Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

XVIII Azon vallás philosophia melyet nekem az új phi— losophiai haladás után tanitni szerencsém van, azon különböző vallásokat melyek a föld különböző részein voltak s vannak, mint a keresztvén vallás v J előállásának lépcsőit úgy tekinti s mulatja meg: e szerint minden vallást nem tévelygésnek, nem képtelenségnek, hanem az azzal birok műveltségi álláspontján egyátalában szükségesnek állit, a mint ezt kéziratom 18 — 53. §§-ban láthatni. De az erkölcsiségnek sem árthat ezen philosophia , mert sem a virtust nem mondja bűnnek, sem a kötelességeket nem kevesiti mint ezt erkölcs-philosophiám 36—45. §§-ban, ismét 57. ban láthatni, sem a szabadságot nem mondja kis— sebbnek mint más philosophia. A vád tán onnan számozhatott, hogy benne a rossz származása is deducáltatik. De hogy ebből az ifjúság erkölcstelenségre nem vezettethetik: imo itt idézek egy azon rosz lehozását magába foglaló czikkelyt a 70, ból. ..Az- erkölcsi szabadság csak agg létezhetik ha fi ágy jelen meg mint ön magát határozó általános halalom. Mint ilyen munkás fi. Ennélfogva nem csak olyannal,' lehel fi néki tenni, mely a törvénynek szolgáljon szüntelen, hanem a legfelső ponton lehet neki egy pillantatig figyelni az ellentételt, minthogy csak igy matathatja magát a jóra! megbékéltnek. A rosz tehát egyátalában szükséges, és nem olyan hogy lehetne is nem is. igy de ha szükséges a rosz: agy nem inpulálható az. Igen is impulalható; mert szabadon rá/osztotta az ember a roszszat ak-