Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-03-14 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA. adott igazat — ismét Vályi János választatott segédkondiiokká és mellé esperesül Kiss Áron. Ezután bekesebb napok derültek úgy egyházmegyénkre, mint az egész protestáns egyházra. Ej Valyi János e békés korszakban az egyházmegye belügyei rendezésénél az egyházak szellemi és anyagi ügyei intézésénél szinte kitüntette vezéri bdlcseséget és buzgalmat. A munkában es áldozatban jó példával ment elő. Mindjárt Ívűiben meglátogatta elnöktársával az egyházmegye összes egyházait, megvizsgált minden iskolát, megvizsgáltatta tiz évről a gondnoki számadású-1 kát s ez altat mig egyrészről szellemi haszon] hárult az egyházakra és iskolákra, más részről! igen sok veszendőbe jutott pénze térült meg azj egyházaknak; a határrendezések alkalmával azj egyházak érdekére lehetőleg mindenütt felügyelt;1 a hol birtokos volt, ő maga áldozott,*) inasokat is! áldozatra buzdított. — Egyházmegyénk mindkét gyámintézetét lelkesen felkarolta, azoknak nem \ csak maga adott, hanem másoktól is adományt gyűjtött, úgy hogy példája, buzdítása és közbenjárása folytán az akkor 2700 írt leik. gyintézeti alap csakhamar megkétszereződött, ma már 20 ezer fit. S noha a fehérgyarmati kerületnek is 5 Ízben egymásután és igy majd 17 even át volt egyhangúlag megválasztott országos képviselője, j mely tisztében folyvást a magyar alkun független önállásáért küzdő elvtársai között munkait, elnöki gondját az egyházmegyéről sem vette le, annak ügyei vezetéseben folyvást részt vet. Mindezért — igy fejezte be esperes ünnepi beszédét — fogadd el melyen tisztelt férfiú, ez ünnepélyes órában e népes, buzgó és müveit gyülekezetnek s egész egyházmegyénknek itten Isten színe előtr, általam kifejezett őszinte és maradandó háláját, melylyel — egyebe nem lévén, neked irányában tanúsított bölcs jóságodért köszönetét mond; fogadd el áldáskivánasat, Istenhez bocsátott imáját, melylyel óhajtja, kéri, hogy adja meg neked, adja meg mindnyájunknak azt az örömet, hogy mig meg eluökszeküukön a gondviselés megtart, érhesd meg szatmári 9 pontunk még teljesületlen részének, a vallási viszonosság, egyenjogú szabadságnak, tanodáink szabad önkormányzatának, fejlesztésének boldog idejét, érd meg a testvérfelekezettel is egyesülésünket, mint megérted a többit; megérted a határozatképes konVentet, a folyamatban levő zsinatot, melyben ismét mint e megye egyhangúlag megválasztott képviselője, a ref. egyháznak felségtől vedetés iránti joga (jus advocatine) felöl hozott törvényjavaslat indítója te valál és a koronát egyházi érdemeidre egyházi közalapunk 1090 frt növelésével, megyei, gyámoldáink 150 frt segélyezésével feltetted. — Élj soká boldogan!“ Ezután Böszörményi Elek szatmári ref. egyházi gondnok emelt szót s fejezte ki a testvér- egyházak nevében jó kivánatait az ünnepelt férfiúnál, úgy is nlint a ref. gimnázium egyetemes pártfogóságának egyik áldozatkész tagjával és elnökével szemben. Majd Valyi János mély érzelemtől áthatott hangon mondott köszönetét a kitüntetésért, melyben az egyházmegye személyei es szerény érdemeit reszesité. Az egész ünnepélyt a vallás és egyház ügyeinek előmeneteleibe czélzó mozzanat gyanánt tekinti — monda — és szerencsésnek érzi magát, hogy az egyházmegyétől 25 év előtt nyert bizalmat megtarthatá. Megköszönte, hogy nem csak a szatmári, hanem a szomszéd testvér nagybányai egyházmegye is küldöttei megjelenésével kitüntette; elösinerését nyilvánitá elnöktársa az esperes iránt 20 év óta tanúsított hű támogatásáért s végre megemlékezve a szatmári és nemeti testvéregyhaz szivessegéröl — az egész gyülekezetre isten áldását kérte. Utána még Bencsik István a nagybányai egyházmegye esperese küldöttársavai, Ujfalusy Miklós segédgondnokkal egyházmegyéje üdvözlő jegyzőkönyvi kivonatát adta át szívélyes szavak kíséretében, nagy örömét fejezvén ki a fölött, hogy személyesen is tolmácsolhatja egyházmegyéje jó kivánatait. A jelenlevők fölzugó éljenzésének lecsilla- pultával ismét a gimnáziumi énekkar zengett gyönyörű éneket és ezt a közönség hálaéneke kö vette. így folyt le az egyszerű, még is megható ünnepség, melyet e helyeD is megörökíteni nem csak a teljesség kedvéért, de azért is illőnek találtunk. mert megérdemli ezt az a férfiú, ki leg- válsagosabb idejeben egyházunknak pillanatra sem lankadt, sőt Istenben vetett erős hitével küzdött magyar református szeutegyházunk igazaiért. Egyébbel sem adózhatunk a hűségben mindvégig kitartó nagyjainknak; hadd lássa a későbbi nemzedék. hogy ha egyebünk nincs, hálával és elös- meréssel akarunk is, bírunk is adózni. F. Varga Lajos. *) Majtison neki lehet köszönni az egyház és bel- hivatalnoki 72 magyar hold földet; a lelkészi lak fundu- sát egészen sajátjából adta stb. F. V. L. Megyünk-e a milleniumi kiál litasra ? — ajánlva püpökeink figyelmébe. — A szűkös sorsban élő református lelkészek is vágyva tekintenek a magyar főváros felé s óhajtanának megjelenni a nemzeti ünnepeken — ha ezt valahogyan lehetővé tennék részükre a felsőbb hatalmasságok. Mindenfelé mozgolódnak már az emberek az ünnepi készületekkel. Varmegyék, városok tekintélyes összegeket szavaznak nit-g a bandériumok költségeire. Egyletek, intézetek teszik lehetove tagjainknak a kiállítás megtekintését. A Sárospataki kollégium 50 forintot ad mindenik tanainak útiköltségre. A kereskedelmi miniszter lehetővé tette, hogy 5 forintból egy földműves ember két napot tölthet a fővárosban, lakás, koszt és utazást beszámítva. Mozogjunk mi is. Vannak lelkészek, kik kénytelenek volnának lemondani vágyukról, ha nem ejtjük módját annak, hogy bizonyos kedvezményt nyújtsunk nekiek, mert a fővárosi drágaságot nem bírja meg egy falusi szegény papnak a tarczája. A XlV-ik zóna éppen most drágul meg. Lépéseket kellene tenni, hogy a szegénysorai lelkészek némi kedvezményt nyernének a vasútjegyek árából. Hiszen a bécsi kiállításra 1873-ban a magyar vasutak 33 százalékai mérsékelt retour jegyeket adtak ki. Nem teltetik ezt most, a magunk kiállítása alkalmából? Azután a budapesti ref. egyház, illetőleg a dutiameiléki kerület hatósága uem adliatná-é oda a theol. akadémia s a gimnázium helyiségeit a két havi szünidő aiatt szállásul a lelkészek számára, hol egyszorü emberek közt otthon érezhetőé magát a távol vidék lelkésze. Különösen a lakás drágasága és bizonytalansága okoz a falusi embernek aggodalmat. Sőt lehetne csoportos utazást is rendezni a lelkészeknek vidékenként, mikor együttesen sok pénzt megtakaríthatnának. Csak felvetettük ezt a kérdést. Sok lelkész család hálája szállana azon püspökünk fejére, aki ezt az ügyet kezébe venni nem restellené és sikerre juttatná. Levelezés. magamban, ezek sorsán is kell segítenünk. Nyájas biztatással vettem búcsút a tanároktól. Már azt hittem nem jönnek többen. De csalódtam. Most jöttek a kissebb fizetésű hivatalnokok küldöttei. Kifogástalan fehérségű nyakkendők tűntek szemembe. Tisztességes fekete öltönyök emelték a sápadt arczok hatását. Látszott rajtok, hogy nagy urak körül forognak. „ Nagy méltóságú miniszter ur! A 600 forintos fizetésű hivatalnokok köréből és megbízásából van szerencsénk benyújtani fizetés emelesi kérvényünket. Mi akik a drága városi rósz levegőt szívjuk, szüretien vizet iszunk, naponta 8 órát dolgozunk, uzsorások, zálogházak prédái vagyunk, harmadik emeleten lakunk, 5—6 neveletlen gyerek apja vagyunk stb. stb. egy napra nem jut két forintunk, holott vannak méltóságos tisztviselők, kik 30—40 forintot is zsebre raknak innen onnan naponként, pedig csak szónokolnak, banketteitre, színházakba, kaszinóba járnak stb. tehát kegyelem a mi árva fejünknek.“ Hm. ezeknek tökéletes igazuk van, ezeken segíteni nemcsak kell, hanem muszáj." Negyedik küldöttség. Körorvosok. Ezeknek 400 forint a fizetésük, holott az emberiség életét őrzik s a saját eletök koczkáz- tatásával állanak őrt a nemzet élete mellett... Ötödik küldöttség. Közigazgatás. Lehetetlen meggyőzni a munkát. Ezelőtt volt egy járásban egy szolgabiró, az törvénykezőit is, mégis rá ért vadászuk Most van két szolgabiró s 4—5 Írnok és még is nagy a restánczia. Mert abbéi a fizetésből nem lehet megélni... Hatodik küldöttség. Körjegyzők. Mióta az at lám i anWkonyvet vezetik, a magán keresettől elestek az"'állani érdekében. Tehat kárpótlást, tisztességes fizetést adjon az állam . .. Hetedik-nyolczadik-tizedik küldöttség . . . így folyt ez majdnem napestig. A fejem zúgott, keblemre ónsulylyat ült a hazafi fajdalom, hogy mi magyarok ily koldusok vagyunk. Tiszt- I viselőink lerogynak a munka es inseg terhe alatt j pedig azt mondják, hogy ez a főid Kanaan. Akkor tehát a népnek van jo dolgai? Igen, laki a földet miveli, az éli fel a föld zsírját. Bez- | zeg a földművelő nem jön panaszkodni a miniszterhez . . . Este minisztertanácsban voltam. Ott értesültem, hogy ezek a küldöttségek sorba járták kollegáimat is. Beszéltem mellettük lelkesen. A pénzügyminiszter igen reális ember volt. Azt mondja, rakjuk ki az asztalra tárcsáinkat mind a kilenczeu s olvassuk meg a pénzünket. Bizony mondom, a kilencz nagy tárczaban egy tiz filléres nikkel darab volt, Hát ezzel a sok kérvénynyel mit tegyünk ? A belügyminiszter legtalálekouyabb volt köztünk. Egy tollat vett s ráírta az első kérvény hátára: „Fiaim csak énekeljetek !* B. K. Tisztelt Szerkesztő ur! A R. L. f. évi 9-ik számában a „Reversa- lis“ czime alatt M. Ugocsa megyei körjegyző vegyes házassága illetve esketése körülményei iratnak meg az „Ugőcsá“-ból átvéve. Tény az, hogy a történelmi einlelceire érzékeny református vőlegény majdnem tettlegességig összek ülőn bűzött a sárközi r. k. plébánossal ennek reservalis-kö- vetelődése miatt. Tény, hogy a közvetlen a plébános úrtól a ki mellesleg legyen mondva tanult fő, nyelvünknek úgy a szónoki mint a költők irályban kitűnő kezelője, — de egyházi dolgokban mindent a mi erről van 1517 október 3l-éii nem letezouek tekint — hozzám jött bejelenteni, miszerint ö unoka testvérével a tekeházai lelkészszel óhajtania magat megeskeUetui a mennyiben nekem nincs ellenemre. Azon kijelentésemre, hogy nekem az egész esketesi actuslioz sem szeLemi sem anyagi oldalához semmi igényem nem lehet,, ha háznál esküsznek, de ha templomban akarnak* melynek kulcsának én vagyok pétere a kettős stólát megkövetelem, az iratokat magamhoz kívánom az anyakönyvezést magam eszközlóm r A. vőlegény illetékes lelkesze a ki az esketés jogát a menyasszony papja mellőzésével igényelhesse az en reszelnie állította ki az engedélyt az esr ketesre, epeu úgy, miként én magam is adtain hasonló esetben, a mikor néhai Huzly J. debre- czeni r. cath. praepost mellőzésével az esketés joga engem illetett b. e. Révész Bálint püspöknek határozotton kifejezett kívánságára Tatay M. megesketesóre. Az esketési engedely tehát másodkézből jutott mar a t—i és uem a s—i lelkészhez a ki is az esketést csinos beszéddel észközölte. Minthogy a „Tájékoztató Utasítás“ 6,-ik §-a értelmében az esketést a hitfelekezetünkhöz tartozó bármelyik fél papja eszközölheti, elbocsátó vagy hirdetési bizonyítvány nélkül és minthogy a casuistica lépcsőin lehet felemelkedni elvi egyetemesség magaslatára meg, minthogy a tájékozódás ebben az átmenti állapotban nemcsak felülről és mellűiről, de még alulról sem felesleges : közlöm ezt a helyreigazítást Szives üdvözlettel Gál Péter a sárközi és sárközujlaki eV. ref. egyh. lelkipásztora.
