Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-02-29 / 9. szám
alapjaik, melyek nem megjelölt protestáns, hanem csak kulturális célra adattak. Ha nekik adattak, jól van, bírják békességgel. De hagyjanak minket is a magunk birtokában. Igazán szomorú volna, ha a haszonlesés ördöge arra hajtaná a protestánsokat, hogy a ka- tholikusok függő kérdései megoldásánál ők is részesüljenek a kath. egyháznak adott javakból. Nem is ajánljuk az ily irányú politikát, mert ha az államot belekergetik a szekularizációba, másfelől pedig magok folytonosan államsegélyért könyörögnek, akkor önkényt előáll a megoldás, hogy az ő alapjaik is konfiskaltassanak — gleiches Recht und Unrecht für alle — s akkor az állam adjon nekik annyit, amennyit az állami financiák s az idő szerinti kormányok jóakarata mellett adni szándékozik. Jöhet ám még olyan idő is, hogy ma a protestánsok kezében levő kormány- hatalom mások kezébe jut, akik talán nem lesznek „ultramontánok“, hanem hamisítatlan radikálisok, akik mindenféle kultuszkiadást törölni fognak, — de az alapokat megtartják. Azt hiszszük, erre is volt már példa Francia- és Olaszországban. A protestánsok vezérférfiai között akárhány józon politikus volt a múltban és van a jelenben is. Ezekre apellálunk, hogy saját felekezetűkben az okos szót, a jó tanácsot meghallhassák. Tanuljanak az egyházpolitikából. Azzal is azt hitték, hogy a kath. népet elszakítják az egyháztól és gyengítik vele a katholicizmust. Nos és mi történt? Az, hogy vannak hitközségek és vidékek, ahol a katholikusok mind elmennek templomukba, hogy az egyház előtt megkössék a szentségi házasságot, ellenben a protestánsok kerülik a saját pásztoraikat, beérik az állami házasággal. Megtanulhatják tehát a protestánsok, hogy7 a radikális egyházpolitika rájuk sokkal bomlasztóbb hatást gyakorol, mint liberális vezetőik hitték volna. Régi közmondás, hogy7 nem jó játszani a tűzzel. Az az állami rendezkedés a protestánsokra legalább is lesz oly kellemetlen, mint a katholikusok ra. Leghelyesebb volna azért, ha a protestánsok a kölcsönös jogtiszteletre alapítanák politikájukat és nem fájna fejük a katholikusok bajaiért. Mi legalább tiszteljük az ő jogos törekvéseiket és azokat magunk is támogatjuk, amint a pátens mozgalomban meg is mutattuk. Talán volna jogunk most a reciprocitás nevében megkövetelésére annak, hogy ők meg minket támogassanak a mi kérdéseink megoldásánál s ne akarjanak alkura lépni a mi bőrünkre az állammal, amikor mi önzetlenül támogattuk őket jogaik, vagyonuk, iskoláik védelmében.* Valahára egy mérsékelt hangú czikket is olvashatunk a M. Á.-ban. Minden mérséklete daczára is ellent kell mondanunk azon felfogásának, hogy a protestáns alapítványokat, a kath. alapokhoz hasonlítja, holott jól tudja, hogy amazok magán alapítványok s a tulajdon szentségével bírnak, melyet semmi féle radikális kormány meg nem támadhat. Különfélék. — Lelkészválasztás. A rozsályi ref. egyház, mint magánúton értesülünk, Sárközi/ Ignácz p.-da- róczi kartársunkat hívta meg lelkészéül. — Reversális. Az „Ugocsa“ Írja e czimlce alatt a következőket: Egy ugocsai fiatal úri ember a szomszéd Bzatmár vármegyéből nősült, jegyese róni. katbolikus volt. Az illető róm. kath. plébános Szatmármegyében csak úgy volt hajlandó őket az egyházi áldásban részesíteni, ha a férfi kötelezi, hogy a gyermekek mind róm. katholikusok lesznek. Az önérzetes férfi erre nem volt hajlandó. Ekkor a plébános elment a leány anyjához és azt terrorizálta, hogy ha reversalist nem ad leendő veje, úgy nem lesznek boldogok, ő imádkozni fog mindennap, hogy ez a házásság ne legyen boldog stb. Az kétségbe esve ment Szalmáira s ott egy köztiszteletben álló róm. kath. lelki atyához fordult, ki azután megnyugtatta, hogy Isten előtt egyformán kedves minden halandó, csak legyen leánya hü hitéhez s egyházához továbbra is, .az egyházi áldást felvehetik a ref. lelkésztől is. Ezen megnyugtató válasz után aztán a s . . . . i ref. lelkész adta az egyházi áldást az ifjú párra, mivel a plébános reversális nélkül azt megtagadta. Vallási türelem, jöjjön el a te országod. R E F 0 R M i T U S 0 K __L A P J A. — Halálozás. Juhász Lajos nyug. ref. tanító Fábiánházán (Szatmárm.) 90 éves korában egy napi gyengélkedés után e hó 17-éu csendesen elhunyt. 65 évig volt tanító s ez időből mintegy 40 évet a n-károlyi fényes ev. ref. gyülekezetben töltött mint leány tanító és orgonista. Tanítója volt N-Szalontán a nagy költő Arany Jánosnak, a hires Lovassy Lászlónak. Folyton haladt a korral s iskolája mindig kitűnő volt. Osztatlan köz- becsülés és szeretet környezte őt egészen életen át. Soha hosszú élete alatt beteg nem volt. Több gyermeke számos unokája és déd unokája gyászolja a kiterjedt nagy család patriarchajának elhunytét. Hálás kegyelet, áldó emlékezet viraszt hamvai felett. — A milleniumi bandérium zászlója. A szatmári jótékony nőeg3 esület hazaszeretetének s hon- leányi lelkesedésének egy nemes és szép példáját szolgáltatta f. február hő 10-én tartott választmányi ülésében hozott azon határozatával, hogy a városi bandérium zászlajának készítése czéljából gyűjtést indított a városi nők között, Éljenek! — Mindszenti Imre debreczeni ref. s. lelkészt a sajókazai ref. egyház lelkészül választotta. — N.-Géczröl vesszük a tudósítást, hogy ottani lelkésztársunk Gecsey József, hajlott korára való tekintetből, féljavadalom megtartása mellett lemondott. A géczi egyház tagjai egyhangúlag Szeöke József mándi kartársunkat hívták meg lelkészükül. A választás egyébiránt márczius 8-ik napjára van kitűzve, melyet F. Varga Lajos főjegyző és Luby Géza vil. tanácsbiró fognak vezetni. Az egyház még e nyáron tornyot és papi lakot akar építeni s Luby Géza mint építtető bizottsági elnök a helyszínén a terveket is meg fogja vizsgálni. — Matolcsról is most vesszük a hirt, hogy megaggott lelkész Csépke Mihály szintén nyugalomba vonul s beadta lemondását. — Szatmári egyházmegyénkben tudvalevőleg a Jelentő ivek tulmagasra értékelték a lelkészi fizetéseket, a földhaszonbér, terményár és stola olyan magas kulcs szerint lett fölszámítva, a mi nem áll arányban a többi egyházmegyék fölvételeivel. E miatt aztán a szatmári egyházmegye lelkészei aránytalanul lennének megterhelve az orsz. gyámintézet járulékaival. Közelebb egy bizottság foglalkozott az orsz. gyámintézet 1896. évi járulékainak kimutatásával s munkálata közben meggyőződött, hogy a Jelentő ivek legalább is 25%-kal járnak túl a tényleges fizetések értékén. Nevezetese a 66 lelkészi állomás javadalma föl lett véve a Jelentő iv szerint 50683 forintra, holott a tényleges érték csak 38664 forint. Mindenesetre rósz vért csinál, ha most valamelyik egyházmegye le akarná alkudni a járulékokat. Azonban ott, a hol csakugyan szembetűnő aránytalanságok fordultak elő, a helyesbítés méltányos és igazságos dolog, a mit megtagadni nem lehet. — Helyesbítés. A börvelyi lelkészválasztás ügyében hozott hitünkre vonatkozólag Illetékes helyről következő felvilágosítást vettük: A börvelyi egyház 180 választója közöl 132 óvást adott be azon alapon, mivel Asztalos K. n károlyi s. lelkész a jelöltek közül kihagyatott. A választók nagy többségének meggyőződése az volt, hogy a kizárásra nem volt alapos ok, mert Asztalos K. nem önszántából fungált Börvelyhen, hanem a gyászoló papi család felkérése folytán végzett temetési szolgálatot az elhunyt Kubinyi K. börvelyi lelkész koporsója felett. A legérzékenyebb sértés azért azt mondani, hogy a jelölésből azért záratott ki Asztalos K. mert „előre árulgatta portékáját.“ Erre nekünk megjegyzésünk a következő : az a neheztelt czikkecske, illetőleg az abban neheztelt szavak elnézés folytán jöttek be lapunkba, a mit az utóbbi napokban gyakorta i előforduló hivatalos távollétünk eléggé indokol. A börvelyi választás ügyében egyébiránt az egyházi hatóság ítéletéig lezárjuk a sorompót. Nyomatott TV'ítsz Zsiymond könyvnyomdájában Mátétzalkán. — A felültetett „Magyar Állam“. Két jó kedvű fővárosi iró csinált egy verset s beküldte azt Kudarcsics Gellert álnév alatt a „Magyar Államinak, mely hűségesen ki is adta azt „Szép- irodalmi Kert“ czimü mellékletében, hol több ilyen rigmusok szoktak megjelenni. A versezet kezdő betűi ezt a mondatot adják ki: papok lapja népet csalja kár, hogy csonkán adta ki a „M. Á.s a verset, a 2-ik versszakot kihúzván a szerkesztői vörös plajbász. Hogy az eredeti szöveget helyre állítsuk, itt közöljék a verset: Könyörgés. Pusztul hazánk virányain A hitnek szent virága: Pártáit poklok férge már Oh mind rutul lerágta. Kertészt immár alig talál, Locsolni hü kezekkel, A bűnt ápolják már csupán, Pogánynak óh csak ez kell. Jöjj Máriánk, tekints le ránk A sűrű éjszakába ! Nemes szivednek fényitől Éjünknek vész homálya . . . Panaszainkat óh ne hagyd Elveszni orvosatlan: Tedd, hogy legyen népünk hite Csodás, erős, mint hajdan. A szent oltárnak zsámolyán Letérdelünk sóhajtva: Jöjj Máriánk, hozz szebb napot A szenvedő magyarra, —; Ez is költészet. Ha már benne vagyunk a „M. Á.“ szent költészetének gyönyöreiben, lenyomatunk ime még egy verset a szent lap Tározójából, a melylyel a Boris herezeg átkeresztelését kesergi eképen: Busan hangzik a harangszó, Kiterítve fekszik László. Könybe lábad öreganyja: Szegény, szegény Klementina! Bérmálásra jött a tömeg: Hithagyó lesz Boris herczeg. Sírva nézi öreganyja: Szegény, szegény Klementina! Lászlót viszik a sírjába, Boris lelkét a halálba: Mily nagy lehet a fájdalma : Szegény, szegény Klementina! Irodalom. Magyar Mesemondó czim alatt Méliner Vilmos budapesti jönevü könyvkiadó egy vállalatot indított meg, melyben R. Vozáry Gyula munkácsi tanár s lapunknak is munkatársa számos regéjét kiadta apró füzetkékben. Lapunk olvasói ismerik már azt a versalakot, a melyben Vozári a nép nyelvén mondja el históriáé regéit, e rigmusokba szedve a nép szája ize szerint azon meséket, miket a nép széles e hazában szájról szájra szokott fentartani ősidőkből. Ez a versalak felel meg csakis e mondáknak. S Vozári ügyesen használja azt fel, midőn népies, a nélkül hogy pórias lenne. Verselése könnyen folyó, természetes. Regéi mindig a nép ajkáról vannak véve, várromok, kősziiv tek, hegynyilások s efelékhez kötve, igaz történettel kapcsolva s mindig erkölcsi tanulsággal befejezve. Megjelentek eddig Vozáritól a következő regék: A Szárhegyi barát, Zetevára. A fiú Sziklája, A király barátai, A bálványos vér, Ken- defy Ilona. Egy pár papucs története, A két jó barát, A hálás oroszlán, Menykő ütött szikla, A mátka koszorú. Ezen pár krajezáros népies füzetkéket ajánljuk lelkésztársaink b. figyelmébe a népkönyvtárak számára.----:--.......................................................... Sz erkesztők : Biky Károly és F. Varga Lajos. Kiadja : a „Szatmári Prot. Irodalmi Kör.“
