Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-03-07 / 10. szám
IV. évfolyam. Mátészalka, 189$. márezius 7. ÍO. szám. E GY HA2TÄRSADALMI HETILAP. A „SZATMÁRI PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető minden közlemény és az előfizetési pénz is küldendő: Gyűrtelek (Szatmár m.) Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Leveleket csak bérmentve fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. Előfizetési dijak: egész évre 4 írt. Félévre 2 frt. Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési dijak, valamint a reklamácz.> zendök: .Mátészalka, Weisz Zsigmond könyvnyomdája. Hirdetések jutányos áron közültetnek. — NyiIttér sora 20 kr. Kincstári illeték minden egyes hirdetés vagy nyílttól- beiktatásánál 30 kr. Megjelenik a lap minden szombaton. LUKÁCS ÖDÖN megli. márcz. 1. 1896. Szinte hihetetlen. Megdöbbentő. Alig néhány napja még köztünk volt s már ä sírban nyugszik! Hiszen még az élet délpont- j yán állott, még sok évet Ígérhettünk neki. Sokat! dolgozott, de még el nem fáradt, korán ment pihenni. Erő, egészség, kedély, munkakedv nála! még nem hanyatlott — és még is mennie kellett! Nagy ül t hagyott maga után. A f.-szabolcsi egyházmegye népszerű és tevékeny, buzgó esperesét, egyházkerületünk esperest kara egyik legrégibb tagját, kerületi értekezletünk első lelkész- elnökét, a nyíregyházi református egyház rajongva szeretett lelkipásztorát, a társadalmi élet egy oszlopát vesztette el a korán elhunytban. De micsoda ez a veszteség ahoz képest, a mit benne a család vesztett! „Elesett a mi fejünknek koronája!“ ledőlt a mi családi boldogságunk oszlopa! mondhatják a bus özvegy s az árva gyermekek! . . . A jo Isten nyújtson vigasztalást nekiek! Te pedig korait sírba dóit barátunk, pihend háhoiitlauul siti nyugalmadat! Emléked élni fog. Nevedet átadjak a századok egymásnak. Isten veled! Magyar nyelv és nemzetiség, A budapesti egyetemi polgárok a millennial ünnepére magyar ruhát öltöttek. Fővárosi és vidéki hölgyek magyar derékheti, ingvállban akarnak bizonyos ünne-j pékén felvonulni, mire a magyar királyné adja az első példát. A magyar nemzeti érzület mindenütt és mindenben megnyilatkozik e millenáris esztendőben. Igen helyes, igen örvendetes dolog, sőt nem is! lehetne az másképen. Hanem nekem úgy tetszik, hogy a magyar nyelv jogai mellett semmi felbuzdulást nem észlelhetünk e nagy időkben. Pedig volna rá okunk, több mint elég. A! magyar társadalom a dualismust híven kö-j veti a nyelvben. Két nyelvűek vagyunk! s fejünkbe vettük, hogy nemet nyelvnél-! kill nem lehet megélnünk — Magyaror-J szagon! Főúri családiunkról nem szólok, mert! hiszen ők világpolgárok. De a középosztály tűzhelyeinél előkelő helyet foglal el a Germauizmus uraság. Német nevelők és nevelőnők már a gyermeket kétnyelvűvé teszik, nyelverzékét összezavarjak s megkedvelteik a gyermekvilággal a német műveltséget. Beszélünk, küzdünk a mellett, hogy az idegtű nemzetiségek elérni iskoláiban a magyar nyelvet tanítani kell s a mi elemi iskoláinkban igen sok helyen a német nyelvet tanítják. Az már megszokott dolog nálunk Magyarországon, hogy az üzlet nyelve német. Hanem az még is bosszantó, hogy egy kávéházban — melyet üzleti emberek látogatnak — egyetlen magyar szó nem hangzik. Közhelyeken, fővárosban — vidéken egyiránt, a német nyelv dominál. Azt szokták mondani: a hány nyelv, annyi ember! Tudós emberek állítják, hogy német nyelv nélkül nincs műveltség. Persze, — mert nemzeti önállóság hiányában nincs önálló magyar nemzeti műveltség. Hunyadi Mátyás óta, négyszáz esztendőn keresztül a germán kultúra emlőin táplálkozunk. Megszoktuk s már nem tudunk a magunk lábán járni. Irodalmunk, tudományunk, törvényeink mind hónuk alá veszik a germauizmus mankóját s a nélkül nem tudnak tenni egy lépést sem. Összes közéletünkre ránehezedett az utili tárizmus li- déreznyomása s ez nem kedvez a nemzeti ideáloknak. Kellene valamit tennünk e tekintetben is a millenáris esztendőben. Ne csak a magyar viseletben tüntessünk magyar nemzetiségünk mellett, hanem a nyelvben is. — A magyar nyelv és magyar nemzetiség mellett tüntetni nem elég. Meg kellene mozdulni az egész magyar társadalomnak, parlamentnek, törvényhatóságoknak, sajtónak, általában mindnyájunknak. Most olvasom, hogy Máramaros vármegye- 45 községe magyarrá változtatta a nevét. Nem lehetne-e az összes hazai 12 ezer községnek magyar nevet adni a millenium emlékére? mert vau bizony még elég községünk, melyről nem lehet tudni a tieve- után, hogy a Kárpátokon belül van-e, vagy kívül? Törvényhatóságaink milleniumi ünnepélyes közgyűlésein ilyen indítványokat, illetőleg végzéseket szeretnénk hallani. — TÁRCZA. A milleniumra. Házam ! Magyar hazáin ! egy ezredév Zajlóit le a századok tengerén 8 le aisz! . . te élsz! . . annyi viszály Enyészeten diadalmaskodván! . , . után, Különféle nép lakja földeden A partviszaly magva bőven terem, Hányszor dúlt mar liarez szép határidőn iá te állasz ! . . te élsz! . . Ezredéves Hon ! Dalt a török, tatár rabló csorda, Buda! Mohács! beszeljetek róla! . . . Szigetvár! mondd el a gyaszesetet, Hol a dicső liós Zrínyi elesett; Sorsot veiének rád, mint zsákmányra, Az Ezredéves Magyar hazára. Fiaid gyakran elárulának, Kitéve ónvédelmi csatának. 1 Hitszegok lettek! . . . uszály hordozók, 'Népet, Nemzetet, Hazát megcsalok! . . . S annyi viszály s dúló csaták között, Fogyott Nemzetünk! de meg nem törött, Él a Magyar, all a Magyar haza, Virradj rá béke boldog szazada! Szeresd Hazádat! Magyar nemzetem, Mondjad: e nekem ősi jeiiemem ! Hadd mondhassa rá az örök végzet: Békés lesz a jövő Ezredéved!! . . . Fülesd, 1896. Filep István. Ldbbautsd fel a századok fátyolét, Hogy vedte a Magyar hónát s jogát, Sokat mond a történelem könyve, Sokszor folyt a Magyar nemzet könnye. Sokszor volt horns a láthatára, Halalcsapást mértek Hunniára És annyi vész. annyi vihar után, Állsz! élsz! Ezredéves Magyar hazám. Megtámadanak kivül és belöl, Del, kelet, nyugat és észak felöl! . . . Kiki a maga módja szerint. — Egy elkésett farsangi tárcza. — — A „REFORMÁTUSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — Minden embernek meg van a maga külön mulatságos élvezete, szórakozása. Az egyik ha jjo! ebedelhet s ebed után egy csibukra gyújtva j végig hever a díványon, hogy a legfrissebb hírlap •pieiykarovaiát végig, fussa s a tarcza czikkeu eiszeuderüljou,- nem adna ez élvezetet a mi nemes ! barátunk a Bauffy Dezső hivataláért! A másik ' csikorgó fagyos hidegben lóra ül s agarászni megy és ha kedvencz agara ellit egy nyalat ott nyomban megissza rá az áldomást s nem adná ezt a dicsőséget valamennyi osztrák tábornok győzelmi babérjáért! A városi ember elmegy este a kaszinóba, megissza ott a maga fekete czikóriáját, eljátszik néhány partidé preferencot s ha busz krajezár nyereséggel haza megy, éjfel körül, azt mondja a felesegenek : kitünően mulattam ! A falusi ember pedig elhív magához néhány jó ezimborát egy kis friss hurkára úgy téli időben s hogy a vacsora valahogy meg ne ártson, elqvaterkáznak együtt hajnalig, míg a fejük vagy a lábuk bírja s ők is azt mondják : jól mulattak 1 Az igen tisztelt hölgyek városon és falun leülnek a kávés asztal melle, egy kis tejszín egy kis habocska, megfelelő kávéval ögyelitve, melle egy par darab ártatlan tésztáeska s izleliiöűl néhány befűzött gyümölcs — az egészért nem adnék egy szelet sodort — ennyi az egész 1 hanem aztán a ezukros ajkak mosolya, az az edes nyájas kis pletyka ... az aztan megérdemli, hogy a hölgyek elmondhassák: pompásán mulattunk 1 Hát bizony kiki a maga módja szerinti A vitéz gefreiter ur, vasárnap délután a waffenrokk gombja közé dug két darab Virginiát, két száll gyufát mega füle melle szúr. Egy harmadrész Virginiát pedig a szájába fog, csak ! úgy módiból, mert ez a felszerelés hetekre való. j Kisétál a ligetbe, a városerdőbe s néhány perez ! múlva szembe jön veie a kivasalt ruhás ideál, jegy igazi fegyverkepes dulcinea. Szemeit lesüti 1 ártatlanul, szerelne pirulni, ha tudna. Kart karba
