Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-02-15 / 7. szám

ség és kivétel nélkül, évi tagdíj járulékul lelké­szi jövedelmüknek 2°/0-át fogják fizetni, a többit pedig — az országos gyámintézet 18-ik §. 2. alatt megszabott 212°i0-ra — helyettük e. m. öz­vegy-árva pénztárunk fogja kipótolni, mindaddig, inig ennek jelenlegi évi jövedelmi forrásai meg­maradnak. — Kivételt csupán azon lelkész fog képezni, kinek egyháza, egyházmegyénk 1880. 96. sz. végzésével özvegy-árva pénztárunk részére biztosított 12 fit évi járulékkal hátralékban ma­rad : ki is azon évben semmi kedvezményben nem részesül. 4. Egyházmegyei özvegy-árva pénztárunk működése, jogainak s kötelességeinek gyakorlása ezentúl is változatlanul marad, csupán a 2 ik §-ban foglalt taggá letel kötelezettsége hagyatik ki alapszabályaiból; és a be vagy be nem lépés a lelkészek tetszésére bizatik. 5. Hogy az egyházmegye, minden lelkészei helyett vállalt ezen kötelezettségeit azon vagyon­ból teljesítse, melyhez többé-kevésbé az egyház­megye minden lelkészének igénye lehet: eczéiból az e. m, özvegy-árva pénztárnak: „Részvénydij“, ,, Özvegy-árva pénztári', „Közsegélyezési“, „Lelkészi tartaléktöke“ és „Tartalék“ alapjai egyesittetnek „Közsegélyezési alap* czimen. Az egyes kegyes alapítók által tett s nevüket viselő többi alapok ezentúl is külön kezeltetnek. A fentieknek alkalmazásával s végrehajtá­sával az egyházmegyei özvegy-árva pénztár pénz- tárnoka megbizatik. Vége köv. Millenárium. A minap találkozom egy barátommal s tiszt­társammal, aki a szokott családi s gazdálkodási stb. kérdezosködések után azt kérdezi tőlem: elmegyek-e a millenáris nemzeti ünnepélyekre a fővárosba ? — Határozott feleletet ugyan nem adhatok — mondám — de bajosan láthatom ón meg Bu­dapestet majd ama szép diszóltözekében. Különben is azon bus magyarok közé tar­tozom, kik ezt a nótát fújjak: „jövődben nincs remény.“ Szerintem az egesz kiállítás Potemkin utánzata. Nem magyar az, csak magyarorszagi, mert Pesten minden külföldi, azaz: osztrák tő­kével létesül. Bankjaink, pénzintézeteink, ipari vállalataink 70°/o-6an csak Ausztria fiókjai; a börze, mely köz­gazdaságunk lét és kínlódás kérdése felett ha­tároz, mert az szabja meg az árat, teljesen zsidó kézben, az Ausztriából behozott czukor és sör után ott fizetjük a fogyasztási adót, a szesz után melyet mi viszünk Ausztriába itt fizetjük, czukor iparunkat a bevehetien kartel szerződések, nyers terményeinket a titkos szövetségek, kereskedelmi ringek leverték, a gombamódra megszaporodott takarékpénztárak jóhiszemű könnyelmű s ép ezért megszorult népünket kifosztják, hiszen minden ember takarékpénztárnál s más pénzintézetnél váltókat forgat s csere berél, az egész hivatalnok osztály adósságban úszik s egyre fizetés javítás és korpótlékért jajgat, sikkasztások, melyekről becsületes apáink nem tudtak napi renden, a hon­atyák veszekesznek, sokszor nagyon is szemé­lyeskednek, felekezeti küzdelmek, nemzeti dühön­gések egyre erösbödnek, népünk el-kivándorol, a föld, ház értéke leszállóit, szőlőnk tönkre téve, az olasz borvám miatt nem is érdemelnek re- constructiót, honvédségünk eredetileg nemzeti eszméje átment a fekete-sárga színbe stb. Ez az én milleunáriumom! Hát ha mind ez így van is, de egyházi életünk szebb hajnal hasadás küszöbére jutott mondjak s úgy tartják sokan, mert lám a Con­vent minden pap özvegynek 250 írt nyugdijat helyezett kilátásba. Ez a baj, hogy kilátásba. Most élő papné nem vágja azt zsebre. Ez a nyugdíj az a histó­riai medve, melynek bőrére etcet. . . Mert 300 özvegyet számítva á 250 frt, keli 75,000. Ezen összegnek 5 kamattal 1.500,000 frt töke felel meg. Hol van ez? Van-e és mikor lesz? Ne áb­rándozzunk. Legjobb nekünk továbbra is meg­nyugodni a praedestinatióba. Ez a Calvinista nyugdíj. Ezt mindég hittem, sorsomon megnyugodtam bármi zavaros volt is néha helyzetem, sőt még most se brillirt . . . A mit tehettem sorsom javítására tettem s ha még élek, talán valamit tehetek, a többi gon­domat bíztam s bízom arra a nagy Urra, a ki nem csak Szatmár megyében, hanem az egész világon uralkodik, a kit az Olasz Dio-nak hi. Meglehet hogy a fenrajzolt képletek alatti állításaim némi részben túlzottak, ugyanezért tisz­telettel kérem a Nt. Szerkesztő Urat, vagy a Reform. Lapjának igen tisztelt bármelyik olvasó­ját, szíveskedjenek véleményemben, állításaimban ha netalán másképen is állhatnak azok az em­beri szem előtt engem informálni, vagy teljesen meggyőződtetni, akkor én is, mint a lefegyver- zett katona megadom magamat. Puszta-Darócz, január 29. 1896. Sárközy Ignácz ev. ref. lelkész. REFORMÁTUSOK LAPJA. Különfélék. — Kiss Gedeon szatmári várost főkapitányt 50 évi közszolgálata elismeréséül Őfelsége a Fe- rencz-József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. — Mitrovics Gyula debreezeni uj lelkész meghívására Debreczenből egy 8 tagból álló kül­döttség járt Sárospatakon. A meghívó levelet, az esperesi beegyezessel s dijlevéllel együtt Dicsöfy József adta át leendő lelkésztársáuak. Mitrovics márczius végére be akarja végezni tanári elő­adásait s igy ápril hóban foglalja el debreezeni lelkészi állomását. — Zichy Nándor a kegyes gróf a néppárt érdekében megrequirálta a kath. káptalanokat egy kis pénzmagért. Egy pár helyen már tudtára adták a supplikáns grófnak, hogy nem adnak semmit, (legalább nyíltan nem adhatnak). Hát igy van az ! A „tiszta lelkiismeretre“ támaszkodó néppártnak pénz kell első sorban és pedig sok pénz! Hogy is mondja a néppárti kortes? „Lé­lek, lélek, de hát én miből élek.“ — A Magyar Néplap-nak újabb sajtópere volt, melyben Gelsei Biró Zoltán újdondászt egy havi fogházra és 40 forint pénzbüntetésre Ítélte a sajtóbirósag. Ez az újdondász egy 22 éves fi­atal ember, a ki a „Magyar Néplapéban czikke- zik élők és holtak felett s gázol a komoly férfiak becsületében. Legtanácsosabb azt az egész nép­párti frequentiát ügybe se venni, mint azt mi tesz- szük már egy jó idő óta. — Szatmári egyházmegyénk utóbbi busz évi történetének megírásával Varga Lajos egyh. m. főjegyzőnk már elkészült s a mű sajtó alá ada­tott. Mint a nyomdai művezető a kéziratból ki- kiszámitotta, a mű 14-15 ívnyi terjedelmű le- end s igy túlhaladja az egyházmegye által meg­állapított 10 Ívnyi terjedelmet. A mennyiben a feldolgozott közérdekű anyagok a kiszabott ke­retbe be nem fértek s csonka müvet nem állhat érdekében az egyházmegyének létrehozni — ré­szünkről azon nézetben vagyunk, hogy egy ilyen műnél, mely egyszersmind millenáris emlék is leend, annak teljessége a födolog s csekély nyom­dai költségtöbbletért a müvet megcsonkítani nem szabad. Sőt örvendünk rajta, ha minél teljesebb történetét fogjuk bírni egyházmegyénknek. — Egyházi kitüntetés. A börvelyi fényes és nagy jövedelmű egyház elhalt lelkésze Kubinyi Károly helyére: Havas Gyula kis-inajtényi iiju lelkészt a nagy-károlyi egyházmegye lelkészi karának egyik szép tehetségű jeles készültsége tagját megválasztván, a választás ellen az egyház egyes lázongani szerető s félre vezetett tagjai azon alapon mivel Asztalos Kálmán n.-károlyi káplán a választ hatásból kirekesztetett, mert Börvely- ben prédikálásával előre árulgatta portékáját; óvást adtak be. A beadott panaszok a választás ellen tett kifogások megvizsgálására egyházme­gyei esperes Segesváry József ur egyházi részről Kosa Kde egyházi tanácsbiró urat küldte ki; ki ha világi részről is ki lesz mellé nevezve a vizs­gáló bíró s a kezeihez megküldött irathalmazt Nyomatott ll'eisr Zxiymond, könyvnyomdájában Mátészalkán. okmányokat áttanulmányozza; ismert igazságsze- reteténél fogya, a iegnagyobb részrehajlatlanság- gal igyekezni fog a remélhetőleg több napot igénybe vevő vizsgálatnál ennek kiderítésén mű­ködni, hogy a Havas Gyula elválasztott börvelyi lelkész ellen több oldalról megindított hajsza, mennyiben jogos? s van-é alapja a megválasz­tása ellen működő banda bundázásnak?! Szerencsés nyerők. Segesvári József ev. ref. esperes, Varga István, ref. tanító, Csuja Imre, Evva Ferencz, a ref. egyház s még pár ember Kántor-Jánosiban, az osztálysorsjáték második főnyereményét a 60.000 koronát (30.000 forintot) mint egy társaságban levők megnyerték. Az ösz- szeget Heintze Károly budapesti bankár (kitől a sorsjegyet vették) megbízottja által a szerencsés nyerőknek Budapestről kezeikhez leküldötte s kifizette. Bizony ez szép szerencse, azonban Se­gesvári József esperesre nézve, kinek gyönyörű szép családja oly rövid idő alatt semmivé lett, ez a nyeremény a vaksorstól szomorú illetve semmi kárpótlás csak is az általa oly sok kopor­sóra kiadott pénz térült vissza. Meghívó. A mátészalkai önk. tűzoltó egylet tisztikara az egylet pénztára javára Mátészalkán, 1896. február hó 23-án a „Hungária“ vendéglő termében zártkörű tánczmulatságot rendez. Ren­dező bizottság: Ilosvay Endre elnök. Szalkay Gyula alelnök. Guttman Sándor pénztárnok. Bé­ress Gyula főparancsnok. Jesenszky Sándor al- paranesnok. Budaházy Kálmán oszt. par. Szilágyi Zoltán szolgálat vezető tiszt. Szálkái Zsigmond segéd tiszt. Szalkay Zoltán Weisz Lajos szakasz parancsnokok. Farkas László Fülep Imre Föld- váry Sándor Nagy Sámuel Halasy Lajos Szálkái Sándor Tóth Gáspár választmányi tagok. Sze­mélyjegy 1 frt. Családjegy 3 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és nyilvánosan fognak nyugtáztatok Kezdete esteli 8 órakor. — Zelenyák János az egyetlen bevallott nép­párti képviselő a febr. 12-iki ülésben kimutatta foga fehérét, mondván a többi csudabogarak kö­zött a következőket: „hogy némely felekezeti is­kolákban minő szellemben nevelnek, annak ilust- rálására felhozom, hogy azt hirdetik: Az Ur Isten után e földön mindjárt a debreezeni superintendens következik.“ Nos hát e néppárti fogvicsorgatás le­seperte Zelenyák urat a képviselői állás komoly tisztességéről a Bolond Istók alakjai közé, okoz­ván e bölcs mondásával a Házban általános de­rültséget. Ha ennek a pártnak ilyen a bölcse, hát akkor milyen lehet a többi bolondja! — Egyházi Beszédek ez. müvemből egy élel­mes könyvkiadó 2 ik kiadást rendezett az én tud­tom nélkül és ez a könyv ismét kapható, a mint arról egy szatmári könyves boltban meggyőződ­tem. Tudomásul hozom ezt a kérdezőknek, vala­mint azt is, hogy szószéki használatra szánt Temp­lomi Imádságok ez. könyvem is megszerezhető nálam, valamint a szatmári könyvkereskedések­ben. Györgytelek, február hó 1896. Biky Károly. — A szatmári ev. ref. egyházmegye statisz­tikája 1895. évről. Van egyházmegyénkben 65 anyaegyház és 2 leányegyház, 2 fiokegyház. Ren­des lelkészek száma 66, ebből 2 választás alatt. Segédlelkész van 6, kik közül 4 tanító is. Lel­kek száma 48982. Szülöttek száma 2366. Halot­tak száma 1672. Konfirmáltak száma 777. Uj há­zasok száma 407. Áttért hozzánk 17, kitért 1. Rendes tanítói állomás van 81. Lelkésztanitóság 9, segédtanító 3, kántor orgonista, ki nem tanít 1. —■ Lapunk megtartóit az előfizetési pénzek mielőbbi beküldésére kéri a kiadóhivatal. Szerkesztői posta. P.-Darócz. Jövő számunkban. Jármi. A nyomdába ezim­zett levélben jegyzettet nem kaptuk. Censor. A sajtóhibákra mi is elmondhatjuk : keresd az asszonyt! még pedig a menyasszonyt. No mórt korrektorunk házasodni akar és .. ez mentse ki bátyám előtt sajtóhibáinkat. Alterego. Valami mutatványt közöljünk a műből. Egy levonatot kiildhetuo a nyomda. Szerkesztők : Biky Károly és F. Varga Lajos. Kiadja: a „Szatmári Prot. Irodalmi Kör.**

Next

/
Thumbnails
Contents