Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

XXVI goriájáva! összekötött felfogása, egyedül való feladata a philosophiánnk. Egyébiránt minthogy ezen pont az, a melynek félreértése terjesztette el azon gyanút, mintha ezen philosophia az absolutismus barátja vagy (minthogy Ilégei utoljára berlini professor volt — de csak utoljára mert elébb Jenai s Heidelbergi volt, pedig itt irta meg éltéban kiadott csak nem minden munkáit s nein Berlinben) épen a berlini polízey pénzen vásáriolt szüleménye volna; nem lesz felesleges philosophiai kéziratom második kidolgozásának 0. §~ál itt szóról szóra idéznem „Jó eleve szükség tudni ezen fontos igazságot, hogg az észtan fogta lat ja az a mi való, a valóság CWirklichkei = realitas) vagy is azon tartalom, melyben az általános lélek magát előállította, s a tudat külső s belső világává tette. Ezen tartalomróli legközelebbi tudatot tapasztalásnak nevezzük. Már mivel az észtan ugyanazon tartalomnak más tudatjútöl csak forma szerint különbözik: nyíltan van, hogy neki a valósággal a tapasztalással meg kell egyezni: úgy hogy ezen megegyezést valamely észtan helyességének legalább külső próbaköve gyanánt tekinthetni, azt pedig végczélnak elismerhetni, hogy a magát tudó okosságnak a létező okossal ~ a valósággal teljesen megegyezése felfogattassék. Mind az a mi okos, való is, — és a mi. való, okos is egyszersmindEzen tétel az, mi az észtan főelvét (princípium) fejezi ki. Minden felreértés elhárítása tekintetéből meg kell itt jegyeznem azt, a minek tudását egyébiránt minden