Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-10-29 / 42. szám

II. évfolyam.

_____________Szatmár, 1892. október 29. 42. szám.

RE

FORMÁTUSOK LAPJA,

egyraztábsadalmi hetilap.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

XlcJ ■

SZERKESZTŐSÉG:

hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az előfizetési pénz is küldendő:

Györgytelek, Szatmármegye,

valamint az esetleees reklamácziók is intézendők.

kA reformáció ünnepén.

A magyar protestáns egyház ünnepé emelte a reformáció évfordulati napját, október 31-ét. Az e naphoz legközelebb eső vasárnapon minden prot. templomban megemlékeznek a hívek a vallástiszti- tás nagy eseményeiről, a lelkipásztorok hirdetik a reformátorok, a hithősök, martyrok dicső emlékezetét, buzdítják a hívőket, hogy ragaszkodjanak ehez a sokat szenvedett, vérrel és tűzzel megkeresztelt magyar valláshoz, magyar egyházhoz, melyért őseink oly sokat áldoztak és szenvedtek.

Mert a magyar prot, egyház majdnem 400 éves élete folytonos üldöztetés és szenvedés v-ala, 1518-ban lobbant fel az első tüzmáglya Budán, melyen egy protestáns hitvalló halt szörnyű halált. Csakhamar követték a többiek. Ám a máglyaláng hamuvá égette a testet, de a lélek megtisztult a lángokban, hogy annál tisztább, szentebb és drágább kincse legyen az emberiségnek. 1521-ben törvényben mondatott ki hazánkban, hogy Luther követői bárki által szabadon megfogattassanak és megégettessenek.

Hosszú századok történetének lapjai telvék a magyar protestánsok vér és könycseppjeivel. Ki akarták őket pusztítani végkép e hazából, hogy inkább legyen az ország földje kietlen puszta és vadállatok tanyája, mint hogy protestáns maradjon csak egy is e hazában. Hitőseink egy folytonos honfoglalási harczot vívtak ez országban, hogy megtarthassák ézt valódi Magyarországnak. Mert nem pusztán frázis, hanem történeti nagy igazság, hogy ez az ország protestantizmus nélkül ma nem volna Magyarország.

Az üldözések nem szűntek meg ma sem. Az eszközök változtak csupán. Nem lobognak máglyák, nem hurczolják börtönbe, gályákra a protestánsokat többé, de a súlyos megpróbáltatások egymást érik egyházunkon.

Hanem az a nyomás adta meg mindig az erőt a prot. egyháznak a múltban, az adja meg a jövendőben is. Miként az erős lelkű ember lelki ereje nő a szenvedések alatt, mint a pálma a teher alatt: úgy nő és erősbödik a protestantizmus a nyomás alatt. Mindig legerősebb volt egyházunk azon időszakokban, midőn az üldöztetések leghevesebbek voltak.

Ne féljünk hát a jövendőtől, ne féltsük egyházunkat az elnyomatás veszélyétől. A lelkiismereti

Egy évre.........................................4 irt.

Fél évre . . . ..............................2 frt.

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt .if érkezett közleményekre nem reflektálunk.— Hirdetések jutányos ^ f áron közöltéinek. — Egyes szám ára 10 kr.

szabadság, mint feszerő, képezi annak belső erejét, minél jobban nyomják, annnál nagyobb annak ellenállási képessége. Ha megakarnátok gyengíteni a protestantizmust, adjatok annak külső fényt, világi hatalmat, dús főpapi javakat — akkor talán az egyház, mint külső intézmény szétmálik ... De az elv, melyet képvisel, az eszme, mely annak létjogot ad, az ige, melyet az hirdet — az akkor is megmarad, mert az örök.

Erősödjünk e hitben e napon, a reformáció ünnepén!

—y.

Egyházunkból! kitérések s ennek okai.

Egyházi életünk egén rósz csillagok járnak s annak tiszta kékjén sötét fellegek kezdenek tornyosulni ; egyes híveinkben pedig a hitbuzgóság — vallása iránti szeretet fagypontra szállott. — E szomorú valót mutatják egyh. kerületeink egyes vidékein feltűnő kitérések. — Nagyon szomorú dolog az, mikor az ember nem tud megküzdeni az élet bajaival s elcsüggedve áll meg az életuton. Még szomorúbb dolog, ha az ember nem a meggyőződés s lelkiismeret, hanem egy kis anyagi érdekért — világi haszonért megtagadja az annyi küzdéseken keresztül ment, s őseitől öröklött vallását. Bizonnyal ha azok az ő hitükhöz a halálig hü ősei feltámadnának ma sirjokból, látva a hite- hagyott utódokat s azt a nagy és mély sebet, melyet ezek könyelmüen ejtettek az anyaszentegyház testén, (talán csak egy czifra szűrért) megtagadnák őket az „ő testökből való testnek“ —• igy szólva Jézussal: „távozzatok álnokságnak cselekvői, soha sem ismertelek titeket.“

Ha végig olvassuk a püspöki jelentéseket, láthatjuk a kitérésekből, hogy mennyire meglazult népünkben a prot. öntudat —- az az erős hit, mely hajdan hegyeket is odább mozdított volna, mely az üldözések sötét századaiban élet és halál között diadalomra jutott. Az egyház iránti buzgó szeretet nincs ma már meg a hívek nagy részénél, elfoglalta annak helyét az önzés. Nagyon kevés ma azok száma, akik az áldozat oltárán, vallásos czé- lokra raknák le filléreiket: de naponként több azoknak száma, akik ha egyháza fenntarthatására szűk-