Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-10-22 / 41. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA szempontjából tekintve pedig annyira demorizáló, üdvös czéljából egészen kivetkőztetett 3-ad napos ünneplést elvalabára egyházmegyeszerte beszüntessék egyházaink. 6- ik szám. Ohajtásképen felmerült: vajha évenkénti egyházmegyei közgyűlésünk egyike állandóan ezen mi vidékünk központján F.-Gyarmaton tartassék, s ama figyelmeztetésre, hogy e tárgyban már inditványt is terjesztett egy néhány egyházunk képviselője a nt. egyházmegyére, de ez az inditvány legközelebbi e. m. gyűlésünkön nem tárgyaltatott: lelkészi körünk a felmerült óhajt teljesen indokoltnak találja s tekintettel arra, hogy e tárgyban már inditvány fekszik a nt. esperesi hivatal asztalán, kijelenti, hogy ahoz az indítványhoz ezennel támogatásával járul, azt magáévá teszi s annak a jövő tavaszi közgyűlés tárgysorozatába való fölvételét kérelmezi, nem csak, hanem oly időben kéri ennek a majdan gyűlésre egybehívó esperesi körlevélben leendő tudatását, hogy az érdekelt egyházak képviselői a tárgyaló gyűlésen megjelenhessenek7- ik szám. Kiss Bertalan tagtársunk indítványozza, miszerint kerestessék meg az egyházmegyei közgyűlés az iránt, hogy szemben az eddigi tájékozatlansággal, a gyűlés megkezdésének idejére a megállapított tárgy- sorozatot nyomtatott lapon a gyűlés tagjainak kéz- besittesse, illetve hozza tudomására. Az inditvány közhelyesléssel fogadtatott s az egyházmegyei közgyűlés e tárgyban szintén megkerestetni határoztatott. 8- ik szám. Inditványoztatott, hogy lépne be lelkészi körünk a szatmári protestáns irodalmi kör tagjai közé. Az inditvány ellenmondás nélkül elfogadtatván, kimondatik, hogy „tiszavidéki lelkészi körünk“, mindaddig mig fent áll, a „szatmári prot. irodalmi kör“ rendes tagjául tekinti magát s ennek bizonyságául évenként 2 frtot fizet nevezett irodalmi kör pénztárába. Kmf. Hitelesíttetett azonnal: BÉLTEKY ALBERT, mk. értekezleti elnök. A 7-ik szám kivételével, melyet indítványozó szerkesztett, jegyzetté : F. VARGA LAJOS, m. k. ad hoc jegyző. Azt hiszem, édes princzipális uram, hogy e jegyző- köny od oculos demonstrálja azt, hogy a lelkész egyesület eszméjét, mi a mi szegény körünkben nem engedtük végkép elaludni, nem, sőt testet adánk annak, lelket önténk belé s e lélek tüzét, lángját a mi olajos korsócskánk tartalmával igyekszünk ápolni, éleszteni. Nagyobb conceptiót igénylő tervekkel, mesz- sze kiható dolgok létesítésével persze még nem dicsekedhetünk ; de hiszen — én Uram! — még csak rövid szoknyácskában járunk; majd ha elmúlnak a „bakfis“ évek, túlesünk a lámpalázon, akkor talán mi is otthonosabban érezzük magunkat az alkotások terén. Egy dolog bizonyos, az nevezetesén, hogy: bár kitelnék még egyházmegyénk lelkészi karából még olyan 3 egyesület kerete mint a mienk : a mienken kívül más lelkészi kör idáig még nem létesült. Pedig a mi óhajunk is, hogy létesüljön, s az igy létesült különböző lelkészi körök ismét egyesülve szervezkedjenek, aztán együttesen, karöltve munkálkodjanak azon a mezőn, melyen te szerinted is anynyi, de any- nyi a megérett gabona, hozzá oly kevés az arató. Talán ez is meg lesz még valamikor. Minél előbb, annál jobb! Minket jól eső érzés tölt el annak tudatában, hogy a kezdeményező lépést megtettük, a régi ösvényen uj csapást törünk s haladunk — ha nem gyors szárnyakon is, de nem épen sikertelenül. Végül megfogod engedni t. barátom, hogy e hozzád intézett sorok végén lelkészi körünk szives köszönetét tolmácsoljam Mándy Benő kartársunk és kedves neje ama lekötelező előzékenységéért, mely- lyel körünk tagjait hajlékába fogadta, magyar, zamatos vendégszeretettel ellátta. A viszontlátásig Isten veled! Majtis, 1892. október hó 17-én hived F. VARGA LAJOS. lapszemle:. — A „Prot. egyházi és iskolai Lap“ közelebbi számában Eötvös K. Lajos tanfelügyelő „A protestáns nőnevelés“ feliratú czikkében előre bocsátván, hogy a protestáns felsőbb leányiskolák felállítása által rövid időn megközelítheti a prot. nőnevelés országszerte azon színvonalat, melyre emelkedését a korszellem megköveteli s maholnap versenyre kelhet az előzőleg tért foglalt katholikus zárdái nőneveléssel — egy nagy hézagra, egy végzetessé válható nyitott sebre mutat a prot. nőnevelés terén, melyet mielébb orvosolni kell a zsinatnak. Ugyanis nincs egyetlen prot. tanitónőképezdénk, sem egyetlen prot. kisdedóvó képezdénk az országban. Megfoghatatlan, hogy miként mulaszthatták el a prot egyházak mind a mai napig a tanítónők képzését, holott a kath. főpapok Esztergom, Kalocsa, Eger, Nagy-Várad, Szatmáron tanítónő- és kisdedóvó képez- déket állítottak már. Ezt kell tennünk nekünk protestánsoknak is. Czikkiró úgy véli ezt legkönnyebben valósithatónak, ba felsőbb leányiskoláink mellé — melyeknek 5. és 6-ik osztályából államérvényesen át lehet lépni a tanitónőképezde 2. és 3-ik osztályába — még két osztályú tanitónőképezdei tanfolyamot állítunk. Csak ez a két évi tanfolyam lenne hát berendezendő, a mi nem kerülne sokba, ha ezt oly városokban áílitanók fel, hol prot. tanitóképezdék s középiskolák vannak, mert az itt működő tanerők, mint óraadó tanárok bejárhatnának a tanilónő képezdébe. A kisdedóvónöket képző intézet minden megter- heltetés nélkül felállítható a felsőbb leányiskolák mellett, mert ezeknek 5—6-ik osztálya képezheti a két évi tanfolyamot, csupán egy gyakorló minta- ovoda szükséges, a mit az illető városok szívesen bocsátanak az intézet rendelkezésére. Ajánljuk e fejtegetést a kivitelre hivatott intéző körök megérdemelt figyelmébe. Prot. szellemben képzett kisdedóvónők nélkül leánynevelésünk alól hiányozni fog a fundamentom. E bajra már mi is rámutattunk. — Az erdélyi „Protestáns Közlöny“ 41-ik számában a két protestáns egyház közös ügyeiről irt vezér- czikkében azt mondja, hogy első sorban közös ügyj nek tekinti mindkét felekezet részéről a lelkészek, tanárok és tanítók fizetési minimumának megállapítását. A két egyház vezérférfiai vannak hivatva arra, hogy e téren szavukat, tekintélyüket, befolyásukat fölemeljék és föltárva a prot. papság nyomorúságos helyzetét, a magas kormány előtt az államsegély fölemelését sürgessék, követeljék, nem pedig az úgynevezett közpapság, melynek minden szava csak pusztában kiáltó szó, mert irányadó mindig csak az lehet, a mi méltó helyről jő. Vezetőink pedig jól tudják, jól látják a tarthatatlan helyzetet, és ha ők nem emelnek szót érdekünkben, bizony ne csudálkozzanak, ha megcsappan a kedv, megrendül a bizalom! A protestáns napilapról czikkiró azt mondja, hogy nagy szükségünk volna egy prot. orgánumra... ] A fennálló sajtóhoz hiába fordulunk, mert az felekezeti dolgoknak ritkán enged tért s ha enged, akkor
