Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-02-22 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA. egyedül erkölcsi példázatok által nevelve vesse meg a korrupciót, önök akkor csudatévő hatalommal fognak bírni. De engedjenek meg, ennek maga az emberi természet ellent mond. Mikor az első ember a világra jött, azonnal éreste, hogy van valaki, a kinek az egész természet engedelmeskedik, ki előtt le kell borulni, ha a menydörgésben szól, vagy a nyájas nap meleg fényében mosolyog a földre. S kezdte keresni azt a láthatatlan hatalmat földben, vízben, hegyeken, völgyeken, fent és alant, de megtalálni nem tudta. S annyi ezredévek múltán ma sem tudja felfogni. Imádja, tiszteli, féli, de felfogni hiába próbálja. „Isten léte világit, mint az égő nap, de szemünk bele nem tekinthet.“ Mint az első ember a lét hajnalán — úgy ma is a gyermek, midőn eszmélni kezd, érzi, hogy van egy felsőbb hatalom, ki előtt a szülék is megalázkodnak, kihez imádkoznak. Önkéntelenül fél a sötéttől, reszket a menydörgéstől. Hallja szüleitől az Isten nevét. S midőn gyermeki lelke megnyílik az ismeretek befogadására, egyszer csak megkérdezi az édes anyjától: kicsoda az Isten? ... A századvégi modern szüle erre azt mondja a kicsikének: nem tudod te még azt felfogni gyermekem, még én sem tudom, jobb arról nem beszélni. Vagy mond neki egy erkölcsi példázatot arról, hogy a kíváncsiság nem szép dolog s nem jó mindent tudni a gyermeknek. A vallásos szüle pedig megmondja a gyermeknek, hogy az Istent nem lehet látni, de ő adja nekünk a kenyeret, a jó egészséget, ő gyógyít meg, ha betegek vagyunk, ő tartja meg a gyermeknek a szüléket, azért a jó Istent szeretni kell és imád kozni hozzá, hogy áldjon meg bennünket! A jó édes anya mar a bölcsőben megtanítja gyermekét az Isten nevére s esténként imádsággal altatja el. „Kis kacsóid összetéve szépen, imádkozzál én édes gyermekem.“ Defineáljunk. A vallás nem tudat, hanem érzelem. Nem az ész, hanem a szív dolga. Isten léteiét felfoghatja és érezheti a legegyügyübb ember is szivével, de hiába keresi a legbölcsebb elme is tudományával. Erezheti a gyermek is Isten közellétét, de távol lehet tőle a vén ember. „Az Isten léteiét nem kell előhozni a gyermeknek“ — mondja Eötvös Károly. Hát mikor, melyik korban kell előhozni ? Mikor tudja megérteni, eszével felfogni ezt az örök végetlenséget az ember? . . Soha! ez egy tekintetben mindnyájan gyermekek vagyunk. De igen, elő kell hozni az Isten léteiét a gyermeknek, nem csak, hanem megtanítani korán az Isten félelmére, tiszteletére. A mely gyermek megtanulja azt már mintegy a bölcsőben, hogy az Isten a jó gyermeket szereti, a rosszat pedig megbünteti, — a mely gyermek korán megtanulja azt, hogy az Isten akkor is, ott is lát bennünket, mikor az emberek nem látnak — ez érzelemnél fogva gyöngédebb, fogékonyabb lesz a jó iránt a későbbi korban is. „Quo semel est imbuta recens . .“ etc. A mi a vallásos nevelést illeti az iskolákban, arról most térszüke miatt nem szólhatok bővebben. Azt azonban állíthatom, hogy ügyes tanító kezében nincs hathatósabb paedagogiai eszköz a vallástannál. — Ezt tudják mindazok, kik valaha paedagógiával foglalkoztak. Én tehát a mondó vagyok, hogy a magas szemöldökű paedagógia, mely nyelvtani zagyvalékkal, számtani figurákkal ferditgeti el a gyermek agyvelejét, miközben szivét üresen hagyja — az emberiség hálájára teszi magát érdemessé, ha visszatér a vallásos nevelés rendszeréhez. —yA népoktatási törvény revíziója. Wlasics közoktatásügvi miniszter már a múlt évben jelezte, hogy foglalkozik az 1868-ki népoktatási törvény revíziójával. Az idén már egykét irány elvet is jelzett, mely szerint a revíziót tervezi. Mindenekelőtt az iskolák államosítását nem czélozza, ha akarná sem tudná azt a 16 ezer felekezeti népiskolát államosítani, mert ahoz az államnak nincs pénze. A revizionalis munkálatok folyamatban vannak s a javaslatban benne foglaltatik az állami felügyelet és ellenőrzés nagyobb mértéke, a mit a miniszter eképen fejezett ki: „egész más ha azt állítjuk, hogy a népoktatás ügyet állami érdekű intézménynek kell tekinteni és éppen azért az állam szuverenitásából folyó szükséges ingereneziát biztosítani is kell. — Ez lehető és csak a t. képviselőház jó akarata kell hozzá és meg valami és az semmi más, mint egy felekezeti féltékenységnek legyűrése, leküzdése és akkor őzéit lehet érni ezeu a téren.“ Mim hát íi t. kénviselőhá7 ióakarata nem nak s innen csúszott be e szokás a kej\ egyházba. A reformáczió ez ünnepet s annak czeremó- uiáját mint a mely a pogányok szokásaira emlékeztet eltörlötte. Február 3-án van Balázs napja. Ez a Balázs egy püspök volt, akit Diokléczián császár öletett meg. E napon a Balázs tisztességére gyertyákat szoktak osztogatni. 4- én van Veronika napja. Ez a Veronika volt az, aki a Krisztusnak a keresztfán egy kendőt adott, arcza ve. ejtékének letörlésére, a mely kendőn rajta maradt a Krisztus arczképe s azt ma a római sz. Péter templomában őrzik. 5- én van Ágota napja. Ez egy kér. erényes leány volt, akit Décius császár tiszttartója felakasztatott, majd elevenen szénre tétetett s úgy halt meg. 6- án van Dorottya napja. Ez is egv kér. leányzó volt, aki hitéért megöletett. Mikor halálra vitték s emlegette a paradicsomot, egy pogány gúnyosan azt mondó neki, hogy küldjön a paradicsomból neki egy rózsát. Es csakugyan küldött. De hát nem veszem én sorha az egész hónapot, hogy leírjam azt a sok jámbor mesét azokról a szent életű leányzókról, miket a mar- tyrologia apróra elszórnia!. Csak a húshagyó keddről és a hainvazó szerdáról mondok még valamit. ,. A húshagyó kedd a farsang utolsó napja, melyet a régiek ördögök ünnepének is neveztek arról a sole bolondságról, melyet az emberek e napon elkövettek. Hasonlít ez a zsidók Hámán napjához, vagy a pogányok Bachus ünnepéhez. És csakugyan a poganyoktól vették át ezt a keresztyének, megengedvén maguknak, hogy mielőtt a hosszú böjtöt megkezdenék, e napon fog hiányozni a felekezeti féltékenység legyűrésére, mert az iskolák államosítását minden oldalról sürgetik, elsőben is nemzetiségi szempontból, aztán a felekezeti nevelés iránti elfogultságból. Még itt maguk között, protestáns körökből is sűrűn emelkednek hangok az államosítás mellett, értvén ez alatt azt, hogy az állam vegye le rólunk az iskola fentartás terhét, hadd szabaduljanak fel lekötött anyagi erőink az egyházi czélok szolgálatára. Hát ezt az állam nem teszi, nem teheti nincs hozzá ereje, hanem igenis gondoskodni fogaz állam arról, hogy szuverenitásából folyó inge-, renciáit biztosítsa, vagyis magyarul mondva: a felekezetek joga marad az iskola fentartás terhe, az állam joga lesz azokban az intézkedés. Valahogy félre ne értsen a t. olvasó bennünket, midőn ezen közvetett, lappangó államosítás ellen felszólalunk, más szempont a mienk, más az ultramoutánoké, más a nemzetiségeké, melyből az állam ingerentiáit megítéljük. Mi református magyarok nem féltjük iskoláinkat az. állami ellenőrzéstől, mi a nyilvánosságot, világosságot szeretjük mindenben, a mi iskoláinkban nem hogy államellenes tanokat nem tanítanak, de a legjobb hazafiakat akarjuk nevelni. A református felekezeti iskoláknak egyetlen hiányuk van, a szegénység. E miatt nem képesek versenyezni az állam által felállított iskolákkal. De hazafi- ságban nem múlja felül őket egyetlen állami iskola sem. Ámde azért, hogy szegények iskoláink, legalább azoknak egy része, mi nem akarunk azokról lemondani, mert ha iskoláinkról lemondanánk öngyilkosságot követnénk el magunkon, mint egyházon. Nincs tehát más egyéb hátra, mint iskoláinkat segélyezze az állam nagyobb arányokban addig legalább, mig azok megerősödnek. Ha az állam nagyobb jogokat vesz magának iskoláink felett, nagyobb terheket is vegyen magára. A tantervről is nyilatkozott röviden a miniszter. Azt monda, hogy „az osztatlan népiskolák tantervét el kell készítenünk a lehető legrövidebb idő alatt, mert ha meggondoljuk azt, hogy 12,877 osztatlan iskola van, ahol t. i. egy tanító és egy tanterem van, kétségtelen, hogy ezek részére tantervet készíteni elsőrangú kötelesség . . .“ Az osztatlan népiskolákban a tanító eddig fehér rabszolga volt, reggeltől napestig ott ült, sőt még lámpavilág mellett is tanított némelyik. A gyermek sajnálatra méltó volt, midőn a zsúfolt iskolában naponta nyolcz óráig ült rósz levegőben. És mégsem bírták elvégezni a kiszabott tananyagot. Hat osztály egy tanító alatt, annyi tantárgyat s oly terjedelemben, fizikailag képtelen elvégezni. A tantervet tehát revideálni kell. Számot kell vetni a népiskola ezéljával, a gyermek testi lelki erejével s a fizikai idővel. A nyelvtani zagyvalék helyett tanuljon meg a gyermek helyesen írni. Tört számok s egyéb mathematikai figurák a középiskolákba helyezendők át. Ne legyen az elemi iskola egy-egy kis egyetem, hanem népiskola, mely nevében hordja feladatát s czélját. Ily értelemben üdvözöljük a revíziót. Az iskolák felügyeletéről is szólott a miniszter. Kidolgozott utasítás szerint fogják az iskola látogatást eszközölni a miniszteri megbízottak, mert a tanfelügyelők szaporítására ninc3 pénz. Itt említem meg, hogy a „Tanítók Lapjában“ mely az ev. ref. tanítóság közlönye, a következő indítvány foglaltatik: „töröltessék el az egyes egyházmegyékben jelenben divó s czéljának meg nem felelő körlátogatóság s állíttassák fel az egyházmegyei tanfelügyelőség oly formán, hogy azon állás csakis arra méltó tehetséges és tapasztalatokban gazdag tanító által töltessék be.“ Erről azonban és több efélékről más alkalommal ! G—L Levelezés. Erdőd, 1896. febr. 14. Az erdődi ev. ref. fiók egyház által folyó hó 8-ik napján Erdődön a Pannónia vendéglő termeiben megtartott tánczmulatság minden tekintetben kitünően sikerült. Hogyne sikerülne e mulatság, hiszen a rendezőség sem költséget sem fáradságot nem kiméi csakhogy a megjelenő közönség igényei a lehető legnagyobb mérvben kielégittessenek. Minden mulatság erkölcsi és anyagi sikerét a jó zene, az ételek és italok minősége a gyors és pontos kiszolgálás és ezeknek mérsékelt árat biztosítják. ! minden bolondságot és illetlenséget elkövethes- . j senek. A reformaczió ezt a sok illetlenséget szín- ( I ten eltörülte mint a pogány szokások maradva- / J uyait. A hamvazó szerda az a nap, midőn a pap a jámbor embereknek fejére hamut tölt, ezt mond- t i van : emlékezzél meg, hogy hamu vagy és ha- | j muvá lés/.esz. Ezt a czeremóniát is Nagy Gergely , ' szerezte. Hajdan ezen a napon a bűnbánó szetné- jlyek zsákba öltözvén, a templom ajtó előtt a j ' püspök elébe állottak, mezitlab a főidre szegezett , 1 szemekkel. Ekkor a püspök meghintette okét ( szentelt vízzel, fejökre hamui szórt stb. Vili. Bo- i nifaczius pápa midőn a hamvat hintegette a hi- . j vök fejére, hozzá ment a genuai püspök is, aki ‘ ' mint gibellinus a pápa ellenségeivel tartott, erre j ! fogta kapra magát Bonifáez papa, az egész fazék hamut a püapöíi szeme közé szórta s a fazekat ] is a fejéhez vágta . . . Hát bizony a pápák is csalhatatlanul meg szoktak haragudni. Hanem van egy furcsa ebben a februárius hónapban. A melyik kisasszony például február 29-ik napján született, annak csak minden 4-ik esztendőben fordul elő a születésnapja s így jó lelkiismerettel mondhatja magát fiatalabbnak annál, aki febr. 28-án született. A februárius egyébiránt átél utolját jelenti s így a szegény ember jobban szereti, mint a deczembert. A gazdag ember szereti, mert a far- I sang legzajosabb része e hónapra esik. A gazdá- I Bak ekkor szaporodnak a jószágai, a falusi gazd- i asszonyoknak megtelik a tojásos kosara. Csak a ; magyar minisztereknek volt az idén rósz farsangijuk, mert majd agyon tánezoltatták őket az el- i lenzéki hazafiak. I Sz.
