Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-07-02 / 25. szám

fő baj szerintiiek ott rejlik, hogy nincs a bizze a törvényt 1 íes aki' MyteffijS“J880£* ssal Qg-X'r- ~ -;jaj .hivatalos állás* t és a anyaköny­REFORMÁTUSOK LAPJA Uraim! Ke menjünk a majmokig, ha az em­bert keressük, noha kétségtelen, hogy tisztes majom példányok voltak, vannak s mindig lesznek az Isten képmásai között. Egyébiránt figyelműkbe ajánljuk mai tárcza- rovatunkat. Belgiumban, mint jeleztük volt, nem rég folytak e a választások. A kormányon levő klerikálisok és a haladópárti szabadelvűek között erős küzdelem fej­lődött ki. A klerikálisok rettegtetése, pressiója hasz­talannak bizonyult, mert a választások a liberálisok javára ütöttek ki. Le ugyan nem verhették a jezsui­ták által vezetett kormányt, de sikerült nekik a ka­marában 60, a szenátusban 30 szavazatot biztositani a klerikálisok 92, — illetőleg 40 szavazatával szem­ben. — Minden legkisebb térfoglalást a liberalizmus részéről, úgy azt is örömmel jegyezzük föl. Róma. XIII. Leo pápa elhiresedett encziklika gyártásáról. A napokban fejezte bé, mint a lapok Ír­ták, azt az encziklikát, melyet a Kolumbusz emlékére rendezendő ünnepély alkalmából intéz az olaszországi, spanyolországi és amerikai püspökökhöz. Amerika föl­fedezésével nagy lökést adott Kolumbusz a vén Euró­pának haladás országa felé. Kétségkívül a pápa is ,a magát bemutatni jeles r-ncziklikában. mint a haladás tantor: that] an ajnokát. jhgyel- azonban a Syllabus LX I-ik kárbe látott áré: „a római pápa kibékülhet, ö- r'at. [rni a Uí Iskolai év végén — Ajánlva: nt. Szarka Boldizsár esperes ur figyelmébe. — Képoktatásügyünk csak nagy nehezen halad előre. Rozoga szekérbe fogott, velőtlen páraként baktat. Hasztalan az ostor: az 1868-iki XXXYIII.t. t. ez. Ott pihen végig nyújtva a kas fenekén, ha nagy néha föl is emeli, meg is suhogtatja valaki: merő hiábavalóság. Azt mondják: a szegénység az oka, hogy nem bírjuk gyorsabb tempóra venni oktatásügyünket. Sok igazság van benne, de nem minden igazság. Elvégre nem ismerjük magunkat a dúsan dotált iskola fenn­tartó testületekhez. A létező viszonyokkal mindig számolnunk kell, számolunk népoktatásunk ügyénél is. Hanem hiszen szegénység mellett is lehet rend­szert teremteni, fenntartani s abba bele nevelni az embereket. Mondjuk ki nyíltan: a rendszertelenség nem lehet rendszerré, nem szabad azzá lennie. S végre is meg lehet, meg kell értetni népünkkel, hogy a 60-as évek előtti iskoláztatás nem illik be a haladás világ keretébe. Sok minden nem úgy van már, mint volt ide elő. A törvények rendelkezései újabb medret ástak a népélet számos alakulásainak. Hát csak a népok­tatás nem bírna a törvényes kívánalomhoz alkal­mazkodni ?

Next

/
Thumbnails
Contents