Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-10-22 / 41. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1892. október 22. 41. szám REFORMÁTUSOK LAPJA. EGYHAZTARSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. XiEJ ÜT EjXÜÍ SZERKESZTŐSÉG: hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az előfizetési pénz is küldendő: Györgytelek, Szatmármegye, valamint az esetleges reklamácziók is intézendők. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy évre Fél évre 4 frt. 2 frt. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk.— Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Egyes szám ára 10 kr. _B EJ * Kötelező polgári házasság és polgári anyakönyv. Az elkeresztelési kérdés megoldása tárgyában a kormány propositiója volt az 1868. Lili. t.-cz. fentartása mellett a fakultativ polgári házasság és a részleges polgári anyakönyv behozatala. Mióta azonban a prímás kiadta a jelszót, hogy az Lili. t.-czikket revideálni kell a szülei jog alapján, s abból a 12-ik §-t ki kell törölni: azóta a liberális közvélemény hangosan követeli, hogy a törvény- hozásnak nem lehet megelégednie félrendszabályokkal, hanem gyökeresen és hosszú időkre kell e kérdést erélyesen megoldani, és pedig a legkevesebb, amit tenni kell, ez: 1. kötelező polgári házasság; 2. általános polgári anyakönyv; 3. vallás- egyenjoguság kimondása. Érdekes, hogy a „Pesti Hírlap“ mikép okolja meg a közvélemény ezen követelését s minő kon- zequentiákat fűz e megoldáshoz. Azt mondja, hogy e megoldási módot minden párt elfogadja, sőt a klérus is inkább kibékül ezzel, mint a félrendszabályokkal, mert: e rendszer mellett a polgári hatóságok által vezetett anyakönyvek megszűnnek köz- hitelüek lenni, — a kormánynak és hatóságoknak semmi beavatkozásuk nem lenne a lelkészek által vezetett anyakönyvek dolgába. A vallás-egyenjogu- ság kimondásából az a haszna lenne az államnak, hogy az Lili. t.-cz. 12-ik §-a önmagától elesnék. Az államnak többé semmi köze sem lenne ahoz, mikép őrzik nyájukat a lelkészek s mily vallásban neveltetnek a kiskorúak. Vigyázzon minden pásztor a maga juhára. A „B. II.“ szerint a megoldás csak abban állana, hogy a polgárilag kötött házasság s az ebből származó gyermekek születése bejegyeztetnék a polgári anyakönyvbe, — a vallásfelekezetekről ez az anyakönyv nem tudva semmit, azt tartsák nyilván az egyházi hatóságok, mindenik pásztor őrizze a maga nyáját, hogy abból egy is el ne vesszen, hanem inkább a keze alatt szaporodjék. Tehát az elkeresztelés többé az államra nem tartozik, ő megkapja a született gyermekek anyakönyvét, melyre polgári s katonai ügyekben szüksége van, a többi rá nein tartozik. Mit neki Hekuba ? Hát ez az orvosság roszabb a betegségnél. Az állam nem vetheti ki a nyakából ily könnyedén az elkeresztelési kérdés megoldását, mert nem közömbös dolog egy államban a vallási, felekezetközi békesség. A kötelező polgári házasság és polgári anyakönyv behozatala még nem szünteti meg a viszályt, sőt az egyenjogúság kimondása sem. A polgári házasság és polgári anyakönyv mellett az államnak nyilván kell tartania a bejegyzettek vallását is, és ellenőrizni, hogy a kiskorú gyermekek oda ne dobassanak sem a házastársak, sem a felekezetek közé viszálkodás okául. Két anyakönyv vezetése mellett, állam és egyház közé esik a gyermek, egyik a polgárt, másik a hívőt követeli belőle, szétszakgatják az ártatlant már születése per- czében s összevesznek rajta a felekezetek. Ez nem megoldása a fenforgó egyházpolitikai kérdéseknek, nem, még az egyenjogúság kimondása mellett sem. Egyenjogúság alatt ugyan mit ért a liberális hírlapi sajtó s az általa vezetett közvélemény? Nem egyebet, mint azt, hogy minden bevett vallásfelekezet egyénlő az államban s a törvény előtt, uralkodó egyházat az állam nem ismer, — szabadon gyakorolhatja mindenik egyház a maga vallását, öntörvényhozási s igazgatási joggal bir mindenik az állam törvényein belől stb. Ezekben áll a mai liberális felfogás szerint az egyenjogúság. Ezzel a protestánsok semmit sem nyernek, mert nekik meg van most is szabad vallásgyakorlatuk és autonomiájok, nyerni csak a kath. egyház fog, ha önkormányzati joggal fog bírni egyházi s iskolai ügyekben, sőt tán még az — egyházi javakban is. A vallás-egyenjoguság' kimondása maga után vonja az anyagi dolgokban való egyenlőséget is. Az állam vagy minden felekezetet segít, vagy egyet sem. Egyenlő mértékkel mér mindenik egyháznak — ez az egyenjogúság. Nem elég hát kimondani papiroson, törvényben a vallásegyenlőséget, hanem keresztül is kell azt vinni a gyakorlatban is. De hát messze vezetne tárgyunktól ennek a fejtegetése. Maradjunk most csak felvett thémánk- nál, vizsgálódjunk afelett, hogy a kötelező polgári házasság behozatala mennyiben kívánatos hazánkra nézve. A házasság alapja az államnak. Os forrása a polgári társadalomnak. Nem lehet hát közömbös dolog az államra nézve a házasságkötés idoma. Már csak polgári, jogi, örökösödési szempontokból is köteles az állam úgy rendezni ezen jogviszonyt, hogy abból a felekre, az örökösökre s magára az
