Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-12-24 / 50. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 3 * A püspöki koriferencziák másik tárgya volt a kongrua és autonómia. Nem tudom, megfigyelték-e jól t. olvasóink a Schlauch indítványát. így hangzik az rövid kivonatban: A püspökök, káptalanok, javadalmas rendek és prépostságok tiz millió forinttal járuljanak az alsó papság dotácziójának javitása, __ esetleg tanintézetek segélyezéséhez. Ezen tiz millió 0 felségének és a kormánynak beleegyezésével bekebeztessék az összes magyarországi nagyobb egyházjavadalmakra s e 10 millió évenkénti kamatját egy központi pénztárba fizessék. E központi pénztár kezelése, egy, a püspökökből, káptalanokból s más egyháziakból alakítandó, és Ö felsége, mint legfőbb kegyur által ugyanannyi, a püspöki kar felterjesztése folytán kinevezendő világi katholikusokból álló központi tanácsra bizatik. Ezen testület hatáskörébe fogja vonni a kongrua, az autonómia, az iskolák és plébániák és általában a katho- likusokat érintő ügyeket, Nos ez a beszéd jól magyarul annyit tesz, hogy a püspöki kar betáblázás által biztosítja a kath. egyház javára az egyházi javakat, — az ezek feletti intézkedés joga kivétetik a felelős kormány kezelése alól s ráruháztatik az autonom testületre, melyet a püspökök alkotnak össze. Rég tudja mindenki, hogy Schlauch logikája te- kervényes, a fentebbi indítvány is ezt mutatja. De a jó magyar házi ész a görbét is egyenesre vonja s az ilyen beszédekre azt mondja: abból ugyan paszuly se lesz ! Zichy Nándor gróf egy meg nem nevezett — talán csak in specie létező elvtársához egy levelet intéz a „M. Á.“-ban, mely úgy tekinthető, mint a kath. főrendek állásjelzése. E levélből idézzük a következőket: „. . . Ki kell mondanunk, hogy a mozaizsmus egyszerű reczepcziója, olyan értelemben, minővel a kér. konfessziók reczepcziója bir, lehetetlen, és pedig egyszerűen azért, mivel a reczepczió a reczipiált kon- fesszió hitelvének befogadása minden konzekvencziá- jával együtt; mi pedig a mozaizmus hitelvszerü szo- cziális szervezkedését szintoly kevéssé reczipiálhatjuk, mint annak összes morálját . . .“ „A polgári házasságot az evangélikus egyház határozottan visszautasította. A reformátusok el nem fogadták, hanem elnapolták a határozott állásfoglalást. A katholikus és görög hitelvénól fogva nem fogadhatja el. Világos tehát, hogy a kötelező polgári házasság az ország nagy konfessziói egyikének sem kell.“ ,,A kötelező polgári házasságot vagy a forradalom, vagy az állami hatalomnak a katholikus egyházzal folytatott tusái hozták létre. Fracziaországban az első forradalom szülte és I. Napóleonnak a pápasággal folytatott küzdelme tartotta fenn és terjeszté ki foglalásai által minden más államokra is. Olaszországban a pápaság elleni küzdelem hozta újabban létre és tette utóbb kötelezővé. Poroszországban a kulturharcz alatt vált a polgári házasság kötelezővé. A katholikus államokban, a katholikus felfogás szerint, az akatholikus államokban azok gyakorlata szerint, amott rendszerint a felbonthatlanság, emitt a felbonthatóság irányában érvényesült a gyakorlatban. Vegyes konfesszióju államokban egyöntetüleg nem létezik kötelező polgári házasság, legalább úgy, hogy arról határozott fogalmat szerezhetnénk. Angolország, az Egyesült-Államok a házasság dolgát, nem kötelező polgári házasság alapján rendezték. Ott, ahol kötelező polgári házasság létezik, a közerkölcs hanyatlott. Ezt Francziaország eléggé bizonyítja. Belgiumban a házasság vagyoni üzlet színét viseli. Berlinben a keresztség nélküliek száma, a kormány minden törekvése daczára, megdöbbentőleg növekedik. Alkalmas-e a kötelező polgári házasság a különböző konfesszióju államokban az ellentétek kiegyenlítésére ? Ezen kérdésre gyakorlati adattal nem felelhetünk. Elméletileg a konfessziók egyike vagy másika a győztes, de felfogásunk szerint mindenike vesztes: az semmi esetre sem szolgál a jogosult vallásszabadságnak. A kérdés tehát az: miért vétetett fel a kötelező polgári házasság a kormány programmjába? E kérdésre pedig a kormány azzal felel, hogy csak annak behozatala után lesz az 1868: Lili. t.-cz. revideálh ató. De a kettő közt nincs belső összefüggés, a mit logikailag bizonyítani felesleges, mivel kétségtelen is. De a kormány ezen feltevésének csakis akkor T Á R C Z A. Karácsony este. Isten hozott nyájas karácsony! Várva-várt kedves ünnepem — Szivem előtted im kitárom És zendtil vígan énekem Zeng ajkamon hő ima s hála . . . Az örökkévalóhoz szállva, „Ki szent Fiát küldé értünk, Hogy megváltónk lenne nékünk“! Házam templom mindig ez estén S lelkem gyönyör közt andalog; Jézus bölcsőjét felkeresvén Zengnek körültem angyalok. Fejem felett csillag világol . . . S ének hallatszik messze-távol: „Nagy örömöt most hirdetek, Melyen örvend ti szivetek !u Áldott Jézus! — jöjj be vendégnek Szerény lakomba — s légy velünk, Igaz! — csillárok itt nem égnek Tömjénünk s myrhánk sincs nekünk. Halld meg imáit gyermekimnek Vedd el keservét sziveinknek. „Jövel! csinálj csendes ágyat, Szivünkben magadnak házat“. Isten hozott nyájas karácsony! — Várva-várt kedves ünnepünk — Árassz áldást szét a világon S uj szivet lelket adj nekünk. Terjeszd köztünk a békességet A hitet és a reménységet Mert „ha igaz hitünk lészen Jézus miénk lessz egészen.“ (Jármi.) KOSA EDE.
