A dunántúli helv. hitv. evang. egyházkerület névtára (Pápa, 1869)

? n« Ii Egyházak. Ezen egyházmegye jelentékeny nagy részben azo zségekből alakulván , melyek az úgy nevezett „yeszte, tatai' uradalmakban helyezvék , nyilván van , hogy m n a nevezett uradalmak földesura a hitjavitásnak MagyarJ-i izágon lábra kapásakor enyingi Török Bálint volt, t

1 Pápát és Debreczent Bálint nevü pap által reformáltál/, tokának e részét sem mulasztotta el az evangeliomi vi-r ;osság áldásaiban részesítni. S így az e vidéki egyházak :íi ormatiója a 16-dik század első felére tehető. — De yanazon század utolsó évtizedében Győr alá tódult töröejk 1 az egész vidéket laktalan pusztává tevén, annyira, hogy .puszta

1 név máig is rajta maradt, elpusztultak az egysak is , és csak a következő század első felében gyűltek lét lehetőleg egybe az új telepek gyarapodása közben. <> Majd ismét következtek a gyászos évek , kiválókép á* dik század nyolczadik évtizede. — Lipóteár bűzhödt börlÉ ei szólhatnának itt, melyekben hallhatók valának — többdd sokéi között A 1 i s t á 1 i György szőnyi ; F ö 1 d v á r 111 nos ketthelyi ; Komáromi Sülye Pál ácsi ; Szil- Ii si István császári ; S z о m ó d i J á n о s szendi : ta egyházmegyei lelkészek sóhajai ! — Az egyházak lelké i vétettek üldözés alá, ama látnoki jóslat teljesedéser aycben : „Verd meg a pásztort és eloszlanak a juh о ik. XIII : 7).''Nem kevés viszontagságon mentek át azo ben e vidék egyházai, — melyeket, noha örömest ta nánk a feledékenység fátyolával, még sem lehet ne itenünk, alig létezvén ez egyházmegyének két- háro aegyháza , mely ama viszontagságok alatt nem nyögö hászkodott volna. — Következett a 18-dik század, mely*-^ a gesztesi uradalomhoz tartozó egyházak üldöztetések » kezdődtek, a mint 1722-ben a gr. E s z t e r h á z y a ftti es urakul beállittattak , s tartottak — kevés mérséklet«H utóbb módosítva - a türelmi parancs kiadatásáig. — D«f»< sunk sorrendet.