Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

XX jcsen hamisnak állítván, magános birtokot kíván, ezen magános birtokot sérthetetlennek hirdeti a társaságban, — a törvényt megsértőket büntettetni kivánja, — a büntetés igazságát onnan hozvánle, hogy a törvény sérthetetlenségének ki kell mutattatni, elvetvén a fenyegetési, elijesztési, javítási stb. czélzásokat, — a halálos büntetéseket szükségeseknek tartja mind addig, mig halálos sértés történik (lásd philosophia Juris §. 38. §.41),— a familiai viszonyokban bizonyos körülmények közt a házastársak elválaszthatását szükségesnek, a végrendelést tevő szülének önkényét korlátok jközzé szorittandónak, — a majoratust valamint a jószágnak csak fiúi ágra szorítását helytelennek, — a polgári társaságban a munkásságot a nemzet gazdagságának, — a születés által egymástól elszigetelt castákat igaztalanoknak, — a törvényeknek a legczélszcrübben kihirdaltetését szükségesnek, — a perek elítélését nyilvánosnak, — a külső rend fentartására a rendőrséget szükségesnek, a czéhcket veszedelmeseknek állítja, — végre 'a statusban a constitutionalis monarchiát a legjobbnak elismeri,— a törvényhozó, igazgató, s tő hatalmat mint az igazgatás legjobb formájának momentumait lélegescknck, — a főigazgató személyét sérthetetlennek, ellenben a minisztereket számadás terhe alattiaknak állítja, — a törvényhozásban mind a három momcmliunnak jelenlétét, — az országgyűlési üléseket nyilvánosoknak, a sajtó szabadságát általánosnak, a sátus terheinek hordozására minden tagol arány