Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-01-04 / 1. szám

REFORMÁTUSOK LAPJ A.

misift)ff tiszta kálvinista vallásnak élő szóval és iratokkal a nép között való elterjesztésével. E végből tehát azt kell tenni, mit a „Ref. Lapja“ közelebbi számában is indítvány oz valaki: Szaporítani kell az őrszemeket. Sőt az angolok szerint a masszát a masszára küldeni.

Az a belmisszió, mit egyházkerületünk három kimagasló nagy- férfin, Kiss Albert, Lukács Ödön és'Zsigmond Sándor már agyukban forralnak, mikor Lukács tervezi, hogy felosztassák az egyház.s abba választassák diakónus s minden diakónusra bízassák egy utcza, felügyelet és egy- háziásság keltés végett. Az a belmisszió, mit Kiss Albert tervez, hogy osztassák sok parochiára Debreczen és minden papnak legyen akkora egyháza, hogy azt áthathassa. Az a belmisszió, miről Zsigmond Sándor beszél, hogy Hajdu-BÖször- ményben nem még egy nagy templom kell, hanem 20 apró. Az a belmisszió, milyet Kutas Bálint végez már Török-Szent-Miklóson, melyet ő maga igy ösinertet: (Hajnal 1895. 322. lap ) „Minden kedden este vallásos estélyt tartok 6—7-ig egy külső utezai nagy tanteremben, rendkívüli látogatottság mellett. Vannak irt e gyülekezetben által un szervezve s felügyeletem alatt másforma összejövetejek is. Nevezetesen itt ben a városban magánházntíl Volt a múlt héten három helyen úgy, hogy előre tudatták, mikből olvasnak az éneklés mellett, pl. egy helyen egy múlt századi predíkáczió vaskos kötetéből.

Kint a határban Szakálos falutelepen a zugiskola református tanítója, ugyanígy egy süni tanya-telepnél a baptisták fészke mellett a tanyai zugiskola reL tanítója már a múlt télen is, most pedig ezeken kivid a surjángi szőllőtelepen levő zugiskola ref. tanítója a téli időszakban is minden vasárnap összejövetelt tartanak s éneklésen kívül áz általam megjelölt imát s kiadott köny- vekböl egy részletet olvasnak fel. Továbbá he- tfellkén't egy-egy este is összegyűlnek vallásos könyvek,V itatok s ujságék- olvasására. Végül gr. Almásé bt*. Fíorkányi uradalmában lakó nagy számú hi veink szintén vasárnaponként összegyül- 'íiék a tanteremben e hónaptól fogva, s ott a lelki harmat, Jézus élere, uj szövetség kérdésekben és feleletekben,!Inezj-féle könyvekből egy-egy iparos felolvas. Felemliteiupz e.vaiigeíizálás terérőj, hogy a Horhyánszky-féle ö.ssze3 vallásos olvasmányokat mült hét óta házhoz hordatom meglepő eredménynyel.“

Áz a belmisszió, mit Kecskeméti Ferencz békési lelkész végez, ki látva azt, hogy a szószékből nem éj-el íiiioden hívéhez, hát beszédéit az „Evangélista" czimij, hónaponként kétszer megjelenő s 1 frt tehát olcsó — áron egész évre megszerezhető lapban kiadja, hogy azzal is vigye hívei házához az evangyéliomot. Mely munkálkodásának mint maga beszéli (1895. 8. sz. 76 lap) már eddig is a következő szép jelei mutatkoztak: „Égy vidéki református ember unitáriussá készült lenni, de lapunk kezébe kerülvén, azt mondotta, hogy letesz e szándékáról s megrendelte lanunkat.

Egy békési egyszerű, de Istenfélő nő, la púnknak buzgó pártolója örömmel beszeli, hogy férje, ki k.itbolikus ember s ki eddig vallással keveset gondolt, lapunkat olvasgatva, egészen felbuzdult, kis bibliát vett magának, melyet folytonosan magánál tart s mikor ideje van, egész nap is olvasgatja azt. Nejét, sokszor kéri, hogy ?■ olvasson neki valamit a bibliából. Bibliából vagy • -imádságod könyvből magyarázza meg neki ezt és azt, vagy énekelje énekei közül ezt meg azt. Nem tudáp ezakkel a dolgokkal betelni. Kifejezte felesége'előtt, mennyire sajnálja! hogy eddig ilyesmikkel nem gondolt, Istent nem szolgálta. 8 neje örömkönnyek között beszélte, hogy férje most olyan jó, hogy ki sem mondhatja s hogy ő most olyan- boldog, hogy.Istennek .meg nem hálálhatja.

íme a belmisszió, a magyar belmisszió fogalma. működési mezeje s működési eszközei. | Dolgozzunk ezen a téren s ne akarjuk idegen - Istenek —1 állami-/szolgálat — szolgálatából felszabadult nemes erőinket, megint idegen istenek —- mindenféle humánus egyletek — oltáránál elpazarolni; a-mély ügyben való munkálkodás szinte kívánatos, de nem első sorban.

Ennyit akartam mondani újra a belmisszió ról a szatmári nagy csata előtt.

y . . , Szalag József

" n.-becskereki ref. lelkész.-Egy alföldi egyház életéből.

Valóban, ha a' fentebbieket figyelembe vesz- szük, nekünk is azt kell niondauunk, hogy igen ís, Istennek - védő szái'Hyoi-díeílettek . ahoz, hogy

annyi sok csapás, üldözés, végső pusztulásra jutás után, hamvaiból újra meg újra feltámadott ez a szép magyar — s minden jelek szerint, már a XVI-ik század második felétől kezdve — református egyház és a hol 100 évvel előbb, másfél évtizeden keresztül egy lélek sem lakott, a hol nem csak minden lakóház, de még az Istennek háza is romba volt dőlve: ott 1809-ben már Gerendáy Pál akkori lelkész feljegyzése szerint: „házanként conscribaltatváu a lakosság, református hiten levő találtatott: fi 2290, nő 2271, ösz- szesen 4561. (A lakosság összes száma volt 4697.) Az 1880-ik évi népszámlálás alkalmával a reformátusok száma volt 6927. (Az összes lakosság 7461.) Az 1890-ik évi népszámláláskor pedig a reformátusok száma volt 7508 (Az összes lakosságé 8465.)

De legyen elég ennyi a múltból. Lássunk valamit a jelenből is.

7500 lélek! . . még is csak nagy és fényes egyház az! gondolja a Szamosháton 3—4 száz lelket számláló egyházban szolgáló Colléga.

Hát a lelkek számát tekintve : megengedem, hogy legalább aránylag igaza van. De csak is ebben vau igaza.

Fentebb már említőm, hogy a mi egyházunknak sem jövedelmező földbirtoka, (10 belhi- vataluok használatában van 113 hold földje) sem kamatozó tőkéje nincsen. Éhez most hozzáteszem, hogy évi költségvetésünk pedig meghaladja a 12000 frtot, melybe még nincs beleszámítva az évenként 370 frtot tevő közalapi járulék.

Hát honnan tudjuk ezt a nagy összeget előteremteni? Bizony csak a híveink zsebéből! A birtokaránylagos adó, minálunk már sok évek óta nem ismeretlen fogalom. De hogy kifejezést adjunk azon elvnek is, hogy a Krisztus anyaszent- egyházban, mindnyájan egyenlő tagok, egyenjogú polgárok vagyunk: először megállapítottunk bizonyos személyadót, az u. n. párbért, melyet gazdag és szegény egyforma mennyiségben tartozik fizetni. Ez sem kevés, mert egy pár 3 frt 80 krt

— özvegy felényit —- fizet. A mi aztán az ebből befolyó összegből ki nem telik: azt évtizedek óta inár kivetettük birtokaránylag, földre, házra, szol- lőre, kereseti jövedelemre; a jövő évtől kezdve pedig ki fogjuk vetni az állami adó alapján.

Időnként nagyobb építkezéseink is vannak. Az én szolgálatom alatt p. o. már kétszer javíttattuk valóban szép és,nagy templomunkat, előbb 10, utóbb 8 ezer frt költséggel, uj iskolát emeltünk és más, ezrekre menő építkezéseket tettünk. Nos hát ilyenkor ismét külön építési adót vetülik ki; igy a közelebbi építkezés alkalmával is a rendes egyházi adón kívül, az állami adónak még 22 ’/„-át vetettük ki híveinkre.

Így élünk itt az alföldön napról-napra a magunk emberségéből, nem kérve senkitől semmit, de adva másoknak, a mint tőlünk telik.

És ne mondja azt senki, hogy könnyű ott, a hol van kire és mire vetni az adót. A mai viszonyok súlyos voltát, a mi, kiválván gabona termeléssel foglalkozó közönségünk is nagyon érzi és a szegény ember itt is csak szegény ember.

A kunhegyesi ev. ref. egyház, ez időszerűit fenntart 2 lelkészi, 1 kántori és 9 tanítói állomást.

— Hivatalnokait bizony nem füröszti tejben- vajban ;— mint az alföldi egyházakról a közhit tartja — de a tisztességes megélhetésre elegen- döt ad. Lelkészeinek fizetése a „Jelentő iv“ szerint lakáson kívül, mtndeniké 1560 frt, a kántoré 750, az igazgató tanítóé 900 a többié 600 frt. Egyházmegyei, egyh. kerületi közigazgatási járulékaink haladják a másfélszáz. frtot, domestikánk 370 frt, a főiskola szükségeire évenként 105 frtot adunk (2 ezer frt kamata), állami adónk negyed félszáz írton felül van stb. stb. És mindez pusztán és egyedül hi veink zsebéből kerül ki !

Mindezeket pedig, távolról sem dicsekedés- ből hozom fel, —- hiszen csak a szegénység di- csekedése 'volna az ! — hanem azért, hogy azok, a kiket illett, láthassák ezekből is, hogy nem csak kisebb, hanem nagyobb egyházainkra is oly súlyos tehér nehezül már, hogy egy mentő, egy segítő kezet: ezek is áldva fogadnának!

A jó Isten legyen velünk!

Kunhegyes, 1895. deczember 20.

Rácz Miklós

ev. ref. lelkész.

Hóimét telik ki az a több fizetés?*)

Nem igen szoktam megijedni a magam árnyékától, tanúm rá Fehértemplom, a hol 48-ban a tűzkeresztséget megkaptam, Járkováez, Alibu.*) A nagyváradi „Ébresztő“ oz. reform, néplapból vesszük át e czikket ;

nár, a szabadsági]arcz, melyben 17 éves létemre a hadnagyságig vittem; no meg Kufstein, Salzburg, a hol tíz évig szolgáltam, mint az osztrák katonája s mint számvevő őrmester. De most a hogy arra a kérdésre kell megfelelni, hogy hóimét telik ki a belső emberek több fizetése, egy kicsit magam is megrettenek. Most látom már, hogy nagy fát mozgatok. De ha felkötöttem a kolompot, hát már most csak rázom, ha kezembe is marad a szijja. Hadd szóljon, mint 48-ban a vészharang azokban a szegény magyar falukban, melyekre rátört rácz, horvát, meg a német. Hadd szóljon, hátha megembereli magát az is, a ki mint vén asszony kesereg szegénységünk miatt s azt mondja: végünk van! az is, a ki kishitüieg kétségbe esik jövendőnkön és odaadná függetlenségünket akár az államnak; az is, a ki közönyösen a fél- fülére fekszik s nem bánja, ha a nyakunkon is az özönvíz.

Nem kell megijedni. Éltünk már mi nehezebb napokat is. Most is megsegít az Isten. Hit nékünk akkor annyi várunk lett volna, mint a hány anyaegyházunk van csak e tiszántúli kerületben (577), annyi tisztünk, mint a mennyi tanítónk és papunk van úgy 2000 körül és egy milliónyi katonánk, a hányán mi vagyunk: nem kom- mendiroznának nekünk sem Béesből, a honnan a gyengehitüek most a Messiást várják, sem Rómából, a melynek a szekeréhez most a pápista papok erővel kötöznének. Egy ilyen hadsereggel meg- ostromoltuk volna magát a csillagos eget.

De a hadviseléshez pénz kell, a váraknak municzió és a tiszteknek fizetés. Az kell nekünk is, kik a tudatlanság, a sötétség, a bűn és a kisértő ellen folytatunk harezot egy régi mennyországért; osztrákkal, papista papokkal küzdünk egy független magyar hazáért. Sok pénz és azon feiül okos beosztás és jó hadi terv. Egy millió ötszázezer frt szükséges csak a belső emberek fizetésére s még e roppant summa sem elég, ha miudőjöket egyformán akarnék fizetni. Be kell azért őket osztani hat osztályba, kezdje a tanító 400 frttal, a pap 800-zal s kapjon 6 évenként amaz 100, ez 200-zal többet, mig 12 év múlva a tanítónak 600 frtja, a papnak 1200 frtja lesz,, ettől kezdve avandzsirozzanak a felével, tanító 6 évenként 50, a lelkész 100 frttal, mig 30 évi szolgálat után a 750 és 1500 frtot elérik.

1200 tanító és 600 lelkész után ez kitenne egy millió négyszáznegyvenezer frtot. Ha mégis többet mondtam, az okom az, hogy a nagy alföldi ekklézsiákra is gondoltam. Oda. hol a nagy templomok mellett nagy az árnyék is, a hol 20 vagy 40 ezer lelkes gyülekezetek vannak. Itt szaporítani kell a helhivatalnokok számát, úgy hogy legalább minden négyezer lélekre egy pásztor jusson, a ki híveit az utolsó lábig pontosan ismerje, mint a jó vezér a maga katonáit. Tudja, kinek mi fáj, kinek mi a baja, mi a nyomorúsága és úgy keressen ama nagy orvos utján számukra gyógyító balzsalmot. Járhasson után na műiden Júliának s ne engedje, hogy a kuncsofgó baptisták, meg a tudatlanságban ülő mazarénus próféták el halászszák, vagy hogy a pápista farkasok elragadozzák. Erre a veszedelmes mezőre számítottam még 60 pásztort s ezek fizetésére 60 ezer forintot, összesen másfél milliót.

hűbből a rengeteg pénzből a helhivatalnokok mai fizetése úgy, a bogy a múlt esztendőben összeírták, kitesz egy millió lfáromszáztizenhat- ezer kétszázhat frt és 50 krt. Kellepe még 183 ezer 793 frt és 50 kr. Ezt megadná a domesztika és az államsegély, melyet 205 iskola után is igénybe vehetnénk, a melyekben ma alól van a tanítói fizetése a 300 írton s ha még ebből sem telne ki, kitelne az 51 ezer hold kataszt ralis földből, a melynek ma a helhivatalnokok kezén, pedig sok helyen a hívek mivelik, az adója és egyéb költségeivel együtt nincs több jövedelme holdjára 7 frt 60 kinál. Ez a. rengeteg föld az egyházra szállana vissza és annak kezén adóján kívül is behozna holdanként 10 frtot, a mi 126,000 frttal emelné a jövedelmet.

És emelné még többet is, mert én Tamás vagyok benne (pedig Ferencz itt a nevem), hogy a mi belhivatalnokaink fizetése, meg egyéb jövedelmünk jól lenne összeírva. Magam is ott voltam az összeírásnál; azokért a földekért, a melyeket kérve-kérnek 16 frt árendáért, számítottunk 7 frtot, a szomszéd kis eklézsiákban meg jóformán csak ahoz csináltak meg a számadást, hogy menynyivel szeretnék, hogy pótolja az ország vagy a közkassza a fizetést? Azután még úgy dugattunk minden jövedelmet, mint a szűz dohányt a rtnáncz elől s gnn-Qiidó vagyok, a mit egy prezsbitertöí bidlottaninv gyűlésen a mi papunk 1200 írtjára.