Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-10-01 / 38. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Álljon elébe a magyar katholikus egyház, melynek keblébe az oláh katholikus papi izgatok tartoznak és tiltsa meg őket. Ha a tót evangélikus egyházmegyék kánoni vétségnek bélyegezték a hazaárulást, legyen bűn ott is az oláh izgatás. Ha a protestáns egyház az önkormányzat roskadó várain eltapossa a hűtlen pártütőt, elűzi templomból, iskolából a pánszláv papot, pánszláv tanítót: fékezze meg az erős absolut katholikus egyházfegyelem a görög katholikus oláhot s űzze el a hona ellen feltámadt papot. Álljon elébe az állam, a magyar kormány, ki önkormányzatunk s védvárunk sánczit bontogatja, kinek a kath. felekezetek beczézett gyermeki, ki az államhoz hűtlen katholikus oláh papokat felnevelte s azoknak kinevezett püspöke utján állomást adat, s az oláh papok fizetéseit alapjaiból kiegésziti. Ez, ez a magyar kormány álljon elé az oláh mozgalomnak és Szamos-Ujvárott s másutt hazafias oláh papot neveljen. Balázsfalván és másutt magyar szellemű föpásztort nevezzen. Szatmárban s máshol nemzetiségi izgatót ne tűrjön s ha ismeri a nemzetiségi vizek mélységeit, uralja a szeleket, az agitátor papot s a magyarság hajóját vezesse bátran erős kezekkel. Engedményekkel már semmit nem tehet; erős szavával meg csendet fog csinálni ott is, hol kérő hangja elvesz; erős karjával rendet fog teremtni ott is, hol most nyugtalan izgatás forr. A felkavart szenvedélyek tüze kialszik. A nemzetiségi árvíz is leszáll Az izgatások szélvésze is elül, ha a magyar haza, a magyar állameszme fenséges alakja magát a lázadók közt megmutatja; ha a viz ereit előrelátó kéz bölcsen leköti, ha felsüt az öntudatos magyar nemzeti politika napja, ha felébred a magyar társadalom. Mert most alszik, különben nem nézné tétlenül, hogy az idegen vásárolta földdel a magyar haza fogalma is szükebbre szorul. Mert most még alszik, különben nem fagyná közömbösen, hogy itt soraink megritkuljanak. Pedig: „Teremt-é Isten több magyart Mindaddig, amig napja tart, Ha mi is elbukánk ? Itt soha ! Ezért fordulunk az újra forrongó oláh nemzetiségi izgatások nyomása alatt a magas kormányhoz. Jöjjön és tegyen. Nem a prot. vallás javára, hanem a magyarság érdekében. Szervezze a nagy békés nemzeti önvédelem ügyét és adjon lökést arra, hogy az öntudatos nemzeti közszellem kibontsa szárnyait és az elválasztó hegygerinczeken, a felekezeti szellem sötét völgyein, a vallásos versengések meredélyein túl a szabadság és a a magyar dicsőség napja felé szálljon és annak melegénél forassza egygyé mindazt, ki itt magyar, mindazt, kit a magyar ég Nem támad fel ekkor a nemzetiségi eszmék ferge- tegje s nem hallatszik többé a mi esdő szózatunk sem, mely most buspanaszként cseng át a levegőn a magaslatok felé, hol a hon őrtállói állnak és honnan segély még sem érkezik. Szinyér-Váralja, 1892. szept. 2. Az ultramontánok. Szószerinti értelemben : hegyentuliak, hegymögiek. Saját hazájuk határain túl van a valódi hazájok és ez : Róma. Ultramontánok nálunk azon katholikus papok — mert a világiak között tán egy sincs ilyen — akik a Kárpátokon túl, Rőmát tartsák igazi hazájuknak. Ezeknek az a hitök, hogy a katholikus ember, bármely ország tagja legyen is, nem szűnik meg Róma polgára lenni, — és inkább kell engednie a pápa akaratának, mint a király parancsának, inkább az Istennek, mint az embereknek. A pápa nem a Krisztus helyettese többé, hanem maga az Isten képmása a földön, mióta megrabolta az eget a csalhatatlanságért. Midőn tehát Vaszary prímás azt mondja, hogy az ő egyháza örök, de hazája időleges — ultramontán elveket hirdet s méltán nevezhető ultrámontánnak. Mert magyar hazafinak első dogmája ez: a haza minden előtt! Ha a haza elpusztul, elpusztult azzal együtt az én egyházam is. A Vaszaryé nem, mert ő elmegy Rómába s ott is otthon lesz. Ezelőtt nem régen az ultramontán megvetés tárgya volt, ma azt mondják, hogy minden jó katholikus ultramontán. Tehát a hegymögiek száma folyton nő Magyar- országon. S ez veszedelmet jelent hazánkra. Az ultramontánok eszközök a jezsuiták kezében. Czéljok egy van, kiirtani a protestantizmust a föld színéről. A reformáczióval egy időben lépett be a világra a jezsuitarend, mint amannak ellensége. Amit a reformáczió épített, emez azt lerombolni igyekezett, s gyakran sikerült is neki, mert az eszközökben nem válogatott. Nem irtózott vissza vértől, lángtól, fegyvertől, ha a protestantizmusnak árthatott. A Bertalan-éjjek, dragonnádok, in- quizicziók, gályák, vérpadok rendes megszokott eszközök voltak az egyház szolgálatában. Clement, Ravaillac, Gerard csak aprószeiesek voltak a többi nagyok mellett. Királyokat, pápákat legyilkolni, megmérgezni érdem és szent cselekedet volt előttök. Az ultramontánnak czélja kiirtani a protestantizmussal együtt a szabad eszméket, elveket az emberi szivekből. Főtörekvése uralkodni a lelkeken, a népeken, a királyokon s az egész földön, igába hajtani az embert, mint a barmot s uralkodni a felett az Isten nevében. S hogy ezt tehesse, nem riad vissza semmi eszköztől. Ma már a vérpad, a gálya elkorhadt, hanem ott van a sima álarcz, meg a pénz. Felöld a nyájas mosolygó álarczot, beáll nagy hazafinak, hirdeti a hazafiságot, békességet, megnyeri magának a befolyást a felsőbb rendre, megveszi a sajtó egy nagy részét s csinál magának közvéleményt . ...És a nép, az „istenadta nép“, mely nem lát tovább az orra hegyénél, tapsol a nagy hazafiaknak, akik pedig Rómáért minden perczben készek megtagadni hazájukat. Ez az ultramontanizmus veszélye ma hazánkra nézve, Meg az, hogy Magyarország ezen ellensége kezén roppant tömegű javadalmakat tart s igy eszközöket ad kezébe önmaga ellen. Hiszen az a hazafiság mind csak áltatás, egy valódi jó magyar embernek nem kell emlegetni soha a hazafiságát, mert azt úgy is tudja mindenki, — az a békességre törekvés mind nem egyéb fikczió- nál, midőn a tények ellenkezőt bizonyítanak. Hanem „vakulj magyar, ne láss tót“ — tudják, hogy jámborok vagyunk s a szép szóra könnyen hajiunk. Vajha felnyitnók immár szemeinket! —ő. Kik tanítsanak a b.-gyulai gimnáziumban? Közelebb Wenkheim grófné ötven ezer forint alapítványt tett egy B.-Gyulán felállítandó kath. jellegű gimnáziumra s azon óhajtását fejezte ki alapitó levelében, hogy ezen gimnáziumban jezsuiták tanítsanak. Nem tudjuk, hogy az alapitó ezen óhajtása fog-e teljesülni, mert a gimnázium ügyét Schlauch nagyváradi püspök vette kezébe, ki Ígéretet tett, hogy ezen intézetet évjáradékkal fogja segélyezni, de annak vezetéséről nem nyilatkozott. Annyit tudunk, hogy Schlauch nem idegenkedik a jezsuitáktól s valószínű, hogy B. Gyulára is betelepíti őket. Azt mondják, hogy a jezsuita páterek kitűnő tanerők s az ország legjelesebb gimnáziumai azok, melyeket ők vezetnek. Ezt az állítást ők maguk terjesztik a sajtóban s a magyar társadalom elhiszi nekik, anélkül, hogy utána járna a dolognak. Mi pedig azt állítjuk, hogy a jezsuiták nem nevelhetnek embert, nem, kivált m a- gyar embert.
