Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-07-02 / 25. szám
KEEOBMÁTUSOK LAPJA 3 készen és tanítón kívül más, aki törődnék az iskoláztatással. A lelkész és tanító hatásköre pedig csak a szó hatalmáig terjed. Még forma tekintetében sem bírunk egyöntetűségre jutni. Az ósdi vizsga rendszer maiglan dívik. Sok helyen hallani sem akarnak arról, hogy junius hó végéig együtt legyenek a tankötelesek. Yirág- vasárnapján úgy a hogy levizsgáznak, s őszig libazárkául szolgál a tanterem. Magok a szülék ha járatják is úgy a hogy gyermekeiket, a vizsgára nem tartják érdemesnek föl se küldeni. Bosszantó khaosz az egész iskoláztatás. Erélyes kéz kellene ide, mely rendbe hozza elvalahára népoktatásunkat. Ha felülről nem törődnek vele, alulról soha meg nem javítják. Szigorúbb ellenőrzést, pontosabb utánjárást kérünk. Esperes, tanfelügyelő, szolgabiróság, községi elöljárók, iskolaszékek fogjanak kezet, szedjék marokra a gyeplőt, suhogtassák az ostort kímélet nélkül, mert különben, bizony soha el nem jutunk a népnevelés igazi országába. beteget, sok prókátor sok pert csinál. A mennyi papirost, meg tintát elfogyasztanak nálunk a hivatalokban, hát az elég volna két ilyen országnak. Aztán 60—80 kr napdijért ott görnyed az istenadta irnokja . . . Jobb volna ha elmenne kapálni vagy kaszálni, koszt mellett megkereshetne naponta egy forintot . . . . . . Most jön az aratás. Megadja az Isten a szép termést munkánk után. Nagy gonddal megműveljük a földet, belevetjük a megtriőrözött legszebb búzánkat, s mikor már ott volnánk, hogy le kellene aratni, kévébe kötni az Isten áldását, ■— nincs a ki csinálja. Két pengő forintokat fizetünk egy aratónak és mig ott piszmog vele, elhull a termés, kipereg vagy összesül a kalász s megmarad nekünk a szalma . . . Verjék ki önök az iskolából a rósz tanulókat, akikből legfeljebb napdijasok lehetnek, nagyobb szüksége van az országnak a munkás kezekre, mint írnokokra. Az írnokok dolgát elvégezhetik a nagy fizetésű hivatalnokok, kik csak a nevöket szokták aláírni az aktáknak, de a gazda ember nem arathat egymagában. S ha nincs aki arasson, éhen halhat az egész hivatalsereg. . . . Docens. 1/ Aratás előtt. Levéltöredék. — . . . Nem gondolják azt önök, hogy mi mezei gazdák mennyire elvagyunk akadva igy nyári időben a munkáskéz hiánya miatt Nem gondoljuk, de tapasztaEgy keserű panaszszal telt levélből vettük ki e néhány sort, jellemzéséül a gazdaember aratás előtti szorongó helyzetének. Nagyon jól ismerjük mi ezen mizériákat közvetlen tapasztalásból. Láttunk nem régen egy költői lelkületű, irodalmi névvel biró barátunkat nem neki való mezei foglalkozásban. „Itt hagyott a cselédem s magamnak kell végeznem“ e szavakkal magyarázta ki magát. A cseléd meglakik télben a gazdánál, de a mint a nyári munkaidő beáll, ő is beáll napszámosnak, keres naponta forintokat, hogy télére ismét beálljon cselédrek. ük akadó egbiz
