Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

XXVIII igaza s találjon ily esetben akármennyit, a mi nem felel meg az általános határozatoknak — mert ugyan ki volna olyan együgyű ki nem látna maga körül eleget olyant, a mi nem úgy van mint lennie kellene? hanem ezen értelmeskedésnek nincs igaza, ha azt hiszi, hogy ö az ily kellekke! az észtan határán belől működik. Az észtan eszmével foglalatoskodik, mely nem oly erőtlen, hogy csak a létezni keltésnél maradjon, és valóban ne létezzék, — eszmével mondom és így oly valósággal, melyen azon megtámadott tárgyak, helyzetek, iniézmények csak felületes borítékok," íme ezekkel bátorkodtam, — Ián egy kevéssé hosszasan is — azon vádakra, melyekkel becses irása szerint az új philosophia terheltetik, bevégezni észrevételeimet. Méltóztassék azzal a buzgósággal. inelylyel szokta ^Főtisztelendőséged mindenkor az igaz világosodást, s közjót előmozdító czélokat pártfogolni, itt is az igazságot a félreértő megtámadok ellen magas tekintetével oltalmazni, nekem ezen philosophia tanításában semmi egyéb érdekem nincs s nem is lehet, mint az igazság szeretete. Én fiatal éveimben a Krug philosophiájába avattattam, — később elmélkedve átolvastam Kánt minden munkáit is, s még midőn Bécsből a philosophia professorságra meghivattattam, erős fellételem volt Kánt philosophiáját halhatatlan elődöm (antecessor) nyomdokát követve tanittani. Csupán a tudni vágyás indíta arra, hogy az újabb philo— phiával is megismerkedjem, — s legelőször ennek