Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

XIX hör. mikor n jót szintúgy választhatta. Ez- hát a rosz- természete, /m<y// az- ember azt leheti, hanem nem tartozik tenni. Inkább mondhatjuk hogy Kánt Moráljának egy pontja, mely a cselekedet okairól száll, vezethet erkölcstelenségre. Azt mondván ugyanis Kánt, hogy a törvényt csak magáért a törvényért, a jót csuk magáért a jóért kell és szabad cselekedni, minden érdeket semmivé tenni kiván, mely mélklii azonban semmi emberi cselekedet nem lehetvén ezen nagy túlságos abstraclio által elragadlakat hypocritákká, képmutatókká leszi. Minden akarás egy subiectivus czél: cselekedetben az- obieclivossá lesz: az a medium, mely a subieetivumot az obieclivummal öszveköti az érr/e/i—inleresse, melynek léteiét a mi erkölcs philosophiánk szükségesnek tartja; csak hogy az- megtisztított, az okosság törvényeivel megegyező legyen. IIa a nagyratörekvö, cselekedeteinek érdekéül akár a függetlenséget akár a dicsősséget teszi, azt kérdem erkölcstelen-c? - A takarékos, erényeinek Lnditó okául, gyermekeinek lehetőleg czélszerü neveltetését vagy családjának lehető boldogitását tévén, ez által erkölcstclcn-e? En azt mondom nem; s még azt is, hogy az a ki Kánt túlságos abstracliojában nagy oröntét lelve azt állítja, hogy ő cselekedetéinek'rugójául csak magát a törvényt leszi, az nem mond igazat, az képmutató. De a státusnak sem árthatnak semmi tekintetben az új philosophia állításai. Ugyanis ö a közös birtokot behozni kivánó Sz. Simonisták elvét tel—