Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-12-10 / 48. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA értelemben nem barátja a tanitási szabadságnak, bizonyos korlátot kíván felállítani az ilyen tanitási szabadság elé, vagy egyszerűen az egész szakaszt kihagyatni kéii. Fejes István, mint az isk. biz. elnöke felvilágosítja előtte szólót, hogy ez a § épen a Szász Károly elnöklete alatt készült s akkor megvitatták a kérdést. A bizottság e § áltál magasabb színvonalra akarta emelni a főiskolákat. Korlátozva van az itt kimondott alapelv a 92 ik § által, melynek harmadik alineájában ki van mondva, hogy a tanítás rendjét, rendtartását az egyház kerület szabályi endelettel állapítja meg. Szász Káról}7 nem találja megnyugvását a Fejes válaszában, sem a 92-ik §-ban, mert az csak a rendtartásról intézkedik. 0 kiváltképen a ref. egyház hitelveit kívánja e § elvei elé, mint korlátot állítani, különösen pedig a lelkész-tanar-tanitó képezdékre nézve megköveteli, hogy azokban a ref. egyház hitelvei szerint neveltessenek a növendékek. Mitrovics Gyula a szöveg mellett szól. A tanitási szabadságot a theol. tanárok részére fenntartandónak mondja, lelkesen védi a tanitási szabadságot, hiszen a tanárt egyéni becsülete, esküje köti az egyházhoz s fel sem lehet tenni, hogy az egyház tanát tiszteletben ne tartaná s „jól értelmezett hitelveit“ megsértené. Dr. Kolozsváry Sándor ellenkező értelemben tait nyomós árgumentumokkal terhes beszédet. Szerinte a tanitási szabadság kimondott elve mellett megtörténhetnék, hogy a jövőben Krisztus ellenes, vagy akár athe- ista elveket hirdethet a tanár. Kihagyatni kívánja a §-t. Tisza Kálmán bár a hangulatból azt veszi ki, hogy a többség kihagyni kívánja e szakaszt, ő mégis meghagyná azt, hanem ezt tenné a szakasz végére : „a mennyiben egyházunk hitelveit az nem veszélyezteti. Szász Károly zárbeszédében kihagyni kívánja a szakaszt s ha ki nem hagyatnék, hoszájárul Tisza Kálmán módosításához. Következik a szavazás. A szakasz kihagyatott 51 szóval 40 ellen. A 85-ik §. a főiskolai tanárok képesítéséről intézkedik. Hozzá szóltak Szeremley József, Begedy István, Ritoók Zsigmond, Antal Gábor, Garzó Gyula, Szász Károly, Mitrovics Gyula, utóbbi mint a bizottság előadója. Elfogadtatott az előadó módosítása, mely szerint jogakadémiai tarárok lehetnek nemcsak azok, kik tudori, de azok is, kik ügyvédi oklevéllel bírnak. A 90-ik szakaszhoz Antal Gábor azon módosit- ványt adja be, hogy a főiskolai hatóságok közzé vétessék be egy uj pontban a főiskolai igazgatótanács. Ellenzi Szász Károly. Szavazáskor az történt, hogy a módo- sitvány mellett senki sem állott fel, maga a módositó sem. A 95-ik §-hoz Tisza K. ad egy záradékot, a mi elfogadtatott s ezzel a javaslat tárgyalása véget ért. Pár kérvény még elintéztetett a kérvényi bizottság javaslata szerint. s ezzel a mai ülés fél 2 órakor végződött. Deczember 1-sői ülés. Napirend a két fakultás ügyében kiküldött 15-ös zsinati bizottság jelentése. Bethlen Gábor gróf a kolozsvári theol fakultás ellen szól nagy hévvel és súlyos argumentumokkal. Jelzi, hogy a felállítandó akadémia alapjára olyan alapokat rövidítettek meg, mint az államsegély, özvegy-árva alap. Gondolja meg a zsinat, hogy a kolozsvári theol. akadémia ellenesei többen vannak, mint barátai Erdélyben s most a zsinat ne adja meg az erkölcsi támogatást, oly intézetnek melyet csak nehány intéző férfiú akar az enyedi kollégium ellen felállítani. Bánffy Dezső báró. Részben szomorú, részben mosolykeltő hangulatot keltett szólóban a Bethlen gróf beszéde, mert az merő tájékozatlanságot árul el, a mi nem csuda, mert Bethlen gróf nem szokott részt venni az egyházkerületi és igazgatótanácsi üléseken. Innen ered a nagy tájékozatlanság. Az erdélyi egyházkerület fenn akarja tartani az enyedi theol. akadémiát, de egyszersmind Kolozsvárt is szükségesnek tartja felállítani a theol. akadémiát az egyetem mellett Erdély örömmel vette a zsinati határozatot ez iránt. Ne izgassa fel a gróf itt a zsinat békéjét, mert azzal otthon a nyugalmat nem állítja helyre. A 15-ös bizottság jelentését pártolja s tárgyatási alapul elfogadásra ajánlja. Bethlen G. gróf személyes kérdésben szól. Visz- szautasitja a Bánffy báró gúnyos megjegyzéseit. Nem személyekről van itt szó. Fentartja a már elmondottakat. Dr. Vida Károly szerint a jelentés nem szól arról, hogy minő forrásból legyen a fedezet előállítva, — mert hiszen a közadakozás nem az az alap, melyre ilyen intézményeket alapítani lehetne. Aztán nincs tisztázva az a viszony, mely a zsinat és a két fakultás között lenne létesítendő, — mert ha a fakultások csak az illető egyházkerületekkel fognának viszonyban állani, akkor itt a zsinatnak azokhoz semmi köze. Indítványt terjeszt be, mely szerint a jelentés mellőzésével az illető tiszántúli és erdélyi kerületek által beadott munkálatokat vegye a zsinat tárgyalás alá. Tisza Kálmán mint a 15-ös bizottság elnöke válaszol Vida Károlynak. Előtte szóló a részletektől nem látta a jelentés egészét. Tételenként czáfolja előtte szólót s kéri, hogy a jelentés vétessék tárgyalás alá. Dégenfeld József gróf röviden szól a bizottsági jelentés mellett s ajánlja azt elfogadásra. Kovács Albert közel egy óráig tartó beszédében részletezi az erdélyi viszonyokat. Tiltakozik az ellen, mintha a kolozsvári fakultás felállítása elsőrendű egyh. szükség volna, mert vannak nekünk annál sokkal elsőbbrendü szükségeink, kivált Erdélyben. De meg nem tudja, hogy az a felállítandó theol. fakultás minő kapcsolatban lehetne az ottani universitással s mennyiben lenne az fel- sőbbrendü theol. fakultás a contemplált öt theol. tanárral. A jelenlegi theologiai akadémiák népessége, mintegy 150 theologussal, nem indokolja még egy hatodiknak a fetállitását. Ő tehát a kolozsvári fakultást nem szavazza meg. Szász Károly reflektál Kovács Albert szavaira. Czáfolja idézeteit, adatait, összevetéseit. Nem két indítvány többé a debreczeni és kolozsvári, mert e kettőt a múlt zsinat már egyesítette. Hogy melyek az elsőrendű szükségletek, arra a zsinatot figyelmeztetni nem szükséges, hiszen ismeri azokat a zsinat s mióta a domes- tika megalapittatott, egyebet sem tesz az egyház, mint ezen elsőrendű szükségleteket elégíti ki, a szegény gyülekezetek és lelkészek segélyezésével. A debreczeni bölcsészeti fakultás mellett érvel s ha talán az onnan kikerült tanárok kezdetben némi hiányos képzést nyernének is, bőven kárpótolja e hiányt a vallásos, felekezeti képzés. Elfogadja a jelentést. Hegedűs Sándor elsőrendű szükségnek tartja nem az anyagi fejlesztést, hanem a lelkészi kar tudományos és társadalmi színvonalának emelését, mert nem annyira az anyagiakban hanyatlottunk az utóbbi évtizedekben, hanem lelkészeink tudományos és társadalmi súlya, befolyása sülyedt alá, úgy hogy e tekintetben a református egyházat a többi felekezetek jóval megelőzték. Erős színekkel festi e hanyatlást s ez ellen egyik eszköznek tartja a kolozsvári fakultást, hol a növendékek a városi társadalmi műveltséget is nagyobb mértékben elsajátíthatják. Antal Gábor elfogadja a 15-ös bizottság jelentését, kivéve annak második pontját, mely egy egyházi kölcsön pénztár felállítását hozza javaslatba. Indítványt tesz, hogy a jelentés ezen pontja hagyassák ki. F ej e s István. A tiszáninneni kerület ugyan állást foglalt az ellen, hogy a két fakultás felállítása elsőrendű szükségnek minősíttessék, minthogy azonban a zsinat kimondta a két fakultás felállításának szükségét, az adott helyzetben szól a jelentéshez. A kolozsváriról nincs kimondva, hogy minő viszonyban fog állani az ottani egyetemhez. A debreczeni fakultás egy nagyon csonka intézetnek van kontemplálva, ahoz szóló nem járulhat. Indítványt tesz, hogy a közadakozás útja nyitva hagyassák, de az intézet felállítása halasztassék el.
