Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-10-01 / 38. szám

8

REFORMÁTUSOK LAPJA

egylet árvaházába apáczákat alkalmaznak felügyelő- kül. A közgyűlést megelőzőleg 20 tag Írásban kérte az elnököt, hogy választmányi ülést hívjon egybe, mely hivatva lett volna a jelentkező uj tagokat fölvenni, akik a közgyűlésen már szavazattal bírtak volna. Az elnöknő ezt nem tette, mert igy biztosíthatta magának a többséget. Emiatt Tisza Kálmánná óvást tett a határozat ellen s bejelentette felebbezését. Világos, hogy az alapszabályok nem lettek betartva s ez alapon a közgyűlés határozata fel lesz oldva.

— Felekezetközi idyll. Magható látvány, kivált a mai felekezetileg villongásos időben, melynek Szat- már teszen tanúivá bennünket. A római kath. káptalanban Laza János halálával a mesterkanonoki szók betöltés alatt állván, hogy az, a város és megyeszerte közkedvelt Jandrisics János főesperes és apátplebános személyében a szatmári plébániával egyesíthessék, s igy a róm. kath. plébános állása és egyénisége, egyházban és társadalomban, erkölcsi tekintélyére és anyagi helyzetére nézve is emelkedjék, erősödjék, mind a városból, mind a megyéből népes deputácziók keresik fel s veszik erős ostrom alá Meszlényi püspököt ; és a megyei deputáczió tagjai közt megannyi a református, mint a róm. katholikus. '— Közelebb épen egyházmegyénk vezérfórfiai: Isaák Dezső egyházmegyei gondnok és Vállyi Árpád egyházmegyei tanácsbiró is részt vettek egy ily tisztelegve kérelmező megyei deputáczióban. Valóban megható ténye a vallásfelekezeti önzetlenségnek!

— A tiszántúli ev. ref. egyházkerület múlt héten Miskolczon tartott közgyűlése egyhangúlag elfogadta a következő javaslatot:

„Tekintve azt, hogy az 1868-ik vallásügyi törvény, a mely hazánkban a kölcsönösség és viszonosság alapján a felekezetek közti békét czélozta, a legközelebbi időben, részint annak oly módon és helyen s oly magas állású egyéniség által történt megtámadása, sőt immár tekintélyében és hatályában megdöntése miatt ily lejtőre vezetett állapotban oly zavaroknak és izgalmaknak lett forrásává, melyek főleg ránk protestánsokra nézve mind tűrhetetlenebbekké válnak és pedig főleg azért, mert a fennálló törvénynek köteles megtartása és védelme miatt reánk hárit- tatik a felelőség, a melyeket a törvény ellenzői már régibb idő óta támasztottak, a mai nap pedig teljes erővel szítanak;

tekintve továbbá azt, hogy a különböző vallásfelekezetek között bárminő áldástalan viszálkodások csak szeretett hazánk rovására történhetnek, a melyek minket, ha tőlünk nem függő okokból erednének is, mégis mély aggodalomba ejtenek, mert magyar és magyar ember, hazafi és hazafi között a vallási különbségek daczára, mint eddig, úgy ezentúl is képtelenségnek tartjuk az összetartó családi és társadalmi béke és szeretet felbomlását, vagy ennek — az intézmények hibái és hiányai miatt csak veszélyes érintését is:

Hívja fel az egyh. kerület az orsz. zsinatot:

Tegye tanácskozás tárgyává a nagyfontosságu kérdést és úgy az államkormánynál, mint — szükség esetén — a törvényhozásnál tegyen lépéseket a megzavart jogrend helyreállítására, még pedig aképen, hogy vagy az 1868-iki törvény, a benne levő elvnek sérelme nélkül pótoltassák ki úgy, hogy ez minden irányban végrehajtassák és a törvény iránti engedetlenség bárkinek is lehetetlenné tétessék ; vagy pedig, ha ez bármi okból elérhető nem volna, akkor az előzetes egyéb egyházpolitikái kérdések megoldása felett mondja ki az állami törvényhozás a teljes vallás- szabadságot és a felekezetek közötti jogegyenlőséget, kapcsolatban az általánosan kötelező polgári házasság behozatalával.

— A templom nem nyelviskola. Ezt mondá egy szatmárvármegyei sváb plébános a Károlyi István gr. „czudar uzus“-ára. A vallást azon nyelven kell hirdetni és tanítani a népnek, amelyet az megért, mert különben nem érti meg a vallását. Ha tehát a sváb nem ért magyarul, nem lehet neki magyar nyelven prédikálni. — Erre mi először is azt mondjuk, hogy a szatmármegyei svábok tudnak annyit magyarul, még az öregje is, hogy megértse a magyar predikácziót, — másodszor, ha anyanyelvén akarják a vallást tanítani a népnek, akkor miért tartják a misét latinul, amit már csakugyan nem ért meg a sváb sem. Vagy az már más ? . . .

— Statisztika. Az erdélyi egyházkerületben múlt évben született összesen 15.460 gyermek, — meghaltak 11,297-en s igy a szaporodás 4163 lélek. Áttérés utján hozzánk jött 324, tőlünk kitért 202, tényleges gyarapodás ez által 128 lélek. Tanköteles gyermekek száma 62,059, ebből tényleg iskolába jár 47,828. Felekezeti tanító van a kerületben 456. Egyházi építkezésekre múlt évben 155,000 forintot fordítottak a kerület egyházai. Kegyadományok összege meghaladja a 100 ezer forintot. A kepeváltási alap megközelíti a 900 ezer frtot. Bor- és magtárak értéke haladja a 240 ezer frtot. Közéig az idő, midőn ez alapokból a kepe megváltása lehető lesz. Az országos közalapból rendszerint Erdély kap legtöbbet, múlt évben kapott 10,880 frtot. A segélypénztár pénzügyi műveletek folytán százegyezer frt nyereményt hajtott a kerületnek. Mindent összevéve, örömmel mondhatjuk, hogy az erdélyi egyházkerület anyagilag folyton izmosodik, erősbödik s e téren túlszárnyalja a többi kerületeket maholnap.

— Lelkészválasztás. SzaboKska Mihály debre- czeni segédlelkészt, ismert nevű költőt a felfalusi ev. ref. egyház (Erdély) rendes lelkészéül megválasztotta. Isten áldó keze vezérelje a távolban. — Az a b o d i lelkészi állomásra egyhangúlag megválasztatott Gönczi Pál ottani h. lelkész.

— Elkeresztelési Ítéletek. A váczi felső-járás főszolgabírói hivatala, elkeresztelés miatt bejelentett Beller Imre rákospalotai plébánost a vád alól felmentette olyan indokolással, mely azt mutatja, hogy a szolgabiró nem végrehajtója, hanem magyarázója akar lenni a törvénynek és kormányrendeleteknek. Az indokolásban többek közt azt mondja: „Az 1868. évi Lili. t.-cz. 12-ik § a és ebből kifolyólag kiadott 1890. évi 10,086. számú min. rendelet intencziója nem az, hogy a szülőkre presszió gyakoroltassák a gyermekek megkeresztelésére vonatko- lólag, hanem az apa, vagy anyai jog védése, mert hiszen a vallás megválasztása, oly szabad ténykédése és egyéni felfogása a szülőknek és polgároknak, amely törvénynyel nem szabályozható, mert mindig a vallás az államok alapja és nem az állam a vallásoké. Mindezekből kifolyólag, hogy a róm. kath. lelkész jelenleg nem tett eleget a fent hivatkozott rendeletnek, nem bírságolható, mert először a szülők akarata ellen cselekszik akkor, ha a kér. kivonatot átteszi; másodszor pedig azért, hogy azt át nem teszi, bár a hivatkozott rendelet 4-dik pontja értelmében megbírságolandó, ez eredményre nem vezet, mert a fent hivatkozott rendelet arról egyáltalában véve nem intézkedik, hogy a keresztelési kivonat a birság lefizetése után áttétessék-e, igy a birság lefizetése a várt eredmény helyett csak is e rendeletet meg nem tartó anyagi jólétét csorbítja“. A szolgabiró ur szerint az 1868. Lili. t.-czikket revideálni sem kell, majd alkalmazza ő azt sajátos felfogása szerint. Hanem az már bizonyos, hogy Pestmegye alispánja nem fogadja el a szolgabiró ur törvénymagyarázatát.

— Pályázatok. A cső monyai (Ung m.) 3-ad oszt. ref. lelkészi állomásra, melynek javadalma 899 frt — pályázatok beadandók okt. 26-ig az esperesi hivatalhoz Csicser, u. p. N.-Kapos.

Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Biki Károly.

Főműn katársak:

F. Varga Lajos és Katona Péter.

Szatmár, nyomatott a „Szabadsajtó“ könyvnyomdában.