Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-10-29 / 42. szám

REFORMATU SOK LAPJA

3

s népünk gyengéjét kikeresve, s akit aztán Ígéretekkel eltudnak csábítani, viszi a kisértő őket a hegyre, az ultramontán akolba. Pedig aztán az ilyenből soha nem válik -— vele született természeténél fogva — jó pápista, csak cselekszi a vallás látszata alatt, amint a többiektől látja. S egy darabig az ilyen — mig a pénze tart — örül a czifra s szent képekkel felékesitett templomnak, de azért nem tudja felédni a puritán egyszerűséget — (hiszen tudjuk, hogy népünknél az uj egy darabig kedves szokott lenni.)

De fennti állításom szerint, hogy az áttérések csábítások folytán is történnek, beszéljenek helyettem a tények. A napokban egyik lelkésztársam panaszkodik, hogy hívei közül 7-en jelentkeztek nála, bejelentve kitérési szándékokat, s számok naponként szaporodik. — De a jelentkezők egygye sem vallási meggyőződésből hagyja el vallását. Van közötte olyan aki szegénysége miatt, van, ki egyházi adója túlterheltsége miatt, van olyan, ki azért, hogy a kath. templomban milyen szép képek vannak, s ott milyen szépen orgonáinak. De a jelentkezők legtöbbje — bebizonyított tény az illető lelkésztárs által — hogy csábítás hatalma alatt állanak. Ugyanis az a . . . i szőllőhegyben, mely az illető egyházközségnek filiája, van egy v

............i kanonok N...........nek birtoka

, s a hegyen építve egy százezrekbe került villája, hol a főt. kisértő örül az életnek, onnan szemlélve a kerti és mezei virágokat; ultramontán nyilával lövöldözi az utón lenntjáró szegény prot. munkásokat: s kegyes mo- solylyal hívja őket az egyedül idvezitő egyház kebelébe. Hogy pedig ezek a gyengék — s hitükben proletárok, konyebben megfogassanak az egyedül idvezitő egyháznak (??) az illető kanonok az áttérteknek 100 frtot ajánlott tel. Ebből is lehet látni, hogy az utlramontánok a pax jelszó alatt; milyen szép missiókat teljesítenek a protestantizmus kárára. Hirdetik ugyan fennhangon a testvéri szeretet, de mikor azt teszik a jezsuita álarcz alatt ott lappang a kigyó — a farizeusi mosoly.

Nincsen tehát semmi veszteni való időnk, tennünk kell valamit prot. népünk érdekében, hogy idegen akolba ne jussanak. Az összülendő zsinat van hivatva a bajon segíteni az által, hogy a mostani kedvezőtlen egyházi adórendszerünket gyökeres revízió alá veszi, s egy méltányos adókulcsot log behozni — illetve javasolni. Ha ez, és alapunk lesz, bizonyára nem fognak áttérések történni, mert az arányosítás szerint minden egyháztag örömest megfogja fizetni a reá méltányosan kivetett egyházi adót. S akkor nem fogják kívánni híveink — mint most jogtalanul egy lelkésztársamtól — hogy „tisztelendő uramnak is kell valamit a convenczióból engedni, ha azt akarja, hogy egyházunk fennálljon s a hívek át ne térjenek : mert azt nem kívánhatja senki, hogy mi nehányan vagyonosabbak megerőltetéseinkkel tartsuk fenn az egyházat.“ Nem mondhatnák akkor ugyanazok, „hogy pár év alatt megérjük, hogy nem kell sem templom, sem pap, sem tanitó.“

Szomorú jelei ezek az időnek ! de ez igy van nálunk dunántul a veszprémi egyházmegye balaton melléki egyházaink egynémelyikében, hol a nép annyira szegény, hogy az állami s megyei stb. adó túlterheltsége miatt maholnap nem lesz képes hivatalnokait fizetni és egyháza terheit hordozni. Az a nép, a mely eddig készséggel áldozott egyháza érdekében: lesújtva a phylloxera vész által s megkötözve kezei az adakozástól. — Csoda-e hát ha ilyen viszonyok mellett ki vannak téve a csábításoknak, s oly könnyen megfogatnak a futká- rozó hamis atyafiak hálójában. Ily kényszerítő körülmények fennhangon kiáltják a hivatottaknak, hogy valamit kell gondolniok, ha akarják, „hogy a reájok bízottak közül csak egy is el ne vesszen!“

DÖMÉNY ZOLTÁN.

— Francziaország. St.-Denis város képviselőtestülete elhatározta, hogy ezentulra megtiltja az egyházi körmenetek és egyházi temetési menetek felvonulását.

— Ausztria. Az osztrák-magyar monarchia nemzetiségi bujtogatói egy oly kongressust akarnak létrehozni, melyben a monár chia cseh, román, horváth szerb, tót, lengyel, orosz népeinek küldöttei vennének részt s a dualizmus helyett egy födörativ monarkhiá- nak alapját vetnék meg. A mozgalom már széles hullámokat vetett s még nem tettek ellene semmit a kormányok.

— Németország. „Szózat a német érzülethez“ ez. röpiratot terjesztenek most a németországi prot. körökben. E röpirat élesen birálja a mainzi kath. gyűlés határozatait s ezen jelszót hangoztatja : inkább a a socziálizmus, mint az ultramontánizmus. Ezt csak az elkeseredés mondatja a röpirat szerzőjével, miután látja, hogy a német társadalomban folyton tért hódit magának az ultramontán törekvés, hogy : viszsza kell hivni a jezsuitákat!

— Portugália. A konzervativ párt kiadta a jelszót, hogy meg kell gyökeresiteni a keresztyén alapelveket, vagyis meg kell alakitani a kath pártot. Tehát itt is megmozdultak a jezsuiták.

— Olaszország. Rómában a Brunó-egylet a Vatii kánnal szemben házat vett. Ezt az egyletet a kath.

I sajtó szabadkőműves páholynak tekinti s most nagy | a felháborodás, hogy épen a Vatikánnal szemben tartja üléseit saját házában.

— Svájoz. A svájezi katolikusok is nagy gyűlést tartottak Zürichben. Itt azonban nagyon mérsékelt volt a programm. Felolvastak a földhitelről, a

! keresztyénség s a nyomorról, a köznép élelmezéséről, a tőzsdéről stb. Úgy látszik, Helvécziában a katholi- cizmus nem ápol világuralmi eszméket.

— Spanyolország, Madridban a „szabad gondolkozók“ Sevillában a katholikusok tartottak kongresz- szusokat, egymást természetesen kiátkozván. A kath. kongresszus annyira ment atyafiságos jó indulatában, hogy tiltakozott a kormány előtt annak azon eljárása ellen, hogy egyáltalában megengedte a szabadgondolkozók gyülésezését.

Szász Károly püspöki jelentéséből.

A dunamelléki ref. egyházkerület nagynevű és apostoli lelkesedésü püspöke, főtiszt. Szász Károly ur püspöki jelentéséből közlünk pár kiemelkedő pontot az alábbiakban. Az egyházi adózásról a jelentés ezt mondja:

„Egyik egyházmegyénk esperese arról panaszkodott, hogy az elodázhatlan szükségletek évenként több helyen nagyobb adókivetést igényelnek, melytől népünk idegenkedik. Ha a kivetés mégis megtörténik, azt egy része szegénysége miatt nem birja meg, más része a terhet emelni nem akarja, s ha kénysze- ritő eszközt alkalmazunk: vallása elhagyásával fenyegetőzik. Az bizonyos, főt. egyházkerületi közgyűlés — és vajha ez a meggyőződés általánossá válnék ! — hogy eddigi adórendszerünkkel, mely a legtöbb helyen a vagyonkülönbség nélkül egyenlő teherviselésen alapszik, szakitanunk kell, vagy legalább fokozatosan át kell mennünk az aránylagos adózásra, az osztály- rendszerre. Fokozatosan, értem oly módon, hogy a hol az egyház és iskola növekedő szükségei az adó emelést mellözhetetlenné teszik, ott az egyházi adóemelést a vagyonosabbak terhére kell kiróni s a jelenlegi adót már is alig biró szegényebb osztályt attól lehetőleg meg kell kímélni.

Tudom jól, hogy az egyházi adó emelésétől a kissé vagyonosabbak, sőt a legvagyonosabbak is ide-