A dunántúli helv. hitv. evang. egyházkerület névtára (Pápa, 1869)

31 Âcs a. e. Komáromm. Keletkezésének idejét határozottal kijelölni nem lehet: de az, hogy 1644-ben már anya egyház volt, kétségtelen, — e levén egyik ma is hasz nálatban forgó úr-asztali kelyhén olvasható : „Ez a Po hár tsináltatott az Ácsi Helv. Conf. Ekklésia számár: 1644. eszt." — Lelkészei is 1644 óta szakadatlan sóiban mind megnevezhetök, kik közül — a többiek sé relme nélkül — erös kőszálként emelkednek ki : Ko máromi Siilye István, ki az 1674-ben Szelepcsény György primás elnöklete alatt tartatott pozsoni vész törvényszék előtt megjelent tiszta s bátor jellemű ev lelkészek között kétszer hurczoltatott Lipótvárba kinos fogságra, majd onnan a siralmas emlékű nápolyi gá lyarabságra, melyből 1677-ben szerencsésen baza ér kezvén , 1686-ban bekövetkezett haláláig folytatta ö tiszteletteljes kegyelettel karolt hívei között szolgála tát, — és Tóth Pápai Ferencz, kinek szolgálatideje 1 1743 után mind az egyházra, mind rá nézve méltár mondható a megpróbáltatás idejének ; mert a catholh cismus , a polgári hatóság segélyével — noha sikertelenül — minden lehetőt elkövetett az egyház törvényes állásának megingatására. Eléggé jellemzi ez utóbbit egy nyilatkozata, mellyel a községbirónak azon előadására hogy a plébános minden parancsát verésíényegetésse; kiséri, válaszolt : „ha mind azoknak — monda — fejet hajtunk mindjárt, kik veréssel fenyegetnek, megesik úgy nekünk." Ekkor volt az , hogy Sz. István és Márk napi cath. egyházi menet alatt a reformátusok is haraugoztatni kötelesek voltak, valamint az is, hogy az egyház hivei hasadt harangjokat s kerítésöket szolgabirósági „oculata" nélkül ki nem javíttathatták. Nemes telken (curia) álló kőtemploma egykorú az egyház keletkezésével, melynek tagjai azt közel esö templomromokból magok építették, — 1785-ben megnagyobbíttatott, s 1802-ben kÖtoronynyal ékesíttetett. Hívei nemes buzgalmát jellemzi azon cselekede-