Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-12-10 / 48. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

5

Erre elnök fölteszi a( kérdést, eltogadja-é a zsinat a 15-ös bizottság jelentését tárgyalási alapul. A zsinat töbsége elfogadta.

(^Folytatjuk.)

Részlet Apponyi Albert gróf nov. 25-iki beszédéből.

Olvasóink értesültek már a felől, minő enthusias- musba hozta Apponyi gróf a t. házat nov. 25-iki beszédével. Tagadhatatlan, hogy ez a beszéd úgy eszmei tartalmának, gazdagságát, mint kidolgozásának formai szépségét tekintve, egyike a legszebb szónoki remekeknek. De talán nem csalódunk, ha azt állitjuk, hogy mégsem eszme gazdasága s formai tökélye volt az, mely az egész házat magával ragadta, hiszen Apponyi akárhányszor excellált már hatalmas parlamenti szónoklataival, hanem az egész szónoklatán átomló ama mély államférfiul bölcseség, melylyel a szőnyegen forgó kétségtelen bonyolult és kényes kérdést recipiálta és traktálta. Úgy mondják Deák Ferencz óta hasonló szellemű és erejű beszéd nem hallatszott az országházban. Kern volt párt, nem volt felekezet, mely ne sietett volna elismeréssel adózni a nagy férfiúnak. Perczekig tapsolták, éljenezték újra, meg újra ellenzékiek és kormánypártiak is. V a j a y papképviselö, kinek előző napi ultramontán illatú be-. szédére reflektálva kezdé Apponyi beszédének a polgári házasságra térő részét, lelkesülten sietett hozzá. Úgy mondják, hogy Samassa egri érsek is lemenve a) főrendek karzatáról ekként fejezte ki előtte elragadtatását: „Az eszmék fensége és magasztossága, valamint az érzelmek nemessége késztet kalapot emelni ön előtt!“ Sőt a főrendek karzatán jelen volt protestáns püspökök is a legigazabb lelkesedéssel nyilatkoztak Apponyi beszédjéről. Hát méltán. Olvastuk a beszédet egész terjedelmében, és csakugyan lehetetlen kitérni hatása, mély _ impressiója elöl — azt hisszük — még a „Magyar Állam“ embereinek is. A lapok kivétel nélkül mind magasztalják Apponyit. Uni sono megegyeznek abban, hogy a beszéd egyházpolitikai része kitűnő volt s annyi theoria után igazi praktikus politika. Ily szenzáczió mellett lehetetlen visszatartani magunkat attól, hogy a nagy tetszéssel fogadott beszéd egyházpolitikával foglalkozó részét bő kivonatban ne közöljük. Mielőtt azonban helyet adnánk neki, nem állhatjuk meg azt sem, hogy ne figyelmeztessük olvasóinkat arra, mikép a ragyogó beszéd fő főérvelései, azok t. i. melyek leginkább hatottak, így P- °- konkrét példával való hivatkozás, ama nagy bizonytalanságra mely hazánkban a házassági [ jog terén fennáll, aztán a szomszédos és kath. kül- államok házasságjog viszoiyyainak feltárása, nem különben a nálunk uralkodó bizonytalanság miatt a felekezetek közötti békés egyetértés megszavazása élénk sziliekkel ecsetelve — protestáns részről unos-untig föl-föl hozattak már, de süket fülekre találtak. Egy Apponyinak kellett azokat csoportosítani s világ elé tárni, hogy meggyőző erejök lehessen. Kern baj, ha igy van is, csak aztán elvalahára igazán belátnák az érvek súlyos voltát azok a tényezők, kik hivatva vannak szálára kibontani kuszáit egyházpolitikai viszonyainkat.

Apponyi beszédének ide vonatkozó része igy hangzik :

Hivatkova arra, hogy a kormány egyházpolitikai programmjának megvalósítását többnemű, subjectiv és objectiv nehézségek gátolják, igy folytatja:

„Yajay t. képviselőtársam felszólalása bejelentett egy nagy nehézséget, mely ezen programm megvalósításának útjában áll.

„És én azt hiszem, hogy hazafias kötelességet teljesítek akkor, mikor az ő felszólalásának ezen részével foglalkozom, (Halljuk! Halljuk !) és azon nehézségeket, melyek az ő felszólalásában bejelentve vannak, tőlem telhetőleg elhárítani, vagy legalább csökkenteni iparkodom. (Általános élénk helyeslés.) A t. képviselő ur, — és nem egyedül áll e tekintetben — a házassági reform és a polgári házasság ellen bejelentett egy elkeseredett harczot, elkeseredett ellen- akcriót az általam mélyen t. egyházrend részéről. Én óhajtom és akarom remélni, hogy azon ellenakczió az elkeseredettség jellegét nem fogja nyerni, (Általános élénk helyeslés.) mert nem hiszem, hogy ez akár az ország nyugalmának szempontjából kívánatos, sőt megengedhető, akár , az egyház érdekének szempontjából helyes volna. (Általános élénk helyeslés és tetszés.)

Én a legteljesebb objektivitással óhajtok e kérdéssel foglalkozni ebből a szempontból, (Halljuk! Halljuk !) azon hazafias kötelességnek érzete által indíttatva, hogy kiki tegye meg a magáét e tekintetben, hogy a keletkezőiéiben lévő tűz, ha lehet eloltassék, vagy annak magasabb fellángolása meggátoltassák. (Általános élénk helyeslés.)

És e tekintetben nekem csak amplitifikálnom kell azokat, amiket e házban és e házon kívül eddig is mondtam; csak ki kell bővitenem azokat az érveket, a melyekkel már többször megindokoltam, hogy a házassági jog terén fennálló viszonyok absolute tarthatatlanok, hogy azoknak tovább fennálása semmiféle szempontból nem engedhető meg. Mert ha ez be van bizonyítva, akkor a kérdés úgy áll előttünk, hogy itt Magyarország jelenlegi fejlődési stádiumában egy nagy és elutasithatlan társadalmi szükséggel állunk szemben; a társadalmi szükségek pedig életrevaló nemzeteknél okvetlenül megnyerik kielégitésöket, mert a nemzetnek összes élő erői arra törekednek, hogy azok kielégítést nyerjenek, (Helyeslés) és nagyon hibáz minden tényező, legyen az bármily tiszteletreméltó, bármily hatalmas, ha ilyen mellőzhetlen társadalmi szükségletek kielégítésének útját akarná állani. Általános élénk helyeslés és tetszés.)

A társadalmi szükséget indokolja pedig először az a, valóban megdöbbentő nagy jogbizonytalanság, a mely a házassági jog terén fennáll és amely ebből kifolyólag,a polgári társadalom összes jogviszonyaira kiterjed. Én ajánlom azoknak, akik e tekintetben talán kevésbbé tájékozottak valának és még némi kételyeket táplálnak, többek közt a „Jogtudományi Közlöny“ utolsó számának az elolvasását. Egy flagrans eset van benne előadva, egy eset a sok közül, a mikor a következők történtek: Egy „X“ nevű református Erdélyben, ahol tudvalevőleg a házasságok fölött való bíráskodással a ref. egyházi tövényszékek is föl vannak ruházva, házasságát felbontatta az illetékes református egyházi törvényszék által, a mely államilag is jogérvényes Ítélettel a házasságnak föbon- tását mondotta ki. Később ugyanezen református egyén, református lelkész előtt elvett egy katholikus nőt. 14 esztendő múlva ezen második házasságot is fölbontani kívánván, az alperes illetékesség szempontjából törvényszerint a katholikus szentszéknél indította meg a válópört. A katholikus szentszék nagyon helyesen, az egyházi törvényeknek megfelelően azt mondotta, hogy az első házasság felbontását nem ismerheti el érvényesnek, hogy tehát az illető református egyént még mindig első nejével törvényes házasságban élőnek tekinti, ennélfogva második házasságát jelenti ki semmisnek és az összes abból származó gyermekeket törvényteleneknek. (Mozgás.) Mindkét ítélet törvényes, mindkét Ítélet az állam törvényein alapul, mert hisz az állam törvényei reczipiálták úgy az egyik, mint a másik egyház házassági jogát és házassági judikaturáját. Tehát mindkét Ítélet törvényes, sőt helyes a maga házassági jogának szempontjából: és mégis a két ítélet egymással merev ellentétben áll. Az állam két törvényszéke, az államnak két ítélete egymásnak ellent'mond. És már most az egyik szerint a másik házasságból született gyermekek törvényesek, a másik szerint nem törvényesek.

Gyakorlatilag pedig az 1868,-iki törvények alap-