Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-10-22 / 41. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Persze, hogy annyira még nem izmosodtak hangszálagai (!) hogy nagy hangú ostentatióval hiresztel- hesse urbi et orbi : at ego sum! Nem mondom ón, megpróbálhatta volna már levetni rövid szoknyácská-í ját, hogy hosszabbal cserélje föl; hanem hát illik az egy kissé az e fajta personákhoz, hogy hamupipők- ségüli tudatából gradatim ébredjenek föl. Különben malapropos jő inkriminált passusodnak az a „Jegyzőkönyv“, melyet ezennel bátorkodom közrebocsátani, bizonyságlevelül az iránt, hogy „holmi aprólékos akadályok“ daczára is existál nálunk a csöndesdeden nyugovónak vélt lelkészegyesület. íme édes barátom! Ä „Tiszavidéki lelkészi kör“ V.-Orosziban tartott gyűlésének jegyzőkönyve. Jelenvoltak: Bélteki Albert elnök; Mándy Benő al- elnök; Jakó Sándor, Nagy László, Kormány Bertalan, Kocsis József, Kovács Károly, Szeöke József, Thury Zsigmond, Mártha József, Kiss Bertalan, E. Varga Lajos tagok, Csiszár István és Sipos Mihály s. lelkészek. 1- ső szám. Elnök rövid üdvözlő szavak után megnyitván a gyűlést, minthogy a lelkészi kör választott jegyzője jelen értekezletről elmaradt: felhivja a jelenlevőket az értekezletre jegyző választásra. Elnök fölhívására jegyzőül ez értekezletre F. Varga Lajos kéretik föl. 2- ik szám. Elnök emlékezetbe hozza legutóbbi Botpaládon tartott értekezletünknek ama megállapodását, mely szerint az emlitett értekezleten F. Varga Lajos köri tag által a lelkészi egyenruha viselése tárgyáról tartott értekezése kiadatott Kiss Bertalan köri tagnak bővebb hozzá szólás, illetőleg megvitatás végett, azzal az egyenes megbízással, hogy jelzett értekezésre teendő megjegyzéseit e mostani értekezletünkön terjessze elő. Kiss Bertalan tiszttársunk pedig pár szóval kimentvén magát az alól, hogy kapott megbízatásához képest jelzett értekezésre vonatkozó észrevételeit nem tette Írásba: szabad előadásban terjeszti elő megjegyzéseit, észrevételeit, mik lényegileg abban határozódnak, hogy F. Varga Lajos tiszttárs sokkal eszményibb szempontból indult ki tárgyát illetőleg, sem hogy azt a gyakorlati élet rideg valóságával egy könynyen összeegyeztetni lehetne, azt mondván, hogy isteni tisztelet és isteni tisztelet között különbséget tenni nem tud; mert a valóságban bizony nagy a különbség a hétköznapi és vasárnapi isteni tisztelet között. Különben ha valláserkölcsi szempontból felolvasó tapasztalati tényekkel be fogja bizonyítani vitatott álláspontja jótékony hatását: akkor ez oly argumentum lesz, mely előtt okvetlen meg kell hajolni. De hiszen még az is kérdés, hogy egyáltalán mi jelentősége van épen mi nálunk kálvinistáknál a palást viselésének, holott hitünk fejedelme sem hordozta, s általán ha viselése eredetét kutatjuk, alig tudunk vissza menni a múlt század utóbbi folyamára. Annálfogva talán helyesebben jár el az közülünk, a ki ilyes külsőséggel nem kiván hatást gyakorolni. A mi már a lelkészi egyenruha kérdését illeti: előadó úgy látja, hogy nálunk alig van jövője bárminemű egyenruhának is; ha valamilyen lehet, ez ő szerinte sem igen lehet más, mint a reverenda. Ellene azonban mindenesetre nyomós kifogások emelhetők. Az, hogy a r. kath. papságtól vennők át, még hagy- ján, mert hiszen vettünk mi át egyebet is, a mi üdvös. De nem kicsinyilendő az az ellenérv, hogy mi nem vagyunk külön kaszt rendszer tagjai, csak egyszerű ige hirdetők. S akkor a mikor a reverenda a kozmopolitizmusnak a visszatükröztetöje, mi pedig mint par excelence magyar egyház tagjai funkciónknál is óhajtjuk nemzeti typusunkat visszatükröztetni: messze-messze jövőben látja azt az időt, a melyben a reverenda közöttünk polgárjogot nyerend. Egy azonban mindenesetre óhajtandó, az nevezetesen, hogy a külső megjelenés sokféleségét kerülendő, tisztességes, külalakzatilag is teljesen megfelelő — de nem sürü gombos, hosszú, most törvényesen megrendelt — öltöny hordásában állapodnánk meg. A szépen folyó szabad előadásért tolmácsolván elnök az értekezlet elösmerését: a megindult, széles mederben mozgó eszmecsere után elfogadja értekezletünk Kis Bertalan tiszttársunk amaz indítványát, hogy: „tekintettel a lelkészi fuuctiók fenségére és arra, hogy e functiókat épen mi lelkészek vagyunk hivatva már a külső megjelenés által is a magok magas niveauján föntartani s tekintettel arra, hogy a functio- nárius lelkész ünnepélyes megjelenése úgy magára a lelkészre, mint a közönségre emelöbb hatással van s igjr a lelkészi functiók komolyabban vétele a vallásos erkölcsi érzület fokozásának — ha nem is első rendű, de épen nem kicsinylendö eszköze: közóhaja lelkészi értekezletünknek, hogy a lelkészi külső díszt emelő palástot úgy a hétköznapi, mint a vasárnapi istenitiszteletek alkalmával minden functionárius lelkész felöltse. A. mi pedig a formaruhát illeti: szinte magáévá teszi Kis Bertalan tiszttársunk amaz indítványát. hogy : „lemondván a reverenda formaruha gyanánt való elfogadásáról, de óhajtva, hogy e tekintetben egyöntetűség lépjen köztünk életbe: bevárandó a zsinatnak ide vonatkozó intézkedése.“ 3- ik szám. Nagy László kartárs kérdésbe teszi, hogy : „egy áttért egyén kiskorú gyermeke, ki az 1868. évi Lili. t. ez. értelmében követte áttért szülejét az uj vallásfelekezetbe, hogyan, melyik anyakönyvvezető utján igazolhatja születési idejét s vallási hovatartozandó- ságát ?“ A fölvetett kérdés több oldalról megvitattat- ván: egyező véleményre értekezletünk nem juthatott ; nyílt kérdésnek hagyja hát fönt az egészet s fölhívja körünk tagjait, hogy a jövő érte- kezeleti gyűlésig sajtóban próbálják fölvetni s megvitatni a kérdést, sőt általán szívesen venné, ha bárki is értesülvén e kérdés fölvetéséről, hozzá szólana, világosságot derítene reá s egyúttal a hozzánk áttérők belajstromozására, egy teljesen megfelelő rovatos iv mintázatot szerkesztene s hozna nyilvánosságra. 4- ik szám. Fölemlittetett értekezletünkön, hogy egynémelyik tiszttárs nem tartja magát a statutumilag megállapított stólák szedéséhez, mi által nem kevés kellemetlenséget okoz más, statútumokhoz alkalmazkodó lelkésztársainak. Fölemlített körülmény sok kellemetlenséget okozó voltát jól ösmervén lelkészi körünk tagjai, de mivel e tekintetben a maga hatáskörében csak annyit tehet, hogy a kör tagjait egyöntetűségre kérje: megkerestetni határoztatott a nt. egyház- megye, miszerint lenne szives a stólák, különösen az esketési stólákra nézve — a most elma- gyarázást tűrő statútum helyett — egy minden félremagyarázást kizáró statútumot szerkesztetni s azt általánosan kötelezővé tenni. 5- ik szám. Szóba hozatván, hogy hány és hány oldalról okoz kellemetlenséget egyes lelkésztársaknak az ünnepek 8-ad napi, profán kedvtelés okáért való meg- ülése, holott már ez évszázad elején kimondotta egyházkerületünk a 3-ik ünnepnap eltörlését: értekezletünk megkeresni határozza a nt. egyházmegyét, hogy erkölcsi súlyának teljes erejével hasson oda, miszerint a közgazdasági szempontból is ennyira káros, a vallásosság és erkölcsiség
