Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-01-04 / 1. szám

•REFORMÁTUSOK L A P J- A. Gábor miniszter ezeket mondá: „Attól fél­nek sokan, hogy a katholikus roppant fun- décziókat nem szabad érinteni. — Ezeket nem csak szabad érinteni, de kell is érin­teni, mert ezek javakból állanak, melyek akkor adattak a nevelésre, midőn még egy vallás volt Magyarországon . .“ 1870-ben már odáig jutott e kérdés, bogy a képviselőház raárczius 28-án egy 12 tagból álló bizottságot választott és küldött ki azon megbízással, hogy vizs­gálja meg a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium felügyelete és kezelése alatt lévő különféle alapok és alapítványok jogi természetét. E bizottság aztán három al­bizottságra oszlott, az első a vallásalap, a második a tanulmányi alap, a harmadik a többi alapok viszonyainak megvizsgálá­sával bízatván meg. Az első albizottság be is. végezte munkálatát azon vonatkozó okiratok..alapján, melyeket a minisztérium a különböző levéltárakból beszerzett és közölt a bizottsággal. Azonban megjegyzi a bizottság a Jelentésében, hogy számos fontos okmánynak birtokába nem juthatott elháríthatatlan akadályok miatt. De az át­vizsgált 88 okiratból világosan megálla­píthatta, hogy: a vallásalapot képező javak és alapítványok feletti rendelkezés joya kizá­rólag az államot és pedig a törvényhozást illeti. —­Ezt a Jelentést 1872-ben adta be a bizottság, azóta ott hever a képviselőház irattárában. Azóta a kérdés nem tárgyal- tátqtt az országgyűlésen. Az egyházi javak kérdésében csak úgy mellékesen, érintő- lég* történtek egyes nyilatkozatok, mig legutóbb a kormány szükségesnek találta hivatalosan kijelenteni, hogy az egyházi javak szekulárizácziójára jelenben senki nein gondol. Klérus egy félszázad óta folyton arra törekszik, hogy az egyházi javak birtok- magának örök időkre biztosítsa. A hátíyézör csak az egyházi javak kérdése ■v özönyé'gre/került, mindannyiszor hangosan követelték á kath. autonómiát, hogy ha az állam rendelkezni akar a kath. alapok­kal, hát adja meg a katholikusoknák is az autonómiát, mint megadta a protestán­soknak. (Egyházi autonómiájukat a pro­testánsok a békekötésekben szerezték.) 1871-ben, midőn ama fentebb említett országos bizottság már munkálkodott, a kath. autonómiai kongresszus által elfo­gadott önkormányzati szervezet 4-ik sza­kasza így hangzik: „A kath. egyházi ja- vadalmasok birtokában, illetőleg kezelésük alatt lévő összes javak és alapítványok, a vallási, tanulmányi f egyéb katholikus alapok, a magyarországi kath, egyház tu­lajdonát képezik.“ Azóta is folyton hangoztatják, hogy a kath. autonómia föczélja volna az egy­házi javak feletti szabad rendelkezés biz­tosítása, a javadalmak haszonélvezetének telekkönyvi kiigazítása. Két irányzat áll hát szemben egymás­sal az egyházi javak kérdésében. Az egyik államjavaknak tartja ezen javakat, a má­sik tisztán katholikus alapoknak. Az egyik állami kezelés alá akarná venni azokat, a másik örök időkre biztosítani szeretné a kath. egyház javára. Elfogulatlanul Ítélve meg a kérdést, történeti és jogi szempontból világos, hogy az egyházi javak felett a magyar törvény- hozás rendelkezik, mint rendelkezett a tör­ténelem tanúsága szerint minden időben. Nem fejtegetjük most, hogy áz egy­házi javak eredete nagy részben hamisí­tott okiratok alapján keletkezett, neih fej­tegetjük, hogy mi czélra lettek azok ado­mányozva. Ezeket t. olvasóink jól ismerik. Csak annyit mondunk, hogy a magyaror­szági egyházi politikának az alapját az. egyházi javak képezik. — Mindaddig, mig: ezen kérdést a magyar törvényhozás meg nem oldja és pedig a jog és igazság alap­ján — mindaddig az állami élet modern fejlődésének útjában fog állaui a közép­kori intézmények e darab sziklája. — Az egész kerek földön egyedül Magyarország az, mely megtűri ez intézményt kebelében, holott a kultur-állam fogalma egyenes el­lentétben all azzal. Sz. Újra a belmissziőról. A Debreczeni Prot. Lapban már meglehe­tősen kivitatkoztuk magunkat a belmissziőról és még fogunk újra is, mert én egyáltalában nem latom azt, hogy a bel misszió körijl nagyon tisz­tázódtak volna az elmék. Pedig nagyon szükség, elsőrendű szükség, hogy. e-tekintetben tisztán lássunk és okosán, hasznot hajtólag cselekedjünk. Mi hát az a belmtsszió?- ' Ma reggel iiógy felébred fém-,- elkö-zditem' gon­dolkozni. az emberi Jest szervezetről s elgondol­tam, hogy ennek a szervezetnek" kozpónfjaii Vtth a szív és ez a szív szolgáltatja az pgész test- szervezetben a vért, azonban ezen szolgáltatás­ban sok apró testrészecskék is,.részt vesznek. Na most ha a vér áthatja az egész szervezetet, akkor van egészségeim nein, úgy betegség jön s aztán egyes szervek elhalása s utövégre a szív­nek is megbénulása. ’ ’< >av . Nohát' az egyházi élet Is ilyen. ’ Az egyházi,, életnek központja i a: templom,/és. a lelkész. JÉnnejy'.'' kellene az egész ..egyházi testben cii/cpláfüithi' lit lelki életet adó isteni beszédet. Leiietsékes-é ez Én azt hiszem, hogy a lelkész egymagát erre még a legkisebb faluban sem kápas,"annyival kpvésbé képes aztán nagyobb -varosokban, :ífpr„o...Martin, Vásárhelyen és mps sok tanyákkal ^bíró helyekén az egyházi tagok felé nem mehet'' templomba 8 igy ezekbe írem' czirká'l az evahgyélioYb-i'hit-és élet. Debreezenben sem megy niifidrn /ember á templomba 8 igy, ott seui-.-ezirkái .mindenkjben w evangyeliomi hit és élet, de nem czifjtól,.az min­den .iTrr csak .példánk ynilitein —- liájdu-bosZÓV- niényi, békési es török ■szentmiklóSLsito ref. egy- házfá'gpk'Bart "Áé'rn.' 8'így az eieduVény mi? Azök, kikbeii nem czirkál az'evangyeliomi élet, a-zok meghalva leesnek az egyház bestéről. S iiipen vap pddig .is, jövőben .pedig még; nagy obi) mérv­ben a. reformat,us egyház, összezsugorodása. Hat ezt ;iz 'összezsugorodást kell megszün­tetni, ezt pbifig L%ak a "belniissió folytán /lehet. iiV ■ Mi'h'át az a bel misszió. Altnak eszközlése, hogy az egyház minden tagimbandiiktessen, az evan- gytfliomi hit és élet... Azt liigzein. p.z már csak ma­gyarul is megértbe,tó dolog. ' ■ Hát mi áltál eszközöljük ezt?' ••'. í • i Biferthy nem -cselédotllouok, mester-beszál­lók, temetkezési egyletek,itpénzjntézefceÉ és még a jó ég tudja micsoda egyletek' alakítása által, hanem az elő Isten beszedőnek,‘a nieg pem ha­0 reájuk■■■■nézni; s az ilyen falvakból alig válik be '«r.kato.iiának, egy .„vagy, lyjt ifjú, a többi mint szűk mellű,jézna termetű; megromlott szervezetű haza bóesáftaíik, hogy itthon tengesse nyomorult éle­tét s, szüleitől öröklött é's a pálinkaivás folytán csák hövelcédett nyavalyája' által időnek eiőtte sírjaim tászitassék. , t.-r « "v—'Figyelemmel végignéztem az anyaköny- Vét s itóhól/aHegszomorubbb tapasztalatokat sze­reztem. EzSlött ötven évvel volt e helyiség la- - kosainak' száma 2525 és ezen népességből évente frtégpaitak 75;-en, 100-an, születtek . pedig ,éven- Ifént 150-én, 160-an. Ma már az Összes népesség száma csak 1530 és ebből a majdnem felényi / - ázámu. népességből meghal.mp év^ftkéht 80—,90, "■< ‘születik' pedig évenként 45—50 .gyermek. Szó-, linóm adatok ezek tisztelt barátaim 1/'Azelőtt min­den .száz . lélekre esptt 8—4 halott, ma , minden száz létekből meghal 6. Tehát a halálozási eset épppn két annyi ma, mint., ezelőtt Ötven. évvel volt, ■ iáikor a pálinkaivás nem volt még igy el­terjedve, .mint ma már van. — Azelőtt született minden 100 lélek úrim/"6, ma pedig 'születik min­den száz lélek után 3. Azelőtt a meghaltak jég; nagyobb része 70—80 esztendős korú volt, ma 65 éven felüli egy sincs a holtak, között s a leg­többen 40—50 év között már elhalnak. Ezek az adatok — melyeket nem én gon­doltam .ki, de nagy lelki fájdalmamra — a leg­biztosabb forrásból meri tettein, elég , világosan, elég érthetően szólnak hozzánk s kérnek, inte­nek arra bennünket, hogy a pálinkaivástól, ettől a — jelekre és testre egyaránt káros hatással biró — méregtől őrizkedjenek. Családapák önök többnyire mind; gyerme­keiknek jobbiétéért, boldogságukért élni, halni kész szülök . . Ha valaki azt mondaná önök kö­zül akármelyiknek is: so se gondolj azzal a gyer­mekkel, inkább azon légy, hogy az minél sat­nyább legyen, hogy lelkere nézve buta, testére nézve gyenge, erótelen legyen, adj neki mérget, mely, megöli őt időnek előtte . . nemde meghá­borodva utasítanák bolond beszédével az ilyen gonosz lelkű tanácsadót; és még is lássák, ’-t— habár nem is öntudatosan és szándékosán, de ezen bolond tanács szellemében járnak el akkor, midőn a pálinkaivás által megromlott testi szer­vezetek minden gyengeségeit — az 'öröklött vér­ben már átadják gyermekeiknek, azoknak a sze­gény ártatlan teremtéseknek; kik ügy örülnek az | életnek, úgy szeretnének jó egészségnek örvendve I sokáig-élni . . de az öröklött gyengeség s a szü- j lök példája után megkezdett és '.folytatott1 pálin- / kaivga. következtében — csak kinos és rövid | .életre vannak kárhoztatva. ‘ ' Azért édes atyámfiái, gyermekeik nevében, azoknak az ártatlan terémtésekiiek nevében is. kérem önöket arra, hogy* a pálinkaivással hagy- i jutlak fel. ' j Mély csendességben hangzottak el a jó lel-: kipásztor eme szavai, látszott az arezukon, liogy'j e szavak hatottak, hogy bejutottak oda, hot a1 lelkiisméret nltidtá eddig csefides álmát . . . „és1 ugyancsak rázzák fel álmából az alvó lelkiisme- • retet s az mintha már ébredni kezdene ben,nők.. , Az öreg Filótás meghatott an állt fel és a többiek felé fordulva igy szólt: — Atyámfiái! Ugy-e csak . sokat tanultunk hia1 ü jó tisztelendő úrtól . . . Áldja meg Isten ötét,’ a miért a mi javunkért, boldogságunkért annyi fáradságot tesz. Hát most már azt mondom : egy sem * lesz közülünk jóra való ember, a ki még ezentúl is pálinkát iszik. Én ózzál az em- I bérrel nem fogok kezet sóba . . . Adjanak kezet j nekem azok, kik velem együtt éreznek, kik ve- 1 lein akarnak tartani. 1 Alsó-őrs. És az emberek egy ni ásután .siettek kezet adni az .öreg Filótásnak, ki ott .állt közöttük lel­kesült arczczal s könnyező szemekkel . . . A lelkész meg volt lépettre a hatás által s nagy örömmel nézte, mint fognak .kezet az öreg Filótással műid, mind. Amint a jelenetnek vége volt, felkelt he­lyéből és tő isekeiret fogott? az üreg Filótással, azután igy szp.lt: t — Engem az Önök lelkesedése "igen meg­hatott és én hiszéin,' hogy itt emberek vannak mindnyájan, kik az adott- szót . megtartják s igy már is a legjobb*reménységben vagyok afelől, hogy önöket sikerült megnyernem a jó ügynek, dé azért ihég’ís arra kérem önöket,! hogy komoly meggondolás után tegyenek >csak fogadást, azért gondolja inég magát mindenki, hogy lesz-e eleg eieje a fogadás megállásunk-Holnap este azután mikor ide megint összejövünk, ünnepélyesen.nyi­latkoztassa ki mindenki, a ki akarja, hogy ő tagja lesz a mértékleteöségi egyletnek,' mely itt- meg fög alakulni holnap s a taniró ur-szives lesz. majd egy pár sorban megírni - azt, aminek: aztán, a ne­vet mindenki aláírja. Most pedig a .jó,Istent ké­rem, hogy a mi nemes elhatározásunkhoz adjon nekünk erőt. Áldja meg iizdsten-önöket; kik mai elhatározásukkal egy jobb jövendő"alapját tették álé. Köszönöm ezen elhal,árözásakut .Isten, az ein- ! bérrség, a haza és ártatlan.gyeRmekeikíimyóben .. Áldja még az Isteir mindnyujokat ! Adjon Isten jóáejszakát. -» * "■ u Áldja még az Isten jAAisztelendő urunkat is, jegyé áldot.tá iniiideu «lépését . . Hangzott fel e jó' kívánat mindenfelől . ... s azután a népség oszolni kezdett hazafelé. Folyt. kov. Á' ,"e ;.3hIn' Döméiig Zoltán.

Next

/
Thumbnails
Contents