Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-12-10 / 48. szám

6 REFORMÁTUSOK LAPJA ján a leánygyermekek az anya vallását követvén, be vannak Írva a katholikus anyakönyvbe mint törvény­telenek ; a fiúgyermekek pedig az apa ' vallását, be vannak írva a ref. anykönyvbe mint törvényesek. Hát t. ház egy eset a sokból ama kibonyolithatlan jogi konfúziónak illustrálására, mely többféle, egymással nem kongruens felekezeti házassági jognak egyen­jogúságától ered. De t. ház, hisz tudjuk mindnyájan, hogy szom­szédságunkban mindenfelé a polgári házasság egyik, másik alakja már belévén hozva, a magyar állam­polgárok bonahde a külföldön kötnek oly házasságo­kat az ottani törvények szerint, melyek a hazában egyedül divó törvények szerint nem érvényesek. Te­szik ezt bonafi.de, megengedem, nem törvényes ala­pon, mert rájuk a hazai törvények mérvadók, de te­szik ezt, majdnem legyőzhetetlen, tévedésbe vezetve a tényleges helyzet által. És évek múlva jönnek rá, hogy gyermekeik a hazai intézmények szerint törvényteleneknek tekintendők és családjok belbékéje és anyagi jövője is a legnagyobb veszélyben van. Hát t. ház, tarthatók-e a jogbizton­ság szempontjából ezek az állapotok? De tovább me­gyek : tarthatók-e a közmorál, a közerkölcsiség, a házassági kötelék szilárdsága szempontjából? (Általá­nos élénk helyeslés!) És megvallom a közmorált bántó jelenségek észlelése volt az, mely engem lassanként és fokonként meggyőzött a reform, föltétien szüksé­gességéről. — Mert lehet mondani, egész Európá­ban nincs ország, a melyben a házassági kötelék lazasága, a házasság felbontásának könnyűsége oly mértéket ért volna, mint minálunk. Szomorú hírnévre vergődtünk Európában. Idegen államok polgárai igen sajátságos, egyes megjelenésükben néha nevetséges, de összeségükben szomorú kerülő utakon iparkodnak maguknak a magyar állampolgárságot egyidőre meg­szerezni, csakhogy,ez időt családjuk felbontására fel­használhassák. (Általános helyeslés.) Lehet mondani, hogy a szomszédállamok összes családjoga és házassági joga szemetének lerakodó helye vagyunk. (Általános tetszés.) És ezzel össze vau kötve egy másik jelenség. Minthogy a kath. egyház­jog a házasság felbontását nem ismeri, minthogy val­lásváltoztatás utján a házasság felbontását igen köny- nyen lehet elérni: nap-nap után olvasunk eseteket, melyekben tisztán a házassági kötelék felbontása és uj házasság kötése végett vallási cserebere eszközöl­tetik. (Általános élénk helyeslés.) Már most kérdem, vájjon a közmorál, a vallás tekintélye, a konfessió szilárdságába és komolyságába fektetett hitnek ez állapotok megfelelnek-e? Nem a legnagyobb mérték­ben alkalmatosak-e ezek arra, hogy aláássák nemcsak a házassági kötelék szilárdsága iránti tiszteletet, ha­nem aláássák a vallásoknak tekintélye, a vallásos meggyőződésnek komolysága iránti hitet? (Élénk helyeslés.) Pedig. t. ház, a választás igy áll előttünk: vagy ennek a status quo-nak fenntartása, vagy az egységes, a házassági kötelék szilárdító, állami törvény- hozás elvére való áttérés. (Igaz! Úgy van! a bal­oldalon ! Mert arról talán nem álmodozik senki, hogy ezen állapotok szanálásának még egy módja is lehetne: hogy ezen állapotokat szanálni lehetne talán az ál­tal, hogy az egyik egyháznak házassági jogát ismét dominánssá tegyük és a többi egyházak házassági joga felett privilégiummal, tulhatalommal ruházzuk fel. (Igaz, úgy van!) Aki ily törekvéseket gondolna, aki ilyen terveket forralna, azt tudtán kívül, vagy öntudatosan, az ország belbékéjének legveszedelmesebb ellensége volna. (Igaz! Úgy van!) Mert, t. ház, hivat­kozott t. képviselőtársam tegnap a regnum Maria- numra s oly kifejezéssel ólt, a mely iránt a legben­sőbb hagyományos kegyelettel viseltetem; de ha ő ezzel azt akarta mondani, ha ezzel úgy akarta oda­állítani Magyarországot, mint egy tisztán katholikus országot, és ennek folytán azzal az igónynyel lépne fel, hogy törvényhozásunk ilyen jelleggel bírjon: ak- j kor ennek a feltevésnek, az elvekről nem beszélek, a tények a legmerevebben ellenmondanak. (Igazi Úgy van ! balfelől.) A statisztikai tények tanúsítják azt, hogy ezen országnak lakosságából 58 százalék az, a mely mind­két ritusbeli katholikus és 42, százalék, mely más egy­házak kötelékébe tartozik. És igen nagy különbség van, t. ház, a középkori és a modern államok közt. (Igaz! Úgy van!) Ázon középkori álllamokban, me­lyek egy fejedelem személyében és egy számra nézve csekély arisztokrácziában birták jogi egyéniségüket, a mely arisztokráczia személyesen végezte a védel­met és személyesen viselte az állami feladatok ter­heit : ott a fejedelmek és ezen kiváltságolt osztály­nak jellege, az egész államra rásütötte bélyegét; de a modern államnak, mely polgárai összeségóben bírja alapját, mely védelmét polgárainak összeségétől várja, mely fennállásának anyagi eszközeit a polgárok ösz- szességónek egyenletes adójából szedi, más jellege nem lehet, mint az,, amelyet neki polgárainak ösz- szesége kölcsönöz. (Általános élénk helyeslés.) És ha polgárainak összessége különböző egyházak, külön­böző felekezetek közt oszlik meg, akkor ez állami egyesség kardinális feltételeinek szétbontása nélkül nem lehet más az alapelv, mint az egyenjogúság és a szabadság. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Én ezért, t. ház, véghetetlenül sajnálnám azt, hogy ha ezen akczió, a melyet a t. képviselő ur ki­látásba helyezett, valóban megindulna. (Élénk helyes­lés a jobb és baloldalon.) Sajnálnám azt mindenek­előtt hazánk érdekében; mert a t. képviselő ur azt mondta ugyan, hogy ő ezen ellenakczió sikerében és eredményében nem kételkedik, a háznak másik olda­láról is azt mondták, hogy az eredményeken nem ké­telkednek és kiki győzelmét az általa képviselt és egymással szemben álló elvi irányzatnak tulajdonítja, e fölött nem akarok vitatkozni; bizonyos csak egy dolog: az, hogy akárki lenne a végeredményben győz­tes, maga a küzdelem a hazára nézve a legvégzete­sebb leendene. (Általános helyeslés.) És ezen küzdelem felidézéséért — szerintem — nem lehetne elviselni a felelősséget, mert erre a küz­delemre nincsenek provokálva az egyházi faktorok, (Igaz! ügy van!) mert a tervbe vett reform az egy­ház érdekeit nem sérti, (Igaz! Úgy van! általános helyeslés) s más államok tapasztalatai bizonyítják, hogy az egyházi házasságkötés nem szenved a polgári házasságkötés által .s én azt hiszem, (Igaz! Úgy van! balfelől.) hogy ebben az országban minden faktor oda fog hatni és közre fog működni, hogy az egyházi házasságkötés továbbra is általánosan érvényesüljön. (Általános élénk tetszés.) És ha az egyházak lelké­szei abban, hogy az egyházi házasságkötés teljesítése a hívek buzgóságától függ, uj ösztönt nyernek arra, hogy a magasztos hivatásukat megkettőzött buzgóság- gal töltsék be, hogy a hívőkre gyakorlandó erkölcsi befolyásuknak minden tényezőjét fokozott mértékben érvényesítsék (Általános zajos éljenzés,) aminthogy remélem és bízom, hogy tenni fogják: akkor ezen reform az általános egyházi hitéletre nemcsak sor- vasztólag nem, de inkább élénkitőleg fog hatni. (Ál­talános zajos éljenzés és taps.) Nagyon jól tudom, hogy sok lenne az egyház férfiaitól követelni és kívánni, hogy ezen reformot előmozdítsák, Ez talán reájuk nézve erkölcsi lehetet­lenség. Hanem azt talán az előadottak nyomán sza­bad várni és reményleni, hogy ők abban ne lássák azt, a mi benne nem foglaltatik: az állam ó,s egyház közötti harczot és békének megbontását,, (Élénk he­lyeslés.) ne lássanak abban hadüzenetet. (Általános he­lyeslés.) Ha ez hadüzenet volna, akár az én egyházam, akár más egyház, első sorban pedig azon egyház el­len, amelyhez én tartozom; ha az ellen támadást in­tézne bárki is: első sorban találna engem annak vé­delmében. (Általános helyeslés és éljenzés.) De t. ház, azokat az állapotokat, a melyek a

Next

/
Thumbnails
Contents