Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-01-04 / 1. szám
Ja ..A — Hát aztán ide adná annyiért a nagytiszteletii ur ? kérdezte. „Még 200-at adna,kend hozzá, akkor sem igen“ volt a felelet. Éri is el merném venni a mostani belhivatalnoki fizetést másfél millióba. Pedig még ehez a fizetéshez az államnak is kell járulni ezután vagy 130 ezer írttal, így határozta ezt az ország még 48-ban é9 igy adja ezt azóta az oláh papoknak és a pápistáknak is és ezt követeljük tőle mi is. Vagy nekünk is, vagy egyikünknek se! És inkább egyikünknek se. Viselje minden felekezet a maga terhét és fizessék a pápisták is a maguk zsebjeből a maguk papjait, barátait és püspökeit, ne az országéból, még a mienkből. Majd meglátjuk akkor, mennyit ér az olvasó, meg a szent elefántcsont-torony ? Könyörögnek-e akkor is a váradi pápista testvérekért, ha majd nekik is be kell a zsebbe nyúlni? Olcsó lesz akkor az olvasó. De az nem a mi bajunk. A mi bajunk az, hogy ez a szép beszéd eddig mind csak álom. Nem tudunk mi megépülni, nem tudjuk mi a belhivatalnoki fizetést megjavítani, de sohasem azért, mert nem volna erőnk hozzá, de azért, mert az a vagyon, a mit elszámláltam, 560 anya s ezren felüli csátoit egyházban oszlik széjjel. Nincsen kéz, a mely egyesítse, okosan kezelje s oda fordítsa, a hol szükség van reá. Hiába vagyunk mi egy millió körül, legyőz minket gyülekezetenként egy kisebb ellenség is. Hiába van nekünk másfélmillió forint jövedelmünk, 40 millió forintnyi vagyonunk, tönkre mennek az ekklézsiáink száz forint miatt is. Atyámfiái, férfiak ! embereljük meg magunkat s tegyünk úgy, mint az ország 48-ban: egyesüljünk ! E szál vessző könnyén eltörik, 500, 600 szállal, ezer hajtással egybekötve nagyobb erő se bir. Álljunk egy szent szövetségbe s mint egyenlő polgárai a hazának, egyforma megváltottál az Ur Krisztusnak, mondjuk ki, hogy a terhekben és jogokban egyformán osztozunk. Követeljük az adókiváltságoknak megszüntetését, a túlterheltek megkönyitésót, a belhivatalnokoknak méltányosabb fizetést, a teljes gazdasági egységet, egy uj refoimácziót, mely az evangyélium és magyarság ügyét itt diadalra vigye. Elég volt eddig a foltozás és elég akapko- gás. A guerilla harczok ideje lejárt és a bandériumoké is. Egyházunk külső szervezete elavult és nem tartható többé. Teremtsük újjá és kezdjük az egységes adóreformmal. Ne fázzunk tőle. Eddig is adóztunk, ha nem is mindenki s ha nem is mind egyforma törvények szerint. Eddig is viseltünk terheket, néhol egész a roskadásig, ha szinte még sem tarthattuk fel a pusztulást. 8 ha tudni fogjuk ezután, hogy áldozatunk nem esik hiába, hogy terhűnk nem is erőnk feletti, nem is igazságtalanul elosztva, hogy az egyesülés bizton diadalra segit: mi a hivek is szívesebben viseljük. S ha tudni fogják ifjaiiik, hogy egyházunk szolgálatában biztos kenyeret és elöhaladást találnak, nem lesznek a belhivatali pályától ők sem idegenek. Fel hát, inig kellemetes idő vagyon, fél a szent munkára. Ma még megvagyunk, de már is úgy tetszik nekem, mintha egy siró hang csendülne a magyar rónákon végiga levegőben: „Jeruzsálem, Jeruzsálem hányszor akartam egybe- gyüjterii a te fiaidat, de te nem akartad“. Megváltód sirat te magyar Jeruzsálem. Vajon te meghallod e szavát és egyesülsz-e? Levetsz-e minden féltékenységet, minden irigységet s egy szívvel és lélekkel ezt kiáltod-e: a seregek Istenének oltáraiért, a te oltáraidért óh uram s a tiédért ólt magyar hon!? Ezt várja s ezért imádkozik Vénfalussy. Különfélék. — Szarka Boldizsár, egyházmegyénk esperese — Istennek hála — jobban van, annyira, hogy ágyát elhagyhatta, sőt félben hagyott műn káss igát is immár megkezdheti. Nagy megnyugvással közöljük a tőle vett következő sorokat: „Mindazon t. Lelkésztársaim, barátaim s ösme- rőseimmel, kik a műit hó 13-án engemet minden előjel nélkül ért, levert és tevékenységemben megbénított szörnyű betegség szétfutd hírét részvéttel hallották s e miatt az én és családom sorsán egy pár könnyet ejteni szívesek valának, vagy gondolatba merülve, akaratlanul feteóhaj tónak, e lapok utján — melybe a leveretésemre vonatkozó hir köszönetét érdemlő jóakarattal, de tévesen s hibás értesülés folytán közölve volt — kivánom tudatni, hogy bár testi szervezetemben bénán, de orvosaim által a meggyógyulás reményével erősen biztatva, ágyamból ma először kitámolyogva, lelki erőmet e sorok Írásával megpróbáltam s van reményem, hogy Isten végetlen hatalma s jósága úgy testemnek, mint lelkemnek épségét visszaadva, képesít arra, hogy félbeszakadt hivatalos teendőimet végezhessem s családomért is munkálkodva, szerit1 nevét áldjam teljes életemben. Szarlca Boldizsár, ev. ref. esperes.“ Egész egyházmegyénk s távolabbi tisztelői, jó barátai nevében is üdvözöljük t. barátunkat s kívánjuk, hogy a jó Isten az uj évvel adja vissza neki a régi jó erőt és egészséget! Eljegyzések. Morvay Pál mátészalkai kir. al- járásbiró eljegyezte Batta Ignácz nyíregyházi föld- birtokos kedves leáijyát. Mariskát. — E hó 21-én váltott jegyet Mártott Elek vármegyei számvevő és birtokos kedves leányával Szerénával bodoki Henter Zoltán honvéd főhadnagy. Ezer év. Magyarország ezredéves fenállásá- nak ünnepét ünnepelte Nagy-Ecsed község lakossága Szilveszter nap délutánján a templomi isteni tisztelettel. Berey József ev, ref. lelkész ur megható imával kezdte el, az egyházi dalárda pompásan akkordirozött éneke után. Az ünnepélyt, mely után ezredéves történelmünk kimagasló, korszakot alkotó eseményeit s alakjait a tőle megszokott vonzó nyelvezettel, átérzett odaadással s megragadó hévvel igen szépen fejtegette, ecsetelte ünnepi heszédében. Végezetül, a hálaima után a dalárda által oly kellemes volt a szépen előadott „Isten áld meg a magyart“ hazafias himnuszt hallgatni, hogy az ember lelke e beszéd és ének összhangja alatt összeszorult kebellel gondolt végig kedves hazánk történelmén s felsóhajtott az énekkel: Megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt! Kevés helyen volt azt hisz- szük ilyen lélek emelő' ünnep, de kevés községnek is vannak olyah derék egyházi tisztviselői mint Ecsednek, akik a hivatalos kötelességek teljesítésén kívül úgy a kultúrának, mint a hazafiul érzületnek egyaránt odaadólag áldoznak. Községi tisztujitás. Az általános közigazgatási tisztujitáshoz tartoznak a községi elöljárók választása is. Ezek választása Mátészalkán, Fá- biánházán és Nyir-Csáholyban már eszközölve is lett. Mindhárom községben a régi biró tett újból megválasztva. A fábiánházai elöljáróság a köK E F Q RMATUSOK LAPJA. vetkezőleg alakíttatott meg: Béno János biró és pénzkezelő, Tóth FerenCZ albiró. Bérezi György Molnár Ruben, Erdey Ferencz, Orosz Mihály, B. Veres Miklós, Weisz Máj er esküdt, éá M. Papp András közgyám. — Nyilvános számadás. A Mátészalkai ev. ref. egyház által iskoláinak felszerélési ezéljaira rendezett bál kiváló sikerrel tartatott meg decz. 26-án. A szép közönség, mely teljeseit megtöltő a helységet fesztelen jó kedvvel tánezolta. s mű- latta végig aZ éjét. Az anyagi eredmény szintén örvendetes, amennyiben az összes bevétel 85 frt 80 krt tett, melyből a 29 frt 40 krnyi kiadás levonásával maradt tisztán a jelzett czélra 56 frt 40 kr. Felül fizettek: Horváth György jbiró 2 frt, Kincses István 2 frt, Uosvay Endre főszolgabíró 1 frt 50 krt, Dr. Vida József, Berger Benjámin, Weisz Zsigmond 1 — 1 frt. Néma Sámuel, Kosa Ignácz, Radványi Ferencz, Vida Gyula biztos, Csató Elemér, Szoboszlay Pál, Kovács József főbíró, Nagy Sámuel, Hajnal Sándor, Kántor Ignácz, Rohay Gyula, Dohanovics Ferencz 50—50 krt, Szigethy N. szemlész 30 krt. Fogadják a nemeskeblü adakozók szives adományaikért legforróbb köszönetéül. Mátészalkán, 1895. decz. 31. Kincses István ev. ref. lelkész. — Az unitárius történetírás legújabb remeke. Nehány megjegyzés Kanyaró Ferencz „Unitárius történetírás es a Kálvin-orthodoxia“ czimü munkájára. Külön lenyomat a „Debreczeni Prot. Lap“ 40 - 43. számaiból. Irta Révész Kálmán. Debre- czen, 1895. 35 lap. — Igen helyes volt ezen apo- logétikai tanulmányt külön füzetben is kiadni, csak most már minél szelesebb körben terjeszteni is kelleue. Mert sokan vaunak a protestánsok és éppen a reformátusok között is, a kik az unitárius dogmákat nem ismerik. Hogy ismernék, mikor maguk az unitáriusok is többféleképpen magyarázzák dogmáikat! Révész Kálmán ezen röpiratában kimutatja Kanyaró történetírás? ferdítéseit, majd történeti adatokra helyézétt érvekkel ö előkelő unitárius Írókból vett -bizonyítékokkal mutatja ki, hogy az unitáriusok egészen á legújabb időkig magük sem tartották magukat protestánsoknak, a imrit nem is tarthatók azoknak. Ajánljuk e rüpiratot elul- ivasni azon világi hitfeleinknek, kik az unitáriusok annyira magasztalt szabadvizsgálódás jelszavát érdemén felül becsülik és magasztalják. . Szerkesztők : Biky Károly és F. Varga Lajos. Kiadja : a „Szatmári Prot. Irodalmi Kör.“ Erdélyrészi bortermelők raktára WEISZBURG JÓZSEF kisküküllő-megyei bortermelő BUDAPESTEN, VIII., József-körut 33. 10-12 (Rákóczy-térrel szemben.) Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy természetes hegyi borok, rizling, muskatály, csemege és aszú borokat tartok raktáromban, azonkívül eognae, rum, szilvórium, baraezk-pá- linka, baraezk-likör, mindennemű bel- és külföldi pezsgőt és likőröket. Megrendelések pontosan és díjmentesen házhoz szállítva eszközöltetnek. pUp** Vidékre adómentesen és franko. Transito pinezék: Budapest, Promontor. S)/umntntt Zsigmondi könyvnyomdájában Mátészalkán.
