott rajtok, hogy nagy urak körül forognak. „ Nagy méltóságú miniszter ur! A 600 forin­tos fizetésű hivatalnokok köréből és megbízásá­ból van szerencsénk benyújtani fizetés emelesi kérvényünket. Mi akik a drága városi rósz leve­gőt szívjuk, szüretien vizet iszunk, naponta 8 órát dolgozunk, uzsorások, zálogházak prédái va­gyunk, harmadik emeleten lakunk, 5—6 nevelet­len gyerek apja vagyunk stb. stb. egy napra nem jut két forintunk, holott vannak méltóságos tiszt­viselők, kik 30—40 forintot is zsebre raknak in­nen onnan naponként, pedig csak szónokolnak, banketteitre, színházakba, kaszinóba járnak stb. tehát kegyelem a mi árva fejünknek.“ Hm. ezeknek tökéletes igazuk van, ezeken segíteni nemcsak kell, hanem muszáj." Negyedik küldöttség. Körorvosok. Ezeknek 400 forint a fizetésük, holott az emberiség életét őrzik s a saját eletök koczkáz- tatásával állanak őrt a nemzet élete mellett... Ötödik küldöttség. Közigazgatás. Lehetetlen meggyőzni a munkát. Ezelőtt volt egy járásban egy szolgabiró, az törvényke­zőit is, mégis rá ért vadászuk Most van két szol­gabiró s 4—5 Írnok és még is nagy a restánczia. Mert abbéi a fizetésből nem lehet megélni... Hatodik küldöttség. Körjegyzők. Mióta az at lám i anWkonyvet vezetik, a ma­gán keresettől elestek az"'állani érdekében. Te­hat kárpótlást, tisztességes fizetést adjon az ál­lam . .. Hetedik-nyolczadik-tizedik küldöttség . . . így folyt ez majdnem napestig. A fejem zú­gott, keblemre ónsulylyat ült a hazafi fajdalom, hogy mi magyarok ily koldusok vagyunk. Tiszt- I viselőink lerogynak a munka es inseg terhe alatt j pedig azt mondják, hogy ez a főid Kanaan. Akkor tehát a népnek van jo dolgai? Igen, laki a földet miveli, az éli fel a föld zsírját. Bez- | zeg a földművelő nem jön panaszkodni a minisz­terhez . . . Este minisztertanácsban voltam. Ott érte­sültem, hogy ezek a küldöttségek sorba járták kollegáimat is. Beszéltem mellettük lelkesen. A pénzügyminiszter igen reális ember volt. Azt mondja, rakjuk ki az asztalra tárcsáinkat mind a kilenczeu s olvassuk meg a pénzünket. Bizony mondom, a kilencz nagy tárczaban egy tiz filléres nikkel darab volt, Hát ezzel a sok kérvénynyel mit tegyünk ? A belügyminiszter legtalálekouyabb volt köz­tünk. Egy tollat vett s ráírta az első kérvény hátára: „Fiaim csak énekeljetek !* B. K. Tisztelt Szerkesztő ur! A R. L. f. évi 9-ik számában a „Reversa- lis“ czime alatt M. Ugocsa megyei körjegyző ve­gyes házassága illetve esketése körülményei irat­nak meg az „Ugőcsá“-ból átvéve. Tény az, hogy a történelmi einlelceire érzékeny református vő­legény majdnem tettlegességig összek ülőn bűzött a sárközi r. k. plébánossal ennek reservalis-kö- vetelődése miatt. Tény, hogy a közvetlen a plé­bános úrtól a ki mellesleg legyen mondva tanult fő, nyelvünknek úgy a szónoki mint a költők irályban kitűnő kezelője, — de egyházi dolgokban mindent a mi erről van 1517 október 3l-éii nem letezouek tekint — hozzám jött bejelenteni, mi­szerint ö unoka testvérével a tekeházai lelkész­szel óhajtania magat megeskeUetui a mennyiben nekem nincs ellenemre. Azon kijelentésemre, hogy nekem az egész esketesi actuslioz sem szeLemi sem anyagi oldalához semmi igényem nem lehet,, ha háznál esküsznek, de ha templomban akarnak* melynek kulcsának én vagyok pétere a kettős stólát megkövetelem, az iratokat magamhoz kí­vánom az anyakönyvezést magam eszközlóm r A. vőlegény illetékes lelkesze a ki az esketés jogát a menyasszony papja mellőzésével igényelhesse az en reszelnie állította ki az engedélyt az esr ketesre, epeu úgy, miként én magam is adtain hasonló esetben, a mikor néhai Huzly J. debre- czeni r. cath. praepost mellőzésével az esketés joga engem illetett b. e. Révész Bálint püspök­nek határozotton kifejezett kívánságára Tatay M. megesketesóre. Az esketési engedely tehát má­sodkézből jutott mar a t—i és uem a s—i lel­készhez a ki is az esketést csinos beszéddel ész­közölte. Minthogy a „Tájékoztató Utasítás“ 6,-ik §-a értelmében az esketést a hitfelekezetünkhöz tar­tozó bármelyik fél papja eszközölheti, elbocsátó vagy hirdetési bizonyítvány nélkül és minthogy a casuistica lépcsőin lehet felemelkedni elvi egyetemesség magaslatára meg, minthogy a tá­jékozódás ebben az átmenti állapotban nemcsak felülről és mellűiről, de még alulról sem feles­leges : közlöm ezt a helyreigazítást Szives üdvözlettel Gál Péter a sárközi és sárközujlaki eV. ref. egyh. lelkipásztora.

Next

/
Thumbnails
Contents