Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

XXIX bámulatos s eddig nem talált szabatossága vont magához, utóbb tartalma, mely magába véve a gondolkozó észnek több ezer éveken keresztül nyert kincseit kitárta előttem. S meggondolván, hogy a pápai főiskola eddig is azért nyert némi fontosságot s nevezetességet hazánkban, hogy ebben egy újabb philosophia taníttatott, — érezvén továbbá azon kötelességemet, mely szerint én mint e jelen korban elő, e jelen idő philosophiáját, nem pedig egy régibb kor iniveltségi lépcsőjéhez illőt tartozom tanítói, — gondolván végre azt is, hogy azon academica libertás, mely szinte varázserővel hozta virágzásba a németországi iskolákat, nálunk magyarországi protestánsoknál is teljes erejében létez: rá határoztam magainat, ezen valóban nehezebb és sokkal speculativosabb philosophia tanítására; azon belső érzettől lelkcsíttelve, hogy e lépésben is b. e. elődömnek, ki a lerontott dogmatismusnak helyébe crilicismust állított, nyomdokát fogom követni. Többire — újólag ezen philosophiai ügyel — szoros igazságszeretelébe ajánlani bátorkodván, állandó mély tisztelettel vagyok Pápán, deczember 24. 1835. Drága főtisztelendő püspök urnák alázatos tisztelő szolgája Tarczy Lajos m. k. a pápai főiskolában a philosophia oktatója,