Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-02-08 / 6. szám
IV. évfolyam. Mátészalka, 189$. február 8. 8. szám. * EGYHÁZTÁRSADALMI HETILAP. A „SZATMÁRI PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető minden közlemény és az előfizetési pénz is küldoudö : Gyűrtelek (Szatmár m.) Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Leveleket csak bérmentve fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. Előfizetési dijak: egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési dijak, valamint a reklamácziók inté ' zendők: Mátészalka, W'eisz Zsigmond könyvnyomdája. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. — Nyilttér sora 20 kr. Kincstári illeték minden egyes hirdetés vagy nyilttér beiktatásánál 30 kr. Megjelenik a lap minden szombaton. A sajtó és a protestántizmus. Elszomorodik az ember lelke, ha az ugyne vezeti „liberális sajtó“ napi közleményeit olvassa a protestántizmus ellen. Ha néha itt-ott fölbukkan is egy jóakaratu czikk, melyet a napi sajtó az iró kiváló egyéniségére tekintettel közrebocsát mellettünk — de lerontja ennek hatását tiz- liusz más közlemény, melyeknek éle ellenünk fordul. Közöltük múlt számunkban a Kaas Ivor czikkét, mely támadja a magyar protestánsokat nem csak egyházpolitikai szempontból, de a mi fájóbb, megtámadja hitéletünket is, elmondván bennünket hitetleneknek, kik theologiai intézeteinkből a dogmatizmust kiküszöböltük, papjainkat hitetlenségben neveljük s népünket az erkölcsi nihilizmusba kergetjük. Azt mondja Kaas Ivor, hogy a középiskolákból és az egyetemről Comte pozitivizmusát, Darwin fajelméletét, Vogt materializmusát hozzuk haza. Es nem gondol arra, hogy azokba a középiskolákba és egyetemekbe nem csak protestáns ifjak járnak, nem látja meg, hogy a vallásos hitélet a középosztályban mindenik felekezetnél halványult az utóbbi évtizedek alatt, nem akarja ennek mélyebben fekvő okait vizsgálni, hanem mert a magyar protestánsok nem ellenezték az egyházjogi reformokat, mint azt Kaas urék szerették s óhajtották volna, tehát ütni kell őket és pedig a hol legjobban fáj. A Nemzeti Újság e czikkével egy időben a Magyar Hírlap a „Regnum Mária- num“-ról vezérczikkezik, hálásan emlegetve azon pápai befolyást, melyet a római pápák Magyarország sorsára a régi időben gyakoroltak; hálásan emlegetve a pápa azon szavait, miket közelebb a Römer által vezetett magyar küldöttség üdvözlő szavaira adott válaszul, holott a pápa — mint azt a klerikális sajtó csakhamar helyreigazította —- nem mondta a neki imputált szavakat, hanem azt mondta, hogy „Magyarország ezután is katholikus fog maradni.“ A Pesti Hírlapban a katholikus autonómiáról s egyéb kath. napi kérdésekről olyan fölfogással találkozunk, a mely e liberálisnak tartott hírlap irányával alig összeegyeztethető. Emlitsük-e a „Magyar- ország“, „Hazánk“, „Budapesti Hírlap“, stb. lapokat, melyek a protestantizmust pártszempontból ítélik meg, mert a Tiszák, Bánft'y, Szilágyi, Darányi, Hegedűs, stb. éppen protestánsok. A vidéki sajtó aztft.irezek után inául. Alig van vidéki lap, melynek önálló iránya van a protestáns egyház dolgaiban, ha csak a túlnyomóan prot. színezetű nagyobb városokban ilyet nem találunk. A debreczeni „Orálló“ valódi missziót teljesített, midőn igazainknak hangot adott és sok tévelygést rólunk helyreigazított, vagy elhárított. Sajnos, hogy ezen egyetlen bevallott prot. irányú lapunknak is meg kellett szűnni! Pedig ma a sajtó nagyobb hatalom, mint volt bármikor. Ma a napi sajtó sok százezer példányban árasztja el az ország egész területét, napi kenyerét képezvén még a kevésbé müveit osztálynak is. A debreczeni egyházkerületi értekezleten arról is volt a szó, hogy egyes vidékeken irodalmi köröket alakítsunk, bevonván azokba a világiakat is és ezek támogatásával tartsunk fen vidéki lapokat prot. színezettel. Ez sem vált be. Egyházi szaklapjaink az anyagi mindennapi szükséggel küzdenek. Maholnap protestáns irányú hírlapi sajtóról még nem is beszélhetünk. Hát a ki ebben az állapotban megnyugvását találja, a ki még a meglevő kevés számú prot. irányú közlönyeink kimúlását is sietteti — annak nincs érzéke a protestantizmus missziója iránt. Vájjon nics-e igaza Kaas Ivarnak, hogy: „a protestántizmus válságos helyzetbe jutott“ ? I . . . _________________________— y. Ma gam mentségére, bár senki nem kívánja. A szatmári ev. ref. egyházmegye 1895. aug. hó 15—16. napjain F.-Gyannaton tartott közgyűlésének j. könyvéből olvashatni ugyancsak a helyi ev. ref. egyházmegyei tisztelt iskolai körlátogatók kritériumát, a helyi különféle viszonyok szerint elsorolt tanterem, tanítás mód állapotát s a tanítással foglalkozó egyén eljárását és az ez után észlelhető sikeres vagy sikertelen eredményt. Hogy a nt. egyhm. tanügyi bizottság iskoTÁRCZA. A Nyiressy lányok. — farsangi elbeszélés — — A REFORMÁTUSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — Irta Biky Károly. Mióta Herczeg Ferenc/ megírta a Gyurko- vics leányok históriáját s mióta a Singer és Wolf- ner ezég nyolczezer példányban szétszórta ezt/a könyvet, a magyar társadalomban, azóta a lányos mamák a Gyurkovitsné ő nagysága anyai erényeit követendő mintául tűzték maguk elé s nem aggódnak olyan nagyon leányaik sorsa felől. Valóban Gyurkovitsné ő nagysága az anyák mintaképe s kisebb-nagyobb mértékben minden lányos mamában megtaláljuk.Gyurkovitsnét. Nyiressy Gáspárné őnagysága is olvasta a Gyurkovics leányok történetét most a tél elején s midőn elolvasta, szokatlan nyájassággal csókolta sorba leányait s aztán egész magasságában kiegyenesedve oda szólott az urának: — Gáspár! a lányokat bálba visszük a farsangon ! Gáspár kivette e szóra szájából az öblös pipát, homlokára tolta pápaszemét s letette az „Egyetértés“-t. — Úgy ragyog a szemed az örömtől fiam, mint ha valami ternót csináltál volna . . . — Ragyog ugy-e? a tied is fog még ragyogni! várj csak! s ezzel nyájasan megezirógatva a Gáspár ur torzsás arczát, boldog mosoly- lyal folytatja: no, ne ijedj meg, nem kerül neked semmibe, bemegyek a kanonok bácsihoz, elmondom neki szorult helyzetünket, három forintos gabona, olcsó marha, sok kár a gazdaságban, temérdek adó, jég, árvíz stb . . azután a lányok nőnek, be kellene már mutatni a világnak őket, hiszen ebben az istenverte faluban embert sem látnak . . szóval bizd rám, pár százast kiszorítok a nagybácsitól, hiszen tudod, hogy szereti Erzsit nagyon . . . — Hát igy már beleegyezem fiam, mert azt tudod, hogy a magunk emberségéből . . . — Szót se többet Gáspár, holnap megyek a bácsihoz. — Csak aztán el ne felejts kedvébe járni a bátyád gazdasszonyának. — Bizd csak azt rám — mondá őnagysága s azzal megkezdte a báli toilettek felőli értekezést két nagy leányával. Nyiressy Gáspár úrról mindenki tudta a környéken, hogy van neki 300 hold földje a nyíri homokbuezkákon, van hozzá egy rangos felesége, a Dombcsi Dombi famíliából, van aztán öt leánya, meg három fia, a kiknek a mama előkelő nevelést akar adatni, két nagyobb leányát már a kanonok bácsi ki is neveltette a zárdában. A világ azt is tudta még, hogy Gáspár urnák van egy kis adósága is, aztán feleségestül együtt nem megvetői a mulatságoknak, szeretnek vendégeskedni stb. Már a hogy a világ szokta ezeket beszélni. Nyiressyné őnagysága másnap, mielőtt elindult volna, kapott egy gyászjelentést kanonok nagybátyja haláláról. Mint ha a villám sújtotta volna lel Nem azért, mert valami nagy fájdalmat érzett volna, hanem mert reményteljes terveit, miket egy bosz- szu éjszakán keresztül szőtt, látta füstbe menni. Vége, vége a bálozásnak ! sóhajtott fel, midőn elolvasó a gyászczédulát. — De nem ! hát ha . . hát ha az öreg megemlékezett rólam a végrendeletben ! Lássuk csak. A temetés ma van, arra már el nem juthatok, hanem azért elmegyek a — végrendelet kihirdetésére. lg}- lesz 1 S azzal felpakolt ő nagysága az úti kocsira. Gáspár ur nem kötött nagy reményeket a végrendelethez, mindig fülébe csengett az öreg kanonok egy régi mondása, mikor feleségének uj asszony korában azt mondta: — Csak legalább eretnekhez ne mentél volna! Szegény Gáspár ur, mit tehetett ő arról, hogy nem született igazhitűnek ! Nos, őnagysága negyednapra hazaérkezett egyezer forint végrendeleti hagyományával. Oda dobta mérgesen redigőjét az asztalra. — Nyiressy Gáspárné gyermekeinek hagyok ezer — azaz egyezer forintokat. Majd megpukkadtam, mikor az az „asszony“ évi ezer frt járadékot kapott s még tette magát, mint ha Bírna. Elzsebelte a sok pénzt, mig az öreg élt s most is á legtöbbet kapott. Én pedig, a vérszerinti rokon, kaptam egy alamizsnát! — Hát ugyan hova tette az öreg azt a ren-
