Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-02-22 / 8. szám
IV. évfolyam. Mátészalka, 1896. február 22. 8. szám. A „SZATMÁRI EGYHÄZTARSÄDÄLMI HETILAP. PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető minden közlemény és az előfizetési pénz is küldendő: Gyűrtelek (Szatmár m.) Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Leveleket csak * bérmentve fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. Előfizetési dijak: egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési - Ä- > és nyílttéri dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési dijak, valamint a reklamácziók inté- zendők: Mátészalka, Weisz Zsigmond könyvnyomdája. ■G -Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Nyilttér sora 20 kr. Kinctfári illaték minden egyes hirdetés vagy nyilttér beiktatásánál 30 kr. ;LV Megjelenik a lap minden szombaton. ‘»-f Vallásos nevelés. Az idei kultusztárcza költségvetésének tárgyalása bő alkalmat szolgáltat különféle elmélkedésekre. Hanem én most csak egy passzust veszek ki egyik országos hírű szónokunk képviselőházi beszédéből s megpróbálom azt kritikailag elemezni, nehogy a magasból ledobott szó itt alant kárt tehesen. Eötvös Károly azt monda a február 12-iki ülésben: „Az Isten léteiét sem kell előhozni a gyermekeknek (az iskolában) hanem valláserkölcsi példákkal tanitaui.“ A képviselőházban ma nincs magyarosabb, zamatosabb, jobb izü szónok, mint Eötvös Karoly. Apponyi müszónok, de soha sincs tisztába vele az ember, hogy hiszi-e a mit mond. Tisza Kálmán szaraz, színtelen, Ugrón színpadi menydörgéssel dolgozik, Szilagyi nehéz emésztésű . . Eötvös — a Vajda — szinpompás, humorral gyöngyöző, törül metszett magyar szónok. A szó, mint a csurouméz csepeg-csurog az ajkúról. Mikor beszél, mint ha Jókai mesélne, vagy Blaháné da- nolua a fülünkbe. Beszelt most is a febr. 12-iki ülésben, éppen Zelenyak után. Nem szokott előre készülni, hanem a hogy magatol jön, csipked itt is, ott is, simogatja Zelenyákof, Wiasitsot, de úgy, hogy megérzik a simogatas helye ..At. Ház feje felett a humor pajkos derűje ezikazik át a szürke atmosféran, az urezok mosolygóbbak, mint egyébkor . . s ime egy disszonáns hang vegyül a ryth- mikus zenébe: „az Isten léteiét nem kell előhozni a gyermekeknek az iskolában . .“ Mi volt ez? . . hát a vajda tán nem keresztyén, vagy tán felekezetuélküli lett az uj törvény alatt? Nem. Eötvös Károly még mindig keresztyén és pedig ty-ve 1 Írva, vastag nyakú kálvinista. Kiszaladt tán a szó szájáii ? vagy ez volna meggyőződése ? Bármiét történt, de e szavakat ő mondta. Ipsissima verba. S én bátor vagyok más nézetben lenni s vele e tárgyban szót váltani. Jól ismerem azt a felfogást, mely a gyermekvilágból száműzni akarja a vallásos fogalmakat s ezeknek alapját, a személyes Isten léteiének dogmáját, azon okból, mert azt a gyönge gyermeki lélek felfogni nem képes. Jól tudom, hogy vannak, kik az óvodákból, sőt az iskolákból is kiküszöbölni kívánjak a vallástant, mert az felekezeti elfogultságra vezeti a gyermeket. Éppen most olvasom, hogy egy amerikai községi iskolaszék rendeletileg tiltotta el az iskoíaban a „miatyánk“ tanítását. De ugyancsak most olvasom, hogy a szabadság hazájában, Amerikában, illetőleg az Egyesült államokban 1885-ben előfordult 18U8 emberölés es gyilkosság, 1895-ben pedig 10500-ra emelkedett e bűntény száma. — 1885-ben ugyanott 978 volt az öngyilkosok száma, 1895-ben pedig 5750. Tessék elhinni, hogy e szomorú statisztikában némi része annak is van, hogy az iskolákból kitiltják az „úri imád-' Ságot.“ Ismerem azt a paedagógiai elvet, mely ná-' lünk az „imaszerü töhasz“-ban csúcsosodott ki. De meg vagyok győződve, hogy a felekezeti ön- ( tudat soha sem olyan karos és veszélyes az emberre s a társadalomra, mint a vallas iránti kö-1 zöny, vagy hitetlenség. Elvégre is a gyermekin", kelt tartozni valamelyik vallásfelekezethez, mert csak nem akarunk nevelni felekezetuélküli nemzedéket. Amint van magyar, német, franezia angol — úgy kell lenni vallásfelekezetnek is. Nem egy nyelven beszél s nem egy hiten van az emberiség. Eötvös Károly szereti az adomákat, el is adomázna hét számra. Mondok én is egyet neki, ha ugyan még ezt nem tudná. Egy községi iskolában — hol a gyermekek kevés kivétellel protestánsok voltak, az öreg lelkész felhatalmazta a tanitót, hogy tanitsa a vallást is. Ez ellen az iskolaszékben felszólalt a bíró, hogy a törvén}' szerint a tanító nem taníthat vallást, de azt megteheti, hogy „erkölcsi példákban“ beszélhet a vallásról a gyermekek előtt. Az öreg pap azt kérdezi erre: „látotté már biró uram madarat?“ „Mar hogy ne láttam volna!“ „Hát aztán milyet iátott?“ „A jó Isten tudja, hogy hányfélét, fecskét, gólyát, verebet, pacsirtát . .* „De én nem fecskét, gólyát, verebet kérdek, hanem madarat!“ „Olyan nincs a világon tisztelete» uram!“ „Hát olyan sincs, hogy vallást erkölcsi példákban tanítsunk!* Az erkölcs még nem vallás. Attól a független moráltól pedig őrizze meg az Isten az embert. A „Pesti Hírlap* szerkesztője Quintus a korrupcióról ir egy tárczaközleményt s ebbeu azt mondja : „transcendeutális hit és felsőbb gondviselés sem keil alioz, hogy a korrupció hasznosságában, jóságában és állandóságában ne legyen bizodalmunk.* Hát jó, neveljenek az urak egy olyan földmivelő, iparos osztályt a népiskolákban, a mely felsőbb gondviselés hite nélkül. T Á R C Z A. Csendes a naz . . Csendes a ház, elhagyatva, Puszta melyben ő lakott . . , A feiedes pókja szőtt be: Rajta minden ablakot. Ablakában pedig annyi Virág nyílott hajdanán . . . Itt lakott ő, itt az áldott Rózsa arczu szép leány! Puszta minden! — és kopár itt, Kertje, telke tiszta gyom; Itt időzve a sok edes Órát vissza álmodom! Ram borul a rózsa lombja, Fülmiie hang altat itt . . . Vissza csalja újra lelkem Boldogító almait. E kis kertben annyi sokszor Öleltem a lelkemet, Elborítva csókjaimmal Azt az áldott kis kezet! Boldogságtól reszketoen Arezát hogy ha csókolám: A meny üdvét rám borulni Rám szakadni gondolám. Minden elmúlt! — régi dalnak, Halk visszhangja meg meg üt; Merre járok, boldogságom Sírját latom mindenütt! Könny tolul szemembe olykor Felkeresve e lakot . . . Hajh! mikor én ide jártam: Azok voltak a napok! Kosa Ede. A február hónapról. — Böjti tárcza. —- .4 „REFORMÁTUSOK LAPJA“ eredeti tárczája. Sokszor előveszik az emberek a kalendáriumot így a teli napokban, mikor egyeb dolgok nincsen. Ez az egy Könyv az, mely, Képviseli a magyar irodalmat a legkisebb kunyhókban is, a melyet elolvasnak minden hazban es esztendő alatt eluyünek a legtöbb helyen. A kalendáriumnak a naptári része a legfontosabb. A kisasszonyok mohón néznek bele, ha egy báli meghívót kapnak, hogy mikorra is esik az a bál? A névnapok, ünnepek, születésnapok, váltóiejaratok es mas batáridők napjait a kalendárium tartja nyilván. Gazduram ebből számúja ki, hogy mikor szaporodik meg a csikó vagy a borjú állománya, a gazdasszony ebből virtuskodik, hogy legyen neki februánusi csirkéje. No meg az időjárást ebből betűzi ki János bátyám s az öreg fali órát ebből igazítja helyre, ha tisztán kél, vagy nyugszik a nap. Szóval a kalendárium egy olyan nélkülözhetetlen könyv minden háznál, hogy ahoz jogát tartja gazdag és szegény, ur és szolga egy iránt s abba többször belenéznek apraja és nagyja, miut — uram bocsásd — a bibliába. Hanem hiába nézik oly sokszor, még is kevesen tudjak, hogy mit jelentenek abban az égi jegyek, a sok latin szó s azok a czitra nevek. Pedig azt is mind jó volna ám tudni. Most én felveszem a februáríus hónapot éa több regi Írások nyomán elmondom annak neve- zetessegeit. Ez a februárius szó latin szó, ettől származik, hogy februáré—megtisztítani, megszentelni. A régi pogány rómaiak ebben a hónapban tisztítottak meg magukat, házaikat s ezt szenteltek a tisztaság istennőjének. A magyarok ezt a hónapot Böjtelö huvunak is nevezték, mert ebben kezdődik a nagy böjt. Erről a nagy böjtről ugyan ma már csak a kalendárium tud, mert bizony épen úgy esznek isznak, hálóznak az emberek, mint akar a farsangban. Az idei február első vasárnapja septaayesi- mának azért neveztetik, mert az a virágvasárnap j előtti űrnaphoz a hetedik. Sexagesimának nevez- ' tetik a hatodik vasárnap a viragvasárnap előtti j űrnaptól. Invocabit a bojt első vasárnapja, mely | a 40 napos böjtre hívja a hívőket, vagyis a böjtölni akarókat. Február második napjára esik Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, így neveztetvén az e napon megszentelt gyertyákról. Szerzetté ez ünnepet Justinian császár 542-ben a pogány római Pan ünnep helyett. A gyertyaszentelés czeremó- niáját pedig szerzetté N. Gergely papa. A pogány rómaiak szintén szemeitek gyertyákat Saturmujs
